T-kozlás után

Hű maradt önmagához Straub Elek, a Magyar Telekom (MT) Nyrt. elnök-vezérigazgatója, amikor 11 év után különösebb csinnadratta nélkül hagyta ott a Krisztina körúti irodáját. Miután a vállalati belső portálon, az intraneten megjelent a vezércsere híre, mindössze egy semleges hangvételű e-mailben búcsúzott a dolgozóktól. A T-Com dolgozói nem tették fel a vállalati lemezeket, és nem skandálták könnyes szemmel a vezér nevét, ahogy azt Sugár András távozásakor tették a mobilos üzletág alkalmazottai. Straub Eleknek nem volt kultusza a cégnél, de nem is igényelte, hogy legyen. A dolgozók ennek megfelelően többnyire sajnálattal, de tudomásul vették a lemondását, a sajtóban hónapok óta lebegtetett lépést már rég elkönyvelték, nem lepődtek meg rajta. Mikulás előestéjén a céges puttonyba mégis bekerült egy vaskos meglepetés, arra ugyanis szinte senki sem fogadott volna, hogy Christopher Mattheisen lesz az utód.

HELYEZKEDÉS. Valószínű, hogy Mattheisent a tulajdonos Deutsche Telekom az utolsó pillanatban húzta elő a kalapból. Korábban ugyanis nem emlegették a vezérigazgatói posztra esélyes jelöltek között, vagy legalábbis a neve másokkal ellentétben nem szivárgott ki az MT belső köreiből. Egy ideig az a verzió tartotta magát, hogy ha Straubnak mennie kell, akkor Pásztory Tamás emberi erőforrás és jogi vezérigazgató-helyettes léphet a helyére, esetleg a cégen belüli karrierjét látványos gyorsasággal építő Simó György lehet a befutó. Úgy hírlik, hogy Pásztory a csoport jelenlegi felső vezetésének az egyik „legerősebb” embere, a tulajdonos és a menedzsment széleskörű támogatottságát élvezi, és elsősorban a fiatalos lendülettel dolgozó Simót preferálja, ha a vállalat jövőjéről van szó. Ezért nem lett volna meglepő, ha e két menedzser egyike veheti át Straub székét, bár Simó kinevezése ténylegesen már nem merült fel. Ugyancsak komoly jelöltként emlegették Beck Györgyöt, a HP magyarországi leányvállalatának vezetőjét. Ez a „papírforma” látszódott igazolódni, amikor bejelentették, hogy a távozó Nagy Bálint kommunikációs igazgatót januártól részben Mezriczky László váltja fel, akit éppen a HP-tól szerződtettek. Nagy Bálint Straub Elek jobbkeze volt, ők ketten már az MT (korábban Matáv) előtt, az IBM Magyarországnál is együtt dolgoztak. Hozzájuk hasonlóan „együtt mozgott” eddig a Beck-Mezriczky páros is, amely az elmúlt tíz évben megingathatatlannak bizonyult az iparágon végigvonuló akvizíciós hullám ellenére is. Cégüket kétszer is felvásárolták (Digital-Compaq, illetve Compaq-HP fúzió), ám egyik esetben sem váltotta le őket az új tulajdonos. Mezriczky érkezésének bejelentése tehát arra engedett következtetni, hogy már Beck leigazolásában is sikerült megegyezni. Ezt a spekulációt Beck lapunknak cáfolta, ugyanakkor megerősítette, hogy megkeresték egy ajánlattal. Pár nappal Straub lemondása előtt bejelentették, hogy Beck a Vodafone Magyarországhoz szerződik, majd jött Mattheisen az MT élére.

Mattheisen – aki időt kért, mielőtt a sajtóban nyilatkozna – nem tartozik a széles körben ismert magyarországi topmenedzserek közé, ám ő nagyon is jól ismeri a helyi viszonyokat. Bár amerikai, 16 éve itt él, s – egyetlen megszakítással – 1993 óta dolgozik az MT csoportnál. Érdekes, hogy 2002 óta például „rangban” egy szinten volt Sugár Andrással, ám nevének és tevékenységének ismertsége össze sem hasonlítható az egykori mobilos vezérével. Talán azért, mert a vezetékes üzletág „arca” Straub Elek volt.

„Szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen, tökéletesen megtanult mindent a távközlésről” – állították a Figyelőnek egybehangzóan Mattheisen ismerői. Forrásaink egyöntetűen „végletekig pragmatikus” menedzsernek tartják, aki a rendet maximálisan betartva, határozottan halad előre a tulajdonos által kitűzött célok eléréséért. Kritikaként azt szokták felróni neki, hogy munkamódszeréből néha hiányzik a rögtönzés, olykor-olykor a szükséges mértékű empátia. Tartanak is tőle többen az MT-nél, mert jelenleg csak meglehetősen szűk kör tudja, valójában mi a Deutsche Telekom szándéka, amit Mattheisen tűzön-vízen keresztül végig fog vinni. Emlegetik például a T-Com üzletág élén elvégzett változtatásait, amelyekkel szakmai alapon sokan nem értettek egyet, de Mattheisent ez egyáltalán nem zavarta, végigvitte elképzeléseit. A T-Com éléről egyébként június közepén – a hivatalos indoklás szerint saját kérésére – Isztambulba távozott. Egészen addig ő irányította az üzletág külföldi terjeszkedését is, tehát hivatalosan például a montenegrói privatizációs tender is hozzá tartozott. Ezért merülhetett fel, hogy Mattheisent a vitatott montenegrói számlaügy kirobbanása után szép csendben kivonták a forgalomból, hogy később a bűnbak szerepét eljátszó Straub helyére tiszta lappal hozhassák vissza. A szakmában azonban ezt a forgatókönyvet egyáltalán nem valószínűsítik; nem feltételeznek ekkora „profizmust” a háttérben, másrészt Mattheisen utolsó pillanatbeli felbukkanása sem erre utal.

Azt is csak találgatják, hogy az új vezérigazgató mennyire tudja felvenni a fonalat, amelyet Straub Elek az elmúlt 11 évben módszeresen szőtt. Straub híresen jó diplomáciai érzéke ugyanis elengedhetetlen összetevője volt a vállalatcsoport érdekérvényesítő képességének, különösen az állami szférában. A Matáv/Magyar Telekom az állam elsőszámú távközlési szolgáltatója, pozíciója nem csak megingathatatlan volt az elmúlt években, de még erősödött is. Beck György szerződtetését ezért is tartották volna sokan jó választásnak, hiszen a HP első embere ebből a szempontból is egy súlycsoportban van Straubbal. Mattheisen esetében ez viszont nem ennyire egyértelmű. Igaz, ő is kiválóan beszél magyarul, kommunikációs és kapcsolati problémái tehát elvileg nincsenek.

NEM SZŰNŐ GYANÚ. Straubnak a montenegrói tanácsadói és piackutatási számlák körüli botrány kapcsán kellett lemondania, ám továbbra sem evidens, hogy ez valódi ok, vagy csak ürügy volt az elmozdítására. Mindenestre forrásaink szerint a cégen belül egyértelműnek tartják: nem a távozó elnök-vezérigazgató a felelős azért, hogy az off-shore cégekhez vándorolt milliárdok nem tükrözték a teljesítés valós értékét. Bár a vizsgálat még mindig nem zárult le, annyi bizonyos, hogy a cégnél otromba hibákat követtek el. A kérdéses szerződéseket nem a belső vállalati szabályok szerint kötötték meg, és arra sem figyeltek, hogy a pénzek ne vándoroljanak off-shore céghez. Ez utóbbi azért lényeges, mert az MT papírjai a New York-i tőzsdén is forognak, ezért az átlagosnál is szigorúbb auditálási szabályoknak kell megfelelnie. Márpedig ez azt is jelenti, hogy minden off-shore irányú átutalást automatikusan alapos vizsgálat alá kell vonni. Nem volt tehát szükség arra, hogy bárki „súgjon” az auditornak, hogy Straub elmozdítását elérje, a szerződéseket e nélkül is nagyító alá helyezték.

Az MT hivatalosan kiadott anyagai szerint két, összesen 1,12 milliárd forint értékű szerződést át kellett helyezni a rendkívüli ráfordítások közé. Így lett az összegből „visszafizetési kötelezettség nélkül egyéb szervezetnek átadott pénzeszköz”. Egyelőre tehát nincs szó arról, hogy a vizsgálat tisztázta volna a korrupció gyanúját felvető szerződéskötéseket. Természetesen az auditor nem kötheti ki, hogy csak a vezérigazgató lemondása esetén hagyja jóvá az éves beszámolót, ahogy ez korábban a sajtóban megjelent. Ugyanakkor hasonló esetekben, amikor a gyanút nem sikerül eloszlatni, végső soron a vezetőség „integritása” kérdőjeleződik meg, vagyis olyan bizalmi válságról van szó, amelyet csak személycserével lehet megoldani.