Marschall Miklós

– Nézem a helyezésünket, és azt látom, hogy nem következett be az elmúlt években erkölcsi megtisztulás idehaza. Sőt, a statisztika szerint mintha bérelt helyünk lenne a korrupciós rangsor közepén.

– Meglepetés tényleg nem született. Magyarország a 168 országot tartalmazó listán a 41. helye került, vagyis hozta a formáját.

Fotó: Lakos Gábor

– Nem világos előttem, hogyan mérhető a korrupció, aminek még mértékegysége sincs?

– Nehezen megfogható bűncselekményről van szó, ahol nincs se tettes, se áldozat, viszont vannak hosszabb-rövidebb ideig fennálló érdekközösségek. Mi a korrupció mértékét összehasonlító elemzések segítségével mutatjuk ki. Magunk elé vesszük a legjobb tanulmányokat, többek között az Economist Intelligence Unit, a Világbank vagy a Világgazdasági Fórum országelemzéseit. Kiemeljük belőlük a korrupcióra vonatkozó információkat, majd ezek egybevetése után minden országnak adunk egy osztályzatot. A 10-es a korrupciómentes országoknak jár, az 1-est a legkorruptabbak kapják.

– Az 5,2-es magyar osztályzatot reálisnak érzi?

– Én 6-ost adnék Magyarországnak, bár tudom, ha a lakosságon múlt volna, rosszabb helyen végzünk. A hétköznapi életben ma már ritkább jelenség a korrumpálás, a hiánygazdaság következtében kialakult korrupció pedig megszűnt. Ma a jelenséget inkább a pártfinanszírozás és a közbeszerzések táján kell keresni, de az eddiginél jobb nagyítóval kell vizsgálódni, mert új, kifinomultabb korrumpálási módszerek jelentek meg, amelyek csak áttételesen érhetők tetten.

– Elmúlt az uram-bátyám világ? Elmozdultunk volna a „Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit” szintről?

– A korrupció ma már nem csak a zakózsebbe csúsztatott boríték képében jelentkezik. Ahogyan a társadalmi nyilvánