Az ő keresetükre számított nyugdíj – mai értéken 22-24 ezer forint lenne. Kódolva van tehát a jövőben egy igen jelentős szociális és társadalmi feszültség”. A jövendő feszültség kétségtelen. Az adat forrása azonban nem a munkáltatók bejelentése az általuk alkalmazottakról az adóhatóságnak, illetve munkabérük bejelentése az abból, illetve az után fizetendő járulékok, szja és egyéb közterhek meghatározása miatt. Erről ugyanis nincs statisztikai adat. Az adat forrása a „bevallás”, méghozzá a személyi jövedelemadóé. Eszerint 2004-ben legfeljebb 1 millió forint alkalmazotti jogviszonyból származó jövedelmet 1 millió 893 ezer 326 fő vallott be. Ebben az évben a minimálbér havi 53 ezer, vagyis évi 636 ezer forint volt. Az ennek megfelelő 600-650 ezer forintos jövedelemsávba 332 ezer 413 fő esett, tehát csupán a munkavállalók 8 százaléka „minimálbéres”, ami nemzetközi viszonylatban ugyan magas, de nem rémisztően (Franciaország 16 százalék, Egyesült Államok 1,5 százalék). A 2001-2002. évi minimálbér-emelések előtt még csak 4 százalék volt ez az arány.
A gondot tehát nem a minimálbéresek jelentik, hanem az az alatti (2004-ben alkalmazottként legfeljebb 600 ezer forintot kereső) 819 ezer 126 fő. Rejtély, hogy mit takar ez a tömeg. Az év egy részében munkanélküliek? Hosszú ideig táppénzen lévők? Részmunkaidősök? Alkalmi munkavállalók? Nyugdíj mellett néhány hónapot dolgozók? Nem tudni. Pedig lehetne. Legalább annyit, hogy milyen arányban férfiak és nők, milyen korúak, milyen a területi megoszlásuk. Ilyen vizsgálat tudtommal nem folyik, csak e széles réteg egészében való „lepotyautasozása”. Adatok nincsenek. Ez az olvasói levél azért születhetett meg, mert barátom elhozta az adóhivataltól az adatokat tartalmazó excel-táblát. Ha már nem olvashatom a honlapján.
NÉMETH GYÖRGY
szociológus-közgazdász