Többletelés

Jön a svéd zár! – jelentette be a minap a magyar kormányfő egy konferencián. No, nem kell félni, nem fociról van szó, nem a labdarúgó válogatott csatárainak kell ismét megküzdeniük a keménykötésű északi védők által alkotott retesszel. Gyurcsány Ferenc arra utalt, hogy a jövő évi költségvetéshez benyújtandó módosítás szerint 2008-tól csak olyan büdzsé terjeszthető be a törvényhozás elé, amelyben az államháztartás elsődleges egyenlege többletet mutat – hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az például Svédországban is előírás. (Az elsődleges egyenleg a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok, valamint az önkormányzatok kiadásainak és bevételeinek szaldója, nem számítva a kamatkiadásokat és a privatizációs bevételeket.)

Rajz: Dániel András

MEGVALÓSÍTHATÓ. „Ha 2004-ben csinálták volna ezt, az bátor lépés lett volna. Viszont 2008-ra bevállalni a nullszaldót már nem olyan nagy dolog, a jelenlegi környezetben ez nem látszik megvalósíthatatlannak” – mutat rá Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. A jövő évi költségvetési törvényben a kabinet 2,8 százalék hiánnyal tervezi az államháztartás elsődleges egyenlegének GDP-arányos mutatóját. A költségvetési törvényjavaslat maga is tartalmaz egy, az elsődleges hiánnyal kapcsolatos paragrafust, e szerint a 2008-as nullszaldó után már többletnek kell szerepelnie e soron (lásd az ábrát). E törvény azonban nem alkalmas egy ilyesfajta fiskális szabály üzembe állítására. S nem csak azért, mert az utóbbi évek költségvetési törvénye és azok megvalósulása köszönő viszonyban se nagyon volt egymással, hanem azért is, mert „feles” törvény nem ad valódi garanciát a szabály betartására.

A javaslat alapvetően két részből áll. Mint Pichler Ferenctől, a pénzügyi tárca kabinetfőnökétől megtudtuk, a kormány egyrészt módosítaná az államháztartási törvényt, amely a mindenkori költségvetési törvények keretrendszerét szabályozza, s ebben szerepelne az egyensúlyra vonatkozó szabály. Másrészt viszont a kabinet garanciát kíván arra is adni, hogy a szabály a parlamenti ciklusoktól, az aktuális politikai széljárástól függetlenül is megmaradjon. Vagyis a parlamenti vita során a képviselők ne tudják „megtorpedózni” módosító indítványaikkal a beterjesztett javaslatot, s a mindenkori ellenzék se változtathasson az egyenlegre vonatkozó szabályon. Ennek érdekében viszont a házszabály módosítására is szükség lenne. A dokumentum tartalmazná azt a kitételt, hogy csak GDP-arányos többletet mutató elsődleges államháztartási egyenleggel lehet költségvetést megszavazni. Ugyanakkor a házszabály kétharmados törvény, vagyis az ellenzék egyetértése is szükséges a változtatáshoz.

„A szufficites elsődleges egyenleget nem deklarálni kell, hanem megcsinálni, úgy, ahogy az a Fidesz kormányzása alatt történt” – kommentálja a kormányzati elképzeléseket Varga Mihály Fidesz-alelnök, a párt gazdasági kabinetjének vezetője. Majd hozzáteszi: „Ha a miniszterelnök úgy gondolja, hogy neki kapaszkodó kell a saját frakciótársaival szemben, ám legyen.” A politikus ezt azzal egészíti ki, hogy a kormány javaslatához két további pontot kívánnak hozzátenni. Egyrészt a Fidesz javasolni fogja egy Költségvetési Tanács felállítását másrészt azt is, hogy a kormánytagok vállaljanak személyes anyagi felelősséget is a büdzsééért. Ez utóbbira vonatkozó ellenzéki törvényjavaslat amúgy jelenleg az Országgyűlés előtt van.

ELHIBÁZOTT. „Ha a hatalom korlátozza magát, az mindig örvendetes; üdvözlendő minden, a gazdaságpolitikát kívülről szabályozó objektív kényszer” – értékel Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési vezetője. A közgazdász ugyanakkor két szempontból is elhibázottnak, vagy legalábbis megkérdőjelezhetőnek gondolja az elsődleges egyenlegre felállítandó szabályt. A kormány javaslata ugyanis a törvény benyújtásához szabna limitet, márpedig ez önmagában semmilyen kényszerítő erőt nem jelent. Az elmúlt évek költségvetési törvényei is sorra buktak el, egy szép számokkal megszavazott büdzsé nem garancia semmire. A másik probléma: egyáltalán nem biztos, hogy „megfelelő vadra lövünk” e fiskális szabállyal. Ha az államháztartás hosszú távú stabilitásának megteremtése a cél – márpedig ez kellene, hogy legyen -, akkor ehhez sokkal inkább az államadósság szintjét kellene garanciákkal korlátozni. „Egy gazdaságnak legyen meg a költségvetési expanzióra a lehetősége, ha baj van – magyarázza Duronelly -, ugyanakkor figyeljen is arra, hogy ennek az expanziónak milyen hosszú távú következményei vannak.” Ezen veszélyek egyike az államadósság emelkedése.