Ágynak estek

Pánik uralkodik az egészségügyben, amióta a szaktárca nyilvánosságra hozta, hogy az országban működő 160 kórház közül melyik az a 31 súlyponti intézmény, amelyek biztosan megmaradnak. Győrffy Miklós egy televíziós interjúban tréfálkozni próbált Molnár Lajos miniszterrel, azt kérdezvén tőle, mivé alakítják át a kórházi ágyakat: „Székekké, asztalokká?” A miniszter azonban nem volt jó kedvében, csak sorolta, miért van szükség a szerkezetváltásra. Elmesélte továbbá, hogy talált a minisztériumi irattárban egy 2000-ben született programot az egészségügyi rendszer továbbfejlesztéséről, amely nagyjából ugyanarról szól, mint amelyet most a Gyurcsány-kabinet akar végigvinni. Azzal a „kis” különbséggel, hogy bizonyos kórházakat eleve fizetőssé akartak tenni.

Ezért is furcsállja a tárca vezetője, amikor Mikola István – az Orbán-kormány minisztere – azzal riogat, hogy ellátási gondok és zavarok lépnek majd fel. „Gyakorlatilag meghalnak a betegek, ha végigviszik azt a rettenetet, amit megkezdtek” – jelentette ki Mikola, aki szerint az egészségügyi kormányzat a realitásoktól távol, a népegészségügyi adatokkal és a földrajzi adottságokkal mit sem törődve, mesterségesen jelölt ki egy-egy súlyponti intézményt. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is úgy érzékeli, hogy íróasztal mellett született a reform: a tárca 50 kilométeres köröket rajzolt egy térképre, márpedig a betegek jellemzően nem helikopteren közelítik meg a kórházakat.

KÓRHÁZCENTRIKUSSÁG. A hangzatos kritikákkal szemben kevésbé hallatszanak a minisztérium érvei. Ezek egyikeként Molnár aláhúzta, hogy „nem csukunk be 12 ezer ágyat, csak ennyit alakítunk át”, s a cél csupán a hatékonyabb működtetés. A fekvőbeteg-ellátás reformjának egyik fő elemeként megjelölt ágyszám-csökkentésről a lapunk által megkérdezett szakértők úgy vélekedtek: bár nem tartják reform értékű lépésnek, ez valóban elengedhetetlen feltétele bárminemű változtatásnak az egészségügyben. „Még mindig túl sok beteget gyógyítunk kórházban, ahelyett, hogy alacsonyabb szinten látnánk el őket” – emelte ki egy egészségügyi közgazdász. Van tehát hatékonysági tartalék a rendszerben, de önmagában az aktív ágyak átcsoportosítása nem old meg semmit. A reformtól költségvetési megtakarítást sem lehet remélni, a Nyugat-Európában végrehajtott ilyen jellegű intézkedéseknek sem ez volt a célja. „Ha keletkezett megtakarítás, azt minden esetben visszaforgatták a rendszerbe. Nálunk erre már csak azért is szükség van, mert alapvetően forráshiányos az ágazat” – mutat rá Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának programvezetője.

A bizonytalanságot növeli, hogy a forráskivonás kérdésében ellentétesen kommunikál az egészségügyi tárca, illetve Draskovics Tibor, az Államreform Bizottság elnöke. Utóbbi egy rádiónyilatkozatában kijelentette: véleménye szerint 30-35 alacsony hatékonyságú kórházat minden további nélkül be lehet zárni, a megmaradók egyharmadát pedig indokolt privatizálni. Ezzel szemben Molnár nem győzi cáfolni a bezárásokról szóló híreket, s azt hangsúlyozza, hogy a források nem csökkennek. A szaktárcának a Figyelőhöz eljuttatott írásbeli válasza is azt erősíti meg, hogy 2007-ben nem jut kevesebb pénz a szektornak. Míg az idén a költségvetési előirányzata 660,9 milliárd forint, addig 2007-ben a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozására 717,5 milliárd szolgál, s ebből a struktúraátalakításra 27,5 milliárdot különítettek el.

