A kormányzati személyzetis

Nyugalom honol a Kossuth téren, miközben az államtitkárral beszélgetünk a térre néző szobájában. Az iroda egyelőre kongó könyvespolcainak és klasszikus közigazgatási csendéleteinek egyhangúságát csak átmenetileg képes tompítani az előszoba falán felfedezett karikatúra: a Szetey Gábort ábrázoló mókás skicc személyes emlék, egyenesen Argentínából. A kormányzati személyzetis az elmúlt másfél évét töltötte ott, a Philip Morris helyi leányvállalatánál, a Massalin Particularesnél. „Kultúraváltási programot valósítottunk meg” – fogalmazza meg feladatát a globális vállalat argentin cégénél, ahol a begyöpösödésről, a változásokra reagálni képtelen uram-bátyám stílusról árulkodott, hogy például a személyügyi igazgatóként érkező Szetey elődje 21 éven keresztül töltötte be pozícióját. „Egy multinál elképzelhetetlen, hogy valaki évtizedeken át moccanatlanul rostokoljon a helyén” – enged bepillantást a nagyvállalati hr-filozófiába az államtitkár.

VILÁG POLGÁRAI, EGYESÜLJETEK! Szeteynek pedig, aki a multi különböző cégeinél személyügyi igazgatóként már letette a névjegyét, az utazás amúgy sem volt ellenére. Sőt, ifjú közgazdászhallgatóként kifejezetten azért jelentkezett a gazdasági és kereskedelmi tanulmányokat folytató diákok legkiterjedtebb nemzetközi szervezetébe, az AIESEC-be, mert annak tagjai rengeteget utaztak. Aztán hirtelen egy progresszív, nyugati eszméket hirdető közegben találta magát, éppen a rendszerváltás időszakában. „Rengeteg praktikus dolgot tanultam, tréningek tömkelegén vettem részt” – emlékszik vissza Szetey Gábor, aki nem csupán világpolgárrá vált az internacionalista közegben, de az AIESEC 1992-es nemzetközi kongresszusának fő szervezőjeként megtapasztalhatta, hogyan tud hatással lenni a körülötte lévő emberekre.

Ez vitte közel az emberi erőforrás menedzsmenthez, és ahhoz a műfajhoz, amely nem csupán elnevezése miatt hatott idegennek a kilencvenes évek elején: a tréninghez. Az AIESEC néhány ifjú üdvöskéjéhez hasonlóan ő is úgy érezte, tanult már annyit, hogy ha a világot nem is, de a közvetlen környezetét megváltsa, miközben diplomáján még meg se száradt a pecsét. Így válhatott az 1992-ben alapított Door Inside Hungary Kft. a piac egyik meghatározó vezetői tanácsadó vállalatává, Szeteyvel és néhány hozzá hasonló zöldfülűvel a fedélzeten. „Azon szerencsések közé tartoztunk, akik nemcsak elméleti, de gyakorlati tudást is szereztek az egyetemi évek alatt” – idézi fel a hőskort az egykori „csapattársak” egyike, aki szerint sikerükben komoly szerep hárult Fortunára. „Személyes tapasztalatok híján a vérbeli tanácsadó is csak korlátozottan tud segíteni” – ismeri el sok év távlatából Szetey a hályogkovácsságot, ami egyáltalán nem ment ritkaságszámba az igencsak kiforratlan hazai piacon.

„Kreatív, de bohém fickó volt” – fogalmaz a vezetői tanácsadó egyik korabeli ügyfele, akinek több esztendőbe telt megemésztenie, hogy Szetey nem érkezett meg egy fontos reggeli megbeszélésre, mert nemes egyszerűséggel elaludt. Bár a „vádlott” az esetre konkrétan nem emlékszik, mégsem zárja ki, hogy megtörtént, a jelzős szerkezetet pedig kifejezetten találónak véli. „Világéletemben idealista voltam, és bár sokat csiszolt rajtam az élet, azt remélem, életem utolsó napjáig az maradok” – szögezi le az egykori tanácsadó, akiről ezzel meglepően egyező véleményt fogalmazott meg a Figyelő által megkeresett, közel tucatnyi egykori pályatárs, hajdani ügyfél is.

