Tűzálló szendvics

Hasonlóan az emberhez, a belterekben keletkező tűz előszeretettel közlekedik a könnyen átjárható útvonalakon.

Így ha nem akadályozzák meg, általában a nyílászárókon, elsősorban az ajtókon jut át újabb helyiségekbe. A lakásokba, irodákba, raktárakba, vagy akár bevásárlóközpontokba épített tűzvédelmi ajtók ezért életeket menthetnek: ezek ugyanis képesek feltartóztatni a lángok terjedését. A BASF nemrég bemutatott új szendvics-technológiája most az ilyen ajtók gyártását könnyíti meg. Míg néhány évtizede elsősorban azbesztből készültek az építőiparban, így a nyílászárókban is hasznosított, nagy forróságnak is ellenálló tűzvédelmi lemezek, az azbeszt rákkeltő hatása miatt újabban más ásványi anyagokat használnak erre a célra.


A mai, tűznek ellenálló lapok gipszkartonból, üveg-, vagy ásványgyapotból állnak. Ezek kereskedelmi forgalomban kaphatók, így ha valaki tűzálló ajtót gyártana, annak ezeket kell valahogyan beépítenie a nyílászáró szerkezetét adó, elsősorban fa alapú anyagokba. Ez persze alaposan megdrágítja a tűzvédelmi ajtók előállítását. Ezért is fejlesztett ki a BASF most egy olyan kompozitot – vagyis összetett anyagot -, amely a szerkezetet adó és a tűzállóságért felelős ásványi anyagot egyszerre, szendvicsszerű rendszerben kombinálva kínálja. Az együttes két alkotóból áll: nagy tömörségű farost lemezből (HDF), illetve a BASF Palusol nevű tűzvédelmi lapjából. Ez utóbbi nátrium-szilikátot és az üvegszálat tartalmaz, mely anyagok 100 Celsius fok feletti hőmérsékleten kitágulnak, és tűz- és nyomásálló, hőszigetelő habot fejlesztenek. Ez aztán kitölti az ajtó nyílásait és a repedéseket, meghatározott időre megakadályozva ezzel a tűz, a hő és a füst továbbterjedését. A „tűzre habosodó” szendvics akár másfél óráig is állja a lángok támadását.