Potom 180 ezer eurót, azaz mintegy 50 millió forintot fizetett a jó családból való 3 éves kancacsikóért az egyik német üzletember a tavasszal. Ez a pej csikó volt az év legdrágább magyar lova. Az árrekord lázba hozta az egész magyarországi szakmát, hiszen a világbajnok sportlovakat adó német tenyésztők mesés bevételeiről egyelőre csak álmodhatnak a hazai istállótulajdonosok.
„Befektetésnek bizony nem túl jó a ló” – ismeri el Stampok László, a dunabogdányi Stampok Szabadidőpark és lovasiskola tulajdonosa. Az üzletember a biztonságtechnikai cégéből származó pénzzel felfejlesztett vállalkozásától csak hat év után reméli, hogy már nem lesz ráfizetéses. A lótartást az étterem, a vendégház és a rendezvényszervezés tartja el.
Milliárdok cserélnek pedig gazdát a ló- és a sportszeretet ürügyén. A szaküzletekben kapható 80-150 ezer forintos lószerszám, a 200-800 ezer forintos vagy akár másfél milliós nyergek mellett minden lóval kapcsolatos szolgáltatás és tevékenység méregdrága az átlagjövedelemhez képest. Az alkalmi lovasok 150-200 ezer főre becsült tábora így sem fedezi az istállók, lovardák tetemes kiadásait.
A lóbarátok sokféleképpen hódolhatnak a szenvedélyüknek. Fugli Károly, a Magyar Lovas Szövetség főtitkára 7 szakágat sorol fel – a díjugratástól és a díjlovaglástól a nálunk legnépszerűbb fogathajtáson, lovas tusán és tornán, távlovagláson keresztül egészen a western lovaglásig. Mindegyiknek megvan a maga tábora. Ezek után nem tűnik mellbevágónak, hogy már mintegy 80 ezer lovat tartanak nyilván itthon. Az állomány egyre inkább sport- vagy hobbilovat takar, hiszen traktorpótló mezőgazdasági hasznosítás, lovas kocsis fuvarozás már csak mutatóban akad. A lovaglás növekvő népszerűségével a lóállomány is évi 8-12 százalékkal bővül. Az állami ménesbirtokok helyett a kisebb, 8-10 lovas „többfunkciós” farmokon tartják az állatokat, ahogyan ez szerte Nyugat-Európában bevált. A lótenyésztés, takarmánytermesztés mellett a lovagoltatás, oktatás, turizmus, sportlótartás és -kiképzés együtt farmonként 10-50 millió forintos éves bevételhez jutatja a vállalkozókat, ebből tudják fenntartani magukat. Viszonylag többet hozhat a konyhára a szakosodás, például ha valaki csak nagy értékű sportlótenyésztésre, vagy éppen a versenylovak kiképzésére specializálódik.
A mintegy ezernyi professzionális lovas vállalkozás mellett – mint amilyen például a CBA résztulajdonos Lázár testvérek domonyvölgyi lovas paradicsoma – több tízezer műkedvelő otthon, a garázs melletti istállóban vagy béristállóban tartja saját lovát. Ők a derékhad, akik éltetik az évi több tízmilliárd forint forgalmú szektort. Az interneten vagy akár a hirdetési újságok „kedvencek” rovatában bárki rábukkanhat élete várva várt „akciós” lovára. Potom 300-400 ezer forintért már bárki lótulajdonossá válhat. Némi szerencsével a „vágóhídra szánt” kishibás állatokat akár 50-100 ezer forinttal olcsóbban is meg lehet szerezni, különösen takarmányár-emelések idején.
Ám a ló olyan, mint a mobiltelefon: a nagy kiadás nem a vásárlás, hanem a használat során keletkezik. Már a hazaszállításkor elkerekedhet a friss tulajdonos szeme, hiszen a terepjáró mögé kapcsolható kétállásos utánfutó másfél millió forintba kerül, az önjáró „ló-mobil” teherautó pedig 15-20 millióba. Extra igények esetén – a méregdrága versenylovakhoz – 250 millió forintos kamionnal is szolgálhat a speciális ügyfélkörre szakosodott háttéripar. Ehhez képest bagónak tűnhet a fogathajtó pályán használatos 15-40 milliós tárcsafékes „versenykocsi”.