Álláspontjukat véglegesen megszilárdította, amikor Szetey – üzleti sikerek ide, nemzetközi tréneri képesítés oda – közel a harminchoz olyat tett, amire Petőfi vagy Arany is csak húszon innen vetemedett: színésznek állt. Pontosabban színinövendéknek a New York-i American Academy of Dramatic Artson, ahol többek között Kirk Douglas vagy Danny DeVito is végzett. Pedig eredeti álmához képest már ez is kompromisszum volt, hiszen Freddie Mercury rajongójaként sokáig rockénekesnek készült. A kitérőbe még az is belefért, hogy önkéntesként csatlakozott a demokraták 2000-es kampányához, s Hillary Clinton röplapjait osztogatta. Bár az akadémiai szemesztereket lezáró szűrőkön minden alkalommal átment, és megszerezte a diplomát, csupán két fellépésre futotta, valami „off-off-off Broadway” színházban. Mikor már nem maradt egy fityingje sem, s kapcsolatai sem igen voltak, visszakanyarodott a tutiba: az amerikai TMI szervezetfejlesztési tanácsadójaként még egy évet töltött New Yorkban, mielőtt hazatért.

Idehaza emlékeztek a nevére, mi több, egykori ügyfelétől kapta a sugallatot, hogy menjen el egy felvételi beszélgetésre. Sikerrel járt, s ezután csillogtathatta meg először a korábban a mélyen szunnyadó, ám a színészettel felszínre törő empatikus készségét. „Megtanultam kinyílni, belebújni egy másik ember lelkébe, vele azonosulni” – fogalmaz a hr-nek ezúttal a másik, végrehajtó oldalába belekóstoló Szetey Gábor. A Philip Morris magyar cégének személyügyi főnökeként érte azután felkérés az argentin misszióra, miután Svájcban – biztos, ami biztos alapon – letudott egy mini-MBA programot is.

KÖZIGAZÍTÁS. Noha az államtitkár szerint multinacionális karrierjének feladása szakmailag korántsem számít törésnek, anyagi értelemben elég érzékenyen érintette, hogy elfogadta a miniszterelnök felkérését a személyügyi államtitkári posztra. Ezért találta különösen szórakoztatónak, amikor az egyik napilap jól értesült szerzője Szetey felzárkózását „észlelte” a milliárdosok táborába. „Tavaly jutottam el odáig, hogy végre több a megtakarításom, mint az adósságom” – legyint az „írvacsinált” újgazdag, aki a magyar TMI-nál eltöltött évei alatt ismerkedett meg az ott (cégei révén) szintén ügyfél Gyurcsány Ferenccel. Akkoriban még hébe-hóba össze is jártak, ám ahogy az abban az időben még üzletemberként tevékenykedő későbbi kormányfő mind beljebb evezett a politikába, úgy ritkultak a találkozásaik.

A mostani felkérés konkrét előzményei közé tartozik Szetey választások előtti, Gyurcsánynak címzett elektronikus levele, amelyben a későbbi államtitkár egyebek mellett arról írt: aligha lehet tovább halasztani egy komoly reformot a közigazgatásban. A pillanatot a jelek szerint nemcsak ő látja elérkezettnek, s Szetey most „zöldmezős hr-beruházásra készül Magyarország legnagyobb szervezeténél, amelynek tulajdonosai a magyar adófizetők”.

A lapunk által megkérdezettek között akadt, aki – elsősorban bohém vonásai miatt – megkérdőjelezte alkalmasságát a terv lebonyolítására. Az államtitkár azonban most is bízik abban, hogy hatni tud a környezetére, amelyben sokaknak komoly tapasztalata gyűlhetett össze az indokolatlan túlszabályozás okozta károkról.