Málenkij rabatt

Rajz: Red Dot, Corbis

Megfagyott a levegő a tárgyalóasztalnál, amikor az egészségügyi kormányzat képviselői átnyújtották a gyógyszer-gazdaságossági törvény néven ismert jogszabály tervezetét az iparági delegáltaknak. Egy 85 oldalas kész szöveg feküdt az asztalon, amely alapjaiban változtatja meg a piaci játékszabályokat, egyebek közt újraírja a gyógyszerek állami támogatásának finanszírozási rendszerét. A gyártókat a termékeik után járó állami támogatás egy részének visszafizetésére kötelezi. Mennyiségi árengedményről, rabattról van szó, amely egy új iparági adó bevezetéseként is értelmezhető. A megdöbbenést a szöveg tartalma mellett az fokozta, hogy a minisztérium közölte, az általa kidolgozott új koncepciót gyakorlatilag órákon belül a kormány elé terjeszti. Az iparági szereplők ezalatt véleményezhették volna a tervezetet, ez a lehetőségük azonban inkább csak elvinek volt tekinthető. A két fél között az elmúlt években törékeny „tűzszünet” honolt, amelynek egy csapásra befellegzett. A kiújult érdekellentétek ettől kezdve feloldhatatlanná váltak.

SZEMLÉLETVÁLTÁS. A gyógyszergyártók olvasatában a törvény effajta előkészítése felért egy „egyeztetés nélküli diktátummal”. Ugyanakkor a minisztériumnak is hasonlóan markáns a véleménye. A tárca a saját értékelése szerint csupán a korábbi háttéralkuk rendszerével szakított, és teszi a dolgát, vagyis a szakmai elképzeléseinek megfelelő törvényekkel szabályozza a piacot. Való igaz, a gyógyszerpiaci átmeneti békét ma is egy 2004-ben kötött „különszerződés”, kompromisszumos paktum biztosítja. Ennek lényege, hogy a gyógyszergyártók legfeljebb egy előre maximált összeggel (az idén 22,5 milliárd forinttal) szállnak be a gyógyszerkassza finanszírozásába, ha annak kiadási túllépik a tervet. Cserébe a kormány nem avatkozik bele egyoldalúan a piaci viszonyokba. Ez a szerződés az év végén lejár, a nyár óta Molnár Lajos vezette egészségügyi tárcának pedig – az említett elvekkel összhangban – esze ágában sem volt meghosszabbítani. A hétfőn elfogadott törvény ugyanis a költségvetés szempontjából a korábbi alkukhoz képest sokkal biztosabb finanszírozást tesz lehetővé. A kassza várható hiányának kiegyenlítésénél a gyártói befizetéseknek nincs felső határa, minél inkább „elszáll” a terv, a gyártói oldal annál nagyobb arányban veszi ki a részét a befizetésekből (a finanszírozási elv változásairól lásd külön). Ugyanakkor pont ebben rejlik az új rendszer egyik legnagyobb elvi problémája is: a kasszát a kormány tervezi, ám minél inkább „alullövi” a valósághoz képest, a cégek annál többet fizetnek.

Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke cáfolja azt a közgazdasági érvelést, hogy a költségvetési egyensúly biztosítása érdekében a Pénzügyminisztérium tudatosan alultervezi a kiadásokat. „Ha figyelembe vesszük a nemzetközi trendeket, s a magyar lakosság megbetegedési mutatóit, valamint a GDP-arányos gyógyszerár-támogatást, azt kell mondjam, jelentős túlköltés mutatkozik” – hangsúlyozza. A gyógyszercégek álláspontja szerint a kassza még ezen mutatókat nézve is jócskán alultervezett.

TÖRÉSVONALAK. Az ipar számára hamar nyilvánvalóvá vált: az egészségügyi tárcának az a feladata, hogy akadályozza meg a gyógyszerkassza krónikus hiányát, viszont a terhekkel ne sújtsa a betegek pénztárcáját. Vagyis a patikában fizetett összegek nem emelkedhetnek. Miután a cégek látták, hogy a számla döntő részét így mindenképpen nekik kell kifizetniük, heves lobbizásba kezdtek. Itt azonban újabb törésvonalak keletkeztek, a generikus (lejárt védettségű) és az innovatív (szabadalommal védett) termékek gyártói nem tudtak egységesen fellépni az érdekeik védelmében (ellentéteikről lásd külön anyagunkat). „Volt egy pillanat, amikor majdnem sikerült tető alá hozni az együttműködést, de ez hamar elillant” – fogalmaz az egyik társaság érintett szakembere.