A puszta elhelyezés, a „bértartás” a nívósabb lovasfarmon legalább annyiba kerül, mint a minimálbér, de akár havi 80 ezer forint is lehet. Előbbiért csak a takarmány és a szalma jár, utóbbiba az ápolás és némi mozgatás is beletartozik. Oktatáskor a tréner tiszteletdíja lónak vagy lovasnak egyaránt 2-3 ezer forint óránként. A lovat hathetente patkolni is kell, mintegy 10 ezer forintért. Az „állandó” költségek mellett arra is fel kell készülni, hogy a hű társat baleset is érheti. Egy-egy izomhúzódás után az állatorvosi vizsgálat és a gyógyszer 20-30 ezer forint, egy speciális bokavédő, rugalmas, poliuretán fáslival további 40 ezer, de ha bélcsavarodást kap a ló, a kólikaműtét akár 500-600 ezer forintra is rúghat.
A lovassportban az igényességet még riasztóbb számokban fejezik ki, hiszen a lovaglás alapjainak elsajátításához „futószárazni” ugyan a legelő szélén is lehet, de a drága versenylovak lábát, ízületeit kímélő kaolin homokkal felszórt, alagcsövezett, nyitott lovarda több millió forintból hozható csak össze. Ha pedig valaki fedettre vágyik, akár 50 milliótól is megszabadulhat. A díjugratáshoz szükséges egyszerű akadályszettet 3-4 millió forintért szállítja le a gyártó, a házi istállóépítés pedig (a megfelelő kifutóval és a szükséges engedélyekkel együtt) 10-30 millió forintba kerül.
Fugli Károly szerint a lótartás a jóléttől függ. A tehetősek egyre többet hajlandóak áldozni a szenvedélyükre; ezt jól szemlélteti, hogy míg 1989-ban összesen 73 lovas rendezvény volt itthon, addig tavaly már 672-t tartottak. A ló iránti szeretet egyre erősebb, egyfajta „lovas nosztalgia” is tapasztalható, így a szakember nem is számít arra, hogy a megszorítások hatására kevesebb lesz a ló. Meggyőződése, hogy a lovas sportokra nemcsak a társadalomnak van szüksége, hanem az államnak is – a bevételek miatt. Utóbbi tétel (forgalmi és társasági adóból, járulékokból, állategészségügyi díjakból) közvetetten 25-30 milliárd forintra becsülhető.
Stampok László. A Stampok Szabadidõpark tulajdonosa egyre bõvülõ szolgáltatási palettával igyekszik nyereségessé tenni szenvedélyét.
• Huszárvérrel
Stampok Lászlónak, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt műszaki fejlesztő osztálya informatikai részlegvezetőjének sikerült, ami mindenkinek az álma: a hobbijából él. Még 1991-ben alapította első saját cégét, amikor a giro-rendszer bevezetésekor a banki számítógépközpontok védelme még gyerekcipőben járt. A társaság éppen erre a piacra szakosodott: számítógépes központok kulcsrakész kivitelezését vállalta a teljes elektronikai, mechanikai adatvédelemmel és a kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt. A vállalkozás hamarosan olyan kapós lett, hogy kézről kézre adták. Eközben az üzleti gondok elől menekülő cégvezető egyre többet járt a Pilisbe, a Paprétre vadászni. Ahol vadászat van, ott ló is van, így törvényszerű volt, hogy Stampok László is nyeregbe pattanjon. Kibukott a nagyapja huszárvére az unokából. Az első, pontosabban az „első három” lovát még 1996-ban a papréti a barátjánál tartották, de szert tett a család egy saját „farmra” is Dunabogdány közelében. Egyre több lovas barát járt a bogdányi házba. Stampok László tehát bővítette a tanyát, és megvette a közeli mesterséges tavat is.
