Tíz perc alatt százmilliárd forintot lehet „találni” a költségvetésben egy jól megkonstruált keresőprogrammal – kommentálja egy cég vezető a pénzügyi kormányzat szándékát, miszerint visszamenőleg is megadóztatnák az ingyenes vagyonátadást. Nem is titkolja megkönnyebbülését, amiért a pénzügyminiszter időközben világossá tette: bár a tranzakciók mindig is illetékkötelesnek minősültek, nem fogják utólag ellenőrizni, hogy megtörtént-e a közteher megfizetése, vagy sem.
HATÁLYSÉRTÉS. Az illetéktörvény módosítását célzó javaslat – ami jelenleg az Országgyűlés előtt hever, az egyéb adóváltozások közé ékelve – eredetileg értelmezett formájában súlyos érvágást jelentett volna a cégeknek. Első megközelítésben ugyanis nem volt kizárható, hogy öt évre visszamenőleg megfizettetik velük a közterhet. Az illetékhivatalokat, amelyekhez önbevallással futottak be az ajándékozási ügyletek közterhei, jövőre beolvasztják az adóhivatalba, ráadásul a jogszabály tervezetének indoklásában a Pénzügyminisztérium (PM) dodonai módon fogalmaz, amikor rögzíti: a vállalkozások közötti ingyenes vagyonátadást eddig is terhelte a legfeljebb 40 százalékos ajándékozási illeték – más kérdés, hogy ennek a befizetése egyáltalán nem volt jellemző.
Rajz: RedDot, Corbis
„Ennek oka, hogy az illetéktörvény nem fogalmaz egyértelműen a kérdésben, ráadásul a nemzetközi gyakorlat az ajándékozási illetéket csak a magánszemélyek viszonylatában ismeri” – mondta lapunknak László Csaba, a KPMG adópartnere. Hasonló reláció persze két cég között is értelmezhető, elvégre az ingatlan vétele utáni illeték megfizetése alól sem mentesülnek a társaságok. Ám a hazai üzleti szféra – egyértelmű értelmezés, illetve hivatalos állásfoglalások híján – nagy egyetértésben nem létezőnek tekintette a sávosan változó, maximum 40 százalékos közterhet. Ezt a szakember azzal magyarázza, hogy a Polgári törvénykönyv alapján levezethető, hogy a cégcsoporton belüli ingyenes vagyonátadás nem minősül ajándékozásnak. A jogszabály terminusai szerint a vagyonátadás esetében az adakozó vagyona csökken, a megajándékozotté nő – egy cégcsoporton belüli tranzakció során viszont pusztán a vagyon átcsoportosításáról lehet beszélni. Ezt az álláspontot erősíti az adózás rendjéről szóló törvény általános rendelkezéseinek azon alapelve is, amely kimondja: a szerződést, ügyletet nem jogi kategóriák, hanem a valódi tartalom szerint kell minősíteni.
VISSZANÉZŐPONT. A PM sajtóosztályán a Figyelőnek mindenesetre megerősítették a pénzügyminiszter korábbi, a visszamenőlegességet cáfoló nyilatkozatát. De azt is elárulták, nyitottak egy amnesztia jellegű módosító indítványra, amely visszamenőleg tisztázza a kérdést. Ebbe az irányba mutat, hogy a jövő évi költségvetésbe 3,2 milliárd forintot terveztek ebből az adónemből, ami alig több a tavaly – jellemzően magánszemélyektől – befolyt 2,9 milliárdnál. Az egyelőre nem világos, hogy a körmére néz-e az adóhatóság az ingyenes vagyonátadás eszközével élő cégeknek. A társaságiadó-bevallások miatt erre minden lehetősége megvan, ám 2007-es ellenőrzési terve csak januártól lesz nyilvános. Sok cégnek tehát még lehet félnivalója: az ingyenes vagyonátadás eléggé elterjedt a hazai gyakorlatban, főleg a német illetőségű vállalatok körében. Társasági adóban jelentkező előnye ugyan nincs, a cégek mégis kedvelik, miután lényegesen kisebb macerával jár, mint például egy tőkeemelés kötelező cégbírósági hercehurcája. László Csaba szerint a 21 százalék is van akkora teher, amely mellett kizárt, hogy ezen a jogcímen akár egyetlen fillér is befolyjon a költségvetésbe. A cégek olyan megoldásokat választanak inkább – például tőkejuttatást vagy hitelnyújtást -, amelyekkel elkerülhető az illeték megfizetése.