A generikus és az innovatív gyógyszercégek ezek után már azért lobbiztak, hogy a saját terheik csökkenjenek, ám ez csak úgy volt elképzelhető, ha a másik csoporté nőnek. Molnár Lajos egészségügyi miniszter „bevehetetlen várnak” bizonyult, Kóka János, a gazdasági tárca vezetője viszont meggyőzhetőbb volt. Így fordulhatott elő, hogy a kormány két SZDSZ-es minisztere gyökeresen eltérő álláspontot képviselt a végszavazás előtt tartott, zártkörű megbeszélésen is. Egy névtelenséget kérő résztvevő a Figyelőnek elmondta, egészen feltűnő volt a szemléletbeli eltérés. Kóka elfogadta a hazai iparvédelem fontosságát, és pártolta, hogy enyhébb befizetési kötelezettség terhelje a kisebb profitrátával dolgozó magyar gyártókat, hogy azok ne kerüljenek a padlóra. Ez gyakorlatilag a generikus cégek álláspontja, amelyet az innovatívok kifejezetten diszkriminatívnak tartottak. Molnár Lajos viszont kerek perec kijelentette: nem érdeklik az iparági szempontok, az egyedüli kiindulópont a gyógyszerkassza egyensúlyának megőrzése.

Rajz: Red Dot, Corbis

„Molnár semmilyen érvet nem volt hajlandó meghallani; kijelentette: nem feladata ezzel foglalkozni, mint ahogy a cégek veszteségeivel sem” – érzékeltette a tárgyalás légkörét informátorunk. Végül azonban megszavazta a törvényt, egyetértett bizonyos módosításokkal. Kökény Mihály szerint a többletköltés fedezetét valahonnan pótolni kell (az állami és a gyártói oldal nézetkülönbségéről lásd külön). A túlköltés visszafogására az orvoslátogatók magas regisztrációs díját hozta példának, mint mondja: „a hosszúcombú orvoslátogatónők megjelenése a rendelőkben nemcsak a betegek várakozási idejét növelte meg, hanem a kassza kiadásait is”.

A jövő évtől kezdve minden egyes orvoslátogató után egyszeri 5 millió forintos regisztrációs díjat kell fizetni, ezen felül évente további 1 milliót. Lapunknak több gyógyszergyár elismerte, hogy az orvoslátogatók jelenlegi, 2700–2800 fős összesített létszáma valóban túlzó, ennyire nincs szükség, a regisztráció pedig hozhat némi csökkenést. Béki Gabriella, az SZDSZ országgyűlési képviselőcsoportjának frakcióvezető-helyettese szerint nem a szabad demokrata vezetésű minisztériumok, hanem az innovatív és a generikus gyártók között volt érdekkülönbség. „Kívülről nézve gyakran kicsit nevetséges, néha pedig egyszerűen felháborító ez a szakmán belüli ellentét” – mondja a Figyelőnek a jelenségre reagálva Frédéric Ollier, a Sanofi–Aventis Zrt. vezérigazgatója. Bár a Chinoint privatizáló társaság a legnagyobb magyarországi forgalmú gyógyszercég, Ollier azért nézhette kívülről a történteket, mert a Sanofi–Aventis a generikus és az innovatív piacon egyaránt jelentős szereplő, magyar gyártással is rendelkezik, de igazi multiként is jellemezhető. Így bármelyik fronton éri megszorítás, az egyik szeme sír, a másik nevet.

A társaságnak 10 milliárdos nagyságrendű befizetési kötelezettsége lesz jövőre, de ezen érdemben nem változtatott volna a jogszabályban szereplő százalékok és sávok tologatása. „Ha ilyen megosztottság van, annak mindig a beteg fizeti meg az árát” – vonja le a következtetést Ollier. „A kassza hiányának esetében nem az időnként előforduló szakmai érdekellentét a fő kérdés” – állítja ugyanakkor Leitner György, a GlaxoSmithKline Kft. ügyvezető igazgatója. Szerinte az alapprobléma ettől független: az ország általános egészségi állapota, illetve az államháztartás helyzete egyaránt lehangoló, és e kettő megoldását nehéz összhangba hozni. „Pénzbe kerül, ha a lakosság egészségi állapotát a nyugat-európai szintre szeretnénk felhozni.”