A hiányos és ellentmondó tájékoztatás az egész ágazatban rossz visszhangot kelt, még a kiemelt egészségügyi intézmények szakorvosai is egzisztenciális veszélyben érzik magukat. „Nagyon megvisel a kórházi helyzet, s ha eddig rossz volt a hangulat, hát most nagyon-nagyon rossz” – tudósította barátját e-mailben egy szombathelyi nőgyógyász, aki azt fontolgatja, hogy külföldre távozik. Egy, a Figyelőnek nyilatkozó győri sebészorvos arról számolt be, hogy a város 1300 ágyas kórházában 300 ágyat biztosan megszüntetnek, osztályokat vonnak össze, s persze mindez személyi konzekvenciákkal jár, ám erről senki nem beszél még nyíltan. „De így, letiltott műtétekkel, ágyszám-csökkentéssel már nyilván nem lesz nagy orvoshiány” – jegyezte meg ironikusan.

A minisztérium azzal kalkulál, hogy az új struktúrában az orvosok és az ápolószemélyzet 30 százaléka kényszerül más városba települni. Az országon belüli migrációt letelepedési támogatással és egyéb ösztönzőkkel kívánják segíteni, ám könnyen megeshet, hogy erre nem lesz szükség. Ha ugyanis a szektor szereplőinek új életet kell kezdeniük, akkor azt esetleg inkább a nyolc-tízszeres fizetéssel kecsegtető nyugat-európai államokban teszik, s nem a szakemberhiánnyal küzdő borsodi, nyírségi, délkelet-alföldi térségben. „A már most is meglévő 25, helyenként 40-50 százalékos szakorvosi és ápolószemélyzet-hiány tovább növekedhet” – figyelmeztet Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Ugyanezt prognosztizálja Sinkó Eszter is. Meglátása szerint súlyos ellátási nehézségek jelentkeznek a humánerőforrás-gondok, valamint a szűkülő kórházi kapacitások következtében megnövekedett sorban állás miatt. Hiába készítette el tehát a szaktárca a várólisták átláthatóságáról szóló törvényjavaslatot, s fogadja el azt még az idén a parlament, az egészségügyi közgazdász úgy látja, növekedni fog a paraszolvencia. „Éppen az óriási sorban állások megkerülése végett” – hangzik a magyarázat. Másfelől viszont a kórházi kapacitások leépítése lehetővé teszi a kórházigazgatók számára az adott intézményen belüli változtatást. Azt, hogy korszerűbb működésre álljanak át, amire eddig az osztályvezető főorvosok ellenállása miatt nem nyílt lehetőségük.

MÁSODIK MENET. A reform mindenesetre elindul. Második menetben a regionális egészségügyi tanácsoknak (RET) úgy kell dönteniük a kirostálandó kórházakról, hogy nem ismeretesek a 2007-es finanszírozási kondíciók. „Késhegyig menő viták várhatók” – vetíti előre Golub Iván. A kórházszövetség azt tartaná etikusnak, ha a minisztérium „Á”-t mondott, azaz megnevezte a nyertes 31 súlyponti intézményt, akkor mondjon „B”-t is, s nevesítse a veszteseket, amelyek nem pályázhatnak aktív ágyra. Könnyen lehet, hogy ez a kérése teljesül a szövetségnek, mert a feladatváltásra kényszerülő – ápolási, rehabilitációs és krónikus betegek ellátására szakosodó – kórházakról információink szerint már elkészült a lista, csak egyelőre titkos. Ott és akkor kerül nyilvánosságra, ahol és amikor bebizonyosodik, hogy a RET-ekben patthelyzet alakult ki, képtelenek a konszenzusos döntésre.

Így ha még cáfolja is a bezárásokat a kabinet, sokan vélik tudni, hogy legalább két tucat intézményre ez a sors vár. A Figyelő úgy értesült, hogy több nagy értékű ingatlanért (például a Szabolcs utcai kórházért vagy a Budai Gyermekkórházért) már sorban állnak a befektetők. A fekvőbeteg-intézmények sorsa nagyban függ attól, melyikért milyen erővel és ki lobbizik az Országgyűlésben. Még az is lehet, hogy a „kőbe vésett” 31-es lista is módosul.