A balkáni távközlési társaság megszerzésekor tanácsadásra és piackutatásra költött – összesen mintegy 2 milliárd forint – részben off-shore cégekhez vándorolt. Ez az oka annak, hogy mind a mai napig nincs elfogadott tavalyi mérlege az egyik legnagyobb hazai vállalatnak. A macedón ügy a korrupció gyanúját veti fel, és természetesen akkor is elítélendő, ha a térségben a privatizációs tenderek kapcsán a hasonló szerződések kötése „nem szokatlan” jelenség. Az európai normáknak megfelelően az a szokás, hogy – akár hibázott, akár nem -, a beosztottak sara miatt az elnök-vezérigazgató feje (is) hullik.
Straub Elek az elmúlt tizenegy évben a lehetőségekhez mérten sikeresen vezette a legnagyobb magyar távközlési céget. Nem csak túlélte a piac liberalizációját, de elég jó hadállásokat tartott meg az egykori monopolhelyzetből. A nyugat-európai példákat követve az internet és a multimédia felé kormányozta az egykori telefonvállalatot.
Vitatható, hogy a cég piaci fölénye összességében kedvező-e a magyar előfizetőknek, de Straubnak az anyavállalat érdekeit kellett képviselnie, és ezt a feladatát elvégezte. Egy évtizeden keresztül fel tudta venni a harcot a magyar szabályozás minden olyan törekvésével, amely cégének súlyát érdemben meg tudta volna rengetni. Ha kellett, okos kompromisszumokat kötött. Igaz, ehhez a háta mögött tudhatta a Deutsche Telekomot, Magyarország egyik legnagyobb befektetőjét, a hazai telefónia modernizálásának finanszírozóját. Megkönnyítette a helyzetét, hogy anyavállalatának résztulajdonosa a német állam, amelynek érdekérvényesítő képességét felesleges részletezni.
Kezdődhetnek a találgatások Straub távozásának valódi okait illetően. Nem valószínű, hogy a Deutsche Telekom elégedetlen lenne magyarországi „helytartójával”. A kérdéses számlák összege pedig még a kerekítési hibahatárt sem éri el az anyacég könyveiben. Az eset csupán alkalmat adhatott Straub Elek elmozdítására. A macedón számlabotrányon túlmutató okok egyelőre homályban maradnak.