Ugyanakkor a gyártók is elismerik, hogy a költségvetés helyzetének rendezéséért áldozatokat kell vállalniuk. Mindenesetre kívülről úgy tűnt, hogy a generikusok többnyire a gazdasági minisztert győzködték sikerrel, az innovatívok érveit pedig Molnár Lajos osztotta jobban. A vita végül abban csúcsosodott ki, hogy a rabatt mértéke minden gyártóra egységes legyen-e vagy sem. A generikusoknak az kedvezett volna, ha az innovatívokat az arányokat nézve nagyobb befizetési kötelezettséggel terhelik meg. A lobbik harcát érzékelteti, hogy ez kezdetben így is volt, majd született egy olyan módosító javaslat, amely az eredeti elképzelésekhez képest még inkább a generikusokat hozta volna jobb helyzetbe. Végül azonban az innovatívok által szorgalmazott egységes kulcs koncepcióját szavazták meg. Ezek szerint minden gyártó köteles befizetni a termékeire kapott állami támogatás 12 százalékát, függetlenül a gyógyszer árától. „Mi mindig is elfogadhatatlannak tartottuk a termékek különbözőségét figyelmen kívül hagyó, egységes százalékos befizetési kötelezettséget, mert ez rendkívül kedvezőtlen a számunkra” – erősítette meg az érdekellentéteket Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. szóvivője. Mivel a gyógyszerek termelői árát nem lehet emelni, a Richternek azzal kell számolnia, hogy bizonyos termékei veszteségessé válnak a rabatt miatt.

Ezt ellensúlyoznia kell majd, ám a hasonló helyzetben lévő, a Richternél sokkal kisebb termékportfólióval rendelkező társaságok közül többet is pénzügyi válság fenyeget. Az intézkedések egyértelműen rontják a tavaly 57 milliárd forint adót és járulékot fizető, összesen 15 ezer főt foglalkoztató hazai gyógyszeripar versenyképességét. A kutatás-fejlesztési tevékenység és a beruházások visszafogása várható. „Amit az állam nyer a réven, azt elveszti a vámon, mert a romló versenyképesség a cégek eredményét és befizetett adóját is csökkenti” – mutat rá Tóth Judit, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (Magyosz) szóvivője.

MELLÉKHATÁSOK. „Jogilag erősen aggályosnak tartjuk, hogy törvénybe foglalták, a kassza hiányának bizonyos részét automatikusan a gyártókkal fizettetik meg” – mondja Beke Zsuzsa. Míg ugyanis a 2004-es „privát” különszerződésben rögzítették, hogy bizonyos összeghatárig a gyártók állják a hiányt, ezt kompromisszumos megoldásként önként vállalták. Most azonban ez törvényi kötelezettség, amely egyes vélekedések szerint fennakadhat egy alkotmánybírósági vizsgálaton. Lapzártánkkor csupán annyit lehetett tudni, hogy a törvényt ezen az alapon akár meg is támadhatják. Emellett a Magyosz kérni fogja a köztársasági elnököt, hogy a törvényt ne írja alá. Nehéz megjósolni, hogy a törvény összességében mennyivel „könnyíti meg” a gyógyszercégek pénztárcáját. Becslések szerint 2007-ben annyi gyógyszer fogy majd a patikákban, amennyinek az állami támogatásához összesen 440 milliárd forintra lesz szükség. Lapzártánkkor a kassza jövő évi tervezett összege viszont csak 305 milliárd forint volt, tehát a hiány 135 milliárd lesz, ha a tervezés nem változik.

A rabattból a büdzsé mintegy 35 milliárd forintra számíthat, az orvoslátogatói regisztrációs díjból pedig közel 14 milliárd folyhat be. Ezeket a tételeket levonva, az egyenlet végén így is marad 86 milliárd forint hiány, amelynek 90 százalékát, azaz 77,4 milliárdot a gyártókra terhelnék. Ha ehhez a számításhoz hasonló lesz a forgatókönyv, akkor a cégek előreláthatólag összesen 120–130 milliárd forintot fizetnek be, ez pedig csaknem hatszorosa az idei összegnek. „A helyzet tarthatatlan, de pont ezért optimista vagyok. Valami változásnak jönnie kell” – mondja Frédéric Ollier. „Ha nem érzékelném a kormányzati szándékot a jövőbeni valós reformok iránt, és csak ezt a törvényt nézném – összegez a vezérigazgató –, akkor azt mondhatnám, hogy egy teljes iparág tönkretétele folyik.”