Ocskay Szilárd, a Nexon Kft. tulajdonos-ügyvezetője a közelmúltban döntött úgy, hogy kezdeményezi a cég etikai kódexének megalkotását. „Mivel a vállalat létszáma ma már megközelíti a 200 főt, nem elegendő az újonnan felvettek személyes példamutatáson és szájhagyományon keresztül történő beillesztése a vállalati kultúrába” – indokolja elhatározását. Mivel az etikai normák betartása a negyedévenkénti teljesítményértékelés és prémiumosztás egyre fontosabb kritériumává válik, a dolgozó számára is elengedhetetlen annak pontos ismerete, mit várnak el tőle. A Nexon elsősorban bérmunkában végzett bérszámfejtéssel foglakozik, így külön jelentőséget kap a személyes adatok bizalmas kezelése. A kódex készítése során megbeszélik és írásba foglalják a vállalatra jellemző legfontosabb normákat. „Alapvető üzleti érdek például azon szabályok betartása, hogy kinek és miként adunk telefonon vagy faxon személyes adatokat, vagy hogy az anyagokat nem visszük haza” – említ konkrét példákat Ocskay.
Rajz: Szántói Krisztián
PR SZEMPONTOK. Radácsi László szakértő, a Braun & Partners tanácsadó cég szakmai igazgatója szerint a vállalatok a fenti példával ellentétben sokszor „egyen kódexeket” készítenek. Pedig egy ilyen dokumentum akkor jó, ha a tartalmából rá lehet ismerni az adott vállalat belső életére és problémáira. „Sok olyan szabályzatot láttam, amelyből nem derült ki, hogy a cég, amely készítette, kiskereskedelemmel, gyermektápszerek gyártásával, esetleg ingatlanforgalmazással foglalkozik-e” – sarkítja ki a problémát Radácsi.
Magyarországon még csupán 10 és 20 százalék között mozog az etikai kódexszel rendelkező vállalatok száma, ám ezeknél is gyakori, hogy annak elkészítését elsődlegesen pr szempontok motiválják vagy a szabályzat meglétével járó versenyelőny (nyugati tendereken például az ajánlatkérő esetenként előírja efféle szabályzat csatolását).
Matolay Réka, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szerint az etikai szabályzatokra erősen rányomja a bélyegét, hogy a cégen belül melyik részleg, milyen motivációból kezdeményezte a megalkotásukat. „Az egyik vállalat marketingesei például azt is belefoglalták, hogy az ügyfélszolgálaton a munkatársaknak fehér inget és nyakkendőt kell viselniük. Egy jogászok által írt kódex pedig olyan kitételeket tartalmazott, hogy fontosnak tarják a méltányosság elvének betartását, ám az egyszerű munkavállalónak fogalma sem volt, mit jelent ez” – sorolja Matolay.
A cégeknek e szabályzatok megalkotásánál nem formulákra, hanem a munkavállalók és a vezetők minél szélesebb körének véleményére, javaslataira kell támaszkodniuk. Egy élő kódex soha nem kész szövegként születik, hanem belső tanulási folyamat eredményeként, amely az anyag elfogadásával sem szakad félbe, hiszen a szabályoknak a vállalat fejlődésével, új piacok meghódításával, a profil változásával párhuzamosan frissülniük kell. „A Mol kódexének fejlődése jól példázza mindezt” – mutat rá Radácsi László, aki külső szakértőként az olajcég etikai tanácsának is elnöke. A 2006 januárjától működő testületnek az etikai kérdésekkel kapcsolatos belső tanácsadás, folyamatfejlesztés is feladata. Radácsi szerint önmagában a kódex megléte e nélkül nem küszöbölheti ki az esetleges etikai vétségek miatt elszenvedett vállalati veszteségeket.
Egy vállalat etikai rendszere – a kódex mellett – számos más elemet is tartalmaz (lásd külön). Matolay szerint különösen a multinacionális vállalatok körében kiemelkedő jelentőségű az etikai normák folyamatos oktatása, értelmezése, számonkérése, hiszen a központból átvett szabályzat esetén a cég munkavállalói nem vesznek részt a kódex megalkotásához vezető belső kommunikációs és tanulási folyamatban.
Egy nyugat-európai kutatás mégis arra jutott, hogy bár a londoni tőzsdén jegyzett (nagyrészt multinacionális) cégek majdnem mindegyikének volt etikai kódexe, közülük csak 50 százalék fordított arra is gondot, hogy a munkavállalókat képzésben részesítse a normákról. Az oktatás azért is elengedhetetlen, mert az általánosságban megfogalmazott követelmények nem nyújtanak egyértelmű eligazítást a dolgozóknak a cég működése során előforduló konkrét dilemmákban. Ezért a General Electric (GE) etikai kódexe például értelmező kézikönyvet is magában foglal. E mellett a cég rendszeres képzésekkel is segíti a normák elsajátítását, működtet továbbá egy belső ombudsman rendszert, amely nemcsak az etikai ügyek feltérképezésére és kivizsgálására szolgál, hanem arra is, hogy a dolgozók ilyen jellegű kérdéseit megválaszolja. „A 11 ezer embert foglalkoztató magyarországi üzletágunkban évente 100-120 etikai ügyet dolgozunk fel, de a munkavállalók leggyakrabban kérdésekkel keresnek meg minket, ami azért jó, mert elejét veszi az etikai ügyeknek” – említi Somorjai Éva, a GE Hungary Consumer and Industrial üzletágának európai ombudsmanja. A GE valamennyi munkavállalója belépéskor integritási képzést és egy etikai kódexet kap, utóbbi elfogadását aláírásával igazolja. Az etikai intézményrendszer jelentőségét jelzi az a közelmúltban történt eset, amikor Budapesten egy szakmunkás tett bejelentést az ombudsmannál, hogy az egyik beépítésre váró alkatrész hibás, és balesetet okozhat. A GE a beszállítóival szintén aláírattatja a kódexet, így a cégen belüli normák hatással vannak a beszállítók működésére, etikai ismereteire is.
A JOGNAK ASZTALÁNÁL. A normák beépítése a szervezetbe – tehát például, hogy a kollégák kinézzék maguk közül az etikátlan dolgozót – azért is fontos, mert ha egy vállalat a kódex megsértése miatt szankciót akar alkalmazni, nincs könnyű helyzetben. Így a szabályok ismeretét és elfogadását igazoló aláírás mellett tanácsos belefoglalni a munkaszerződésbe, hogy a vállalati etikai normák megsértése esetén a munkáltató rendes vagy rendkívüli felmondással élhet. „Ám egy munkaügyi perben mindennek csak akkor van komoly súlya, ha a kódex nem absztrakt szabályokat tartalmaz” – figyelmeztet Zempléni Kinga munkajogász, a Bellák és Társai Ügyvédi Iroda munkatársa. Fontos, hogy kiderüljön, milyen magatartást várnak el egy-egy helyzetben a munkavállalótól, mert sem a dolgozó, sem a jog nem tudja „lefordítani” az olyan normákat, mint „a cégpolicynak megfelelő viselkedés”. Persze minden egyes etikátlan cselekedetet nem lehet előre látni és konkrétan megfogalmazni, ám például az afféle szabály, miszerint nem fogadható el bizonyos összegnél nagyobb értékű ajándék, eléggé konkrét ahhoz, hogy akár jogi úton is számon kérhető legyen.