Tanya Rothe harmincas éveiben járó média-tanácsadó bevallja, hogy sokszor csak azért vásárol, mert unatkozik, a megvett cuccok jó részére nincs is szüksége. Így a vásárlásmentes napot hasznos ötletnek találja, bár hozzáfűzi: a megelőző napon azért alaposan bespájzol majd. A november utolsó péntekjére eső Ne Vásárolj Semmit Nap (Buy Nothing Day) kezdeményezés arra szólít: legalább egy napig álljuk meg vásárlás nélkül, helyette szakítsunk egy kis időt a barátainkra, beszélgetésre, olvasásra, süssünk magunk süteményt, vagy rendezzünk otthoni muzsikálást.
A fogyasztáson és túlfogyasztáson alapuló társadalmat kritizáló mozgalom az angolszász országokból indult, de e napon hazánkban is szerveznek akciókat környezetvédő csoportok és a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE). „A pénzed szavazat” – mondja a TVE szlogenje, s arra figyelmeztet: míg Magyarországon a választójogával csak 5,0-5,5 millió állampolgár él, addig vásárlási döntéseivel naponta közel 9 millió hazai fogyasztó gyakorol hatást a világra.
A Ne Vásárolj Semmit Napot kivéve azonban a hazai civil szervezetek többsége inkább a fogyasztás káros mellékhatásainak csökkentését tűzi ki célul, az egészségesebb, a környezetet kevésbé szennyező termékek választását szorgalmazza. A fogyasztói társadalom radikális elutasítása nem az a program, ami mögé széles rétegek sorakoznának fel. „Mi nem vagyunk fogyasztásellenesek, de arra szeretnénk rávenni az embereket, hogy figyeljenek oda, mit vesznek, s azt miben veszik meg, válasszák az egészségesebb élelmiszereket, a bioterméket, a környezetet kevésbé szennyező csomagolást, ha van, akkor a visszaváltható üveget, gyűjtsék szelektíven a hulladékot!” – sorolja Janó Tamás, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) környezeti tanácsadója. E tanácsokra van is valamelyest fogadókészség. A TVE megbízásából készített felmérés szerint a magyarok vásárlási döntéseiben (legalábbis a válaszadás szintjén) megjelennek az etikai szempontok. A fogyasztók elsősorban a saját egészségüket és a hazai munkahelyeket féltik, legalábbis ezek az elsődleges szempontok egy termék vásárlásánál.
ÖKOLÓGIA LÁBNYOM. Az „örök elégedetlen” magyarok szeretik a fejlettebb Nyugat-Európához és Amerikához mérni életszínvonalukat. Ehhez képest elgondolkodtató, hogy a WWF természetvédelmi világszervezet Élő bolygó jelentése szerint hazánk ökológiai lábnyoma kétszerese a megengedhetőnek. Azaz, ha az egész világ az „átlagos” magyar fogyasztást követné, akkor két Földre lenne szükség a javak megtermeléséhez, illetve a keletkező káros kibocsátások, hulladékok lebontásához. Igaz, a nyugat-európai életszínvonal eléréséhez három, az amerikaihoz öt földgolyóra lenne szükség…
Mindenesetre ökológiailag már a mi életformánk sem fenntartható. Mi lenne a megoldás? Az emberek a technológiától várják, hogy annak fejlődése csökkentse a környezeti terhelést. „Ma nyugaton valóban jóval kevesebb szennyezés mellett bocsátanak ki egységnyi hasznos anyagot, mint pár évtizeddel ezelőtt, de a fogyasztás olyan mértékben ugrott meg ezalatt, hogy végül a környezet összterhelése is növekedett” – fejti ki Kocsis Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem környezet-gazdaságtani és technológiai tanszékének adjunktusa. Ráadásul a legszegényebb országok lakói, teljesen jogosan, szeretnék a saját életszínvonalukat is tűrhető szintre emelni.
Az ENSZ környezetvédelmi programja, az UNEP a „fenntartható fejlődés” elvét hirdette meg: a fogyasztás növelését a fejlődő országokban, s újragondolását a fejlett világban. Főleg az utóbbi mikéntje kérdéses. A termelékenység növelésével, a takarékosabb, „zöld” vállalati gyakorlatok elterjedésével, s az ezt kikövetelő lakosság tudatosságának erősödésével a környezeti károk valamelyest enyhíthetőek, de az ideálishoz képest többszörös terhelés problémáját pusztán ezek nem oldják meg. Azt persze rossz néven vennék az emberek, ha valamilyen felső hatalom eltiltaná őket a második autó, a klímaberendezés vagy DVD-lejátszó megvásárlásától. Látványos mértékű önkéntes fogyasztáscsökkentésre azonban nem lehet számítani. A Sági Mária által vezetett 2004-es, Életmód és értékrend című hazai kutatás megkérdezettjeinek fele egyetértett azzal az állítással, hogy „vissza kell térnünk az egyszerűbb életmódhoz, ahol kevesebb hangsúly kerül a fogyasztásra és a gazdaságra”. A tettekben azonban ennek nincs nyoma: az azóta eltelt két évben a hazai fogyasztás tovább nőtt, ráadásul folytatódott a lakosság eladósodása is.
NEM KELL SIETNI. Valódi alternatívához új gazdasági modell kellene, hiszen a jelenlegi rendszer arra épül, hogy minden cég és az egész gazdaság is minden évben 3-10 százalékkal nő, azaz ma mindenki kicsivel többet fogyaszt, mint tegnap. Az új utakat kereső alternatív közgazdaságtan egyik ötlete a zöld adórendszer: míg a jelenlegi szisztéma főleg a munkát adóztatja, és így gépesítésre ösztönöz, a zöld megközelítés szerint inkább a tőkét, a fogyasztást vagy a szennyezést kellene adókkal sújtani. A tényleges következményekkel segítene szembesíteni, ha a termékek árába előállításuk, használatuk és majdani hulladékkezelésük környezeti költségét is beépítenék – azaz, például a benzin ára a klímaváltozás hatásait is tükrözné. Az évszázadokig kultivált „tömegtermelés, gépesítés, racionalizálás” elveket is érdemes újragondolni. Igaz, hogy a nagyüzemi körülmények között gyártott cipő olcsóbb, de nem olyan jó minőségű. Egy kézműves módon gyártott igényes lábbeliért az emberek viszont hajlandóak lennének többet fizetni, s nem is kellene évente újat venni. A bioélelmiszerek reneszánsza is ezt a vonalat erősíti: előállításuk ugyan idő- és emberimunka-igényesebb, de a minőségük jobb. A vásárló a pénzéért kevesebb, de értékesebb terméket kap.