Sok tízmilliót fektettek már be a tanyába, amikor Stampok László felesége megelégelte a dolgot. Így vált üzleti vállalkozássá a Stampok farm: 2003-ban meghirdették az első nyári, bentlakásos lovas, napközis tábort. A tanyavásárlás után hat évvel Stampok László azt reméli, a park az idén talán már eltartja magát a bevételeiből. A lótartás még viszi a pénzt, de a szolgáltatásokkal együtt nyereségessé is válhat a panzió. A lovas iskola melletti 150 fős éttermet, a 80 személyes vendégházat vállalati tréningek céljára is felfedezték már a rendezvényszervezők. A lovas biznisz fellendülésével persze még kevesebb ideje marad az üzletembernek, pedig semmi más nem tudja úgy kikapcsolni, mint a tereplovaglás. A szenvedélyeit úgy próbálja ötvözni, hogy lovas vadászfogatot vásárol. Ha a fogatos vadászat beválik, a park repertoárjába is belekerülhet.
Lakatos Antal. A Kinizsi Takarék Szövetkezet elnöke leginkább lovaglással tud kikapcsolódni.
• Csillagok útján
Meglett üzletember korában teljesült a gyermekkori vágya Lakatos Antalnak, a két fővárosi fiókkal is rendelkező, Veszprém megyei Kinizsi Takarék Szövetkezet elnökének és résztulajdonosának. Már befutott üzletemberként 1995-ben megengedhette magának, hogy nagyobbik leánya és a maga számára egy-egy lovat vásárolhasson. A csikóként hozzákerült magyar félvér Jacksont és leánya „francia ügető” lovát, Sissyt Nagyvázsonyban, az egyik sportbarátjánál tartották. A helyi lovas klub három év elteltével elnökének is megválasztotta az akkor már Veszprémben élő üzletembert. Majd’ minden hétvégére jutott egy-egy díjugrató verseny, lovas rendezvény. A társas lovaglás erdőn, mezőn át olyan örömöt és kikapcsolódást jelent a számára, ami semmi mással nem pótolható. Mivel a lovaglás teljes összpontosítást követel, minden gondot száműz a fejéből.
A feltöltődés a munkában is meghálálja magát: egy-egy lovaglással, lovas társaságban eltöltött vidám hétvége után frissen és sokkal energikusabban tud a munkájára, az üzletre figyelni. Arról persze nincs kimutatás, hogy milyen jótékony a kölcsönhatás a lovaglás és az üzleti siker között, mindenesetre a Kinizsi még dinamikusabban kezdett gyarapodni, amióta Lakatos Antal a saját lován lovagol. Ám a szövetkezet és a lovas klub elnöksége együtt már túl sok időt vett igénybe, így két éve Lakatos Antal átadta másnak a klubvezetést. Szenvedélyéről azonban nem mondott le. Most éppen új lovakat szeretne: egy kisbéri félvér csődört és egy kancát, hogy csikója lehessen. A lóvásárlás és az épülő négyállásos, immár saját istálló együtt több mint 5 millió forintot kóstál majd. Igaz, a bértartás is belekerült évi 700 ezerbe. Költséges sportról van szó; egy-egy versenynap vagy túra bizony 100 ezer forint, és nem is veszélytelen. Csillagok útjának hívják azt a nagyvázsonyi dűlőutat, ahol a megugró Jackson egyszer a lovasát a fagyos földre vetette. Miután nagy nehezen feltápászkodott, fényes nappal is látta a csillagokat…
Mausz Gotthárd. A Pegazus Tours tulajdonosa negyedszázaddal ezelõtt vágott bele a lovas turizmus népszerûsítésébe.
• A misszionárius
Lovas paradicsom lehet Magyarország, ahogyan Ausztria síparadicsom lett – ezzel az eretnek gondolattal és a kapcsolódó tanulmányával osztotta meg negyedszázaddal ezelőtt a szakmát és az akkori politikai vezetést Mausz Gotthárd, a Pegazus Tours Kft. tulajdonos igazgatója. Arra alapozta elképzelését, hogy Ausztriában úgy vált 10 milliárd dollárnak megfelelő bevétellel aranybányává a „síipar”, hogy a 2 millió vendég mellett 5 millió osztrák is síelt. Nyugati szomszédunknál már a kisiskolában kötelező a síoktatás, így évi 200-300 ezer új síelő gyermek és családja bővíti a piacot. „Ha itthon is az iskolában oktatnák a lovaglást, képeznék a lovas tanárokat, több millióan lovagolnának” – vélekedett a lovas turisztikai „vállalatot” létrehozott menedzser. Húsz évnek kellett eltelnie, míg végül a Testnevelési Egyetemen másoddiplomás képzésként tavaly elindulhatott az első lovas kultúra oktatói tanár szak, majd az idén 30 fővel a második évfolyam. Mausz Gotthárd abban bízik, hogy ha legalább 8 lovas érzelmű testnevelőtanár-palánta jelentkezik, startolhat a nappali képzés is. Az idilli hazai túraútvonalakon kizárólag külföldieket lovagoltató Pegazus a rendszerváltás előtti és az azt követő fél évtizedben éppen azért került nehéz helyzetbe, mert nem volt hazai vendég, a külföldiek pedig zömmel csak tavasszal és ősszel érkeztek. A ciklikusságot – a holtidőkben a lovak és az objektumok tetemes fenntartási költségét – nem tudta megrázkódtatás nélkül elviseli a cég. Bár a palettán továbbra is megmaradt a lovas be- és kiutaztatás és a rendezvények szervezése is, a Pegazusnak módosítania kellett a profilját. A szélesebb értelemben vett sportturizmusra, az olimpiák, a világversenyek látogatására összpontosított. A ciklikusságtól így sem menekült, mert amikor olimpia van, akkor 1,5 milliárd, amikor nincs, akkor 500-700 millió forint a Pegazus árbevétele. A cég azért folytatja a lovas missziót: az egyik fő szervezője volt – és lesz is – a lovasok világtalálkozóinak.
Kósa L. Adolf. A hálózatépítõként dolgozó volt tévést egy sárga csikó tekintete ejtette rabul.
• A kiválasztott
Kósa L. Adolf, a hajdani televíziós műsorvezető, maga sem hitte volna, hogy egy pillantástól valakinek alapjaiban megváltozhat az élete. Egy éve azonban, amikor az aloe vera alapú termékeket multi level marketinggel forgalmazó Forever Living Products képviseletében az egyik üzleti partnerével találkozott Parádsasváron, a lovardában bámészkodva egyszer csak azt érezte, hogy valaki nézi. Odafordult. A kifutón egy „elefántnyi” – 2 méter marmagasságú – sárga félvér nézett vele farkasszemet. Kisvártatva „hétmérföldes” léptekkel egyenesen odaügetett hozzá, és a mellkasának nyomta hatalmas, fújtató orrát. Kósa L. Adolfnak abban a pillanatban világossá vált: gyerekkorában azért nézte a western filmeket, hogy a lovakat láthassa. „Az én lovam” – mutatta be ámuló ismerősének az életében először látott, hároméves óriáscsikót, amelyről akkor még azt sem tudta, hogy Koppánynak hívják. Bár még lovagolni sem tudott, két héten belül – mintegy 800 ezer forintért – megvásárolta a lovarda különcének tartott kamasz heréltet.
Mindez alig egy éve történt, azóta ló és lovasa együtt jár a Petneházy Lovascentrum lovasiskolájába. Kirjakopulusz Krisztina, Adolf szakoktatója és egyben Koppány trénere, elégedett a kései növendék fejlődésével. „Látszik rajta, hogy nagyon meg akar tanulni lovagolni” – mondja. Kósa L. Adolfnak, állítása szerint, a hálózatépítő üzletben is bevált az eltökéltség, így az elért üzleti szintjének és ettől függő jövedelmének köszönhetően már a szabadideje is több. Jut a lovas foglalkozásokra, többnapos, határon átívelő túrákra. „Magántanulóként” külön kurzuson ismerkedik a lovas tudományokkal. A Petneházy klubban jelenleg bérben tartja a lovát, de szeretne mellé egy kancát is, amelynek lehetne majd csikója. Persze, több lóhoz már dukálna egy saját kis lovas tanya is. Egyelőre azonban új nyerget vesz; már ki is nézett magának egy 600 ezer forintos darabot.
A fotókat Dömötör Csaba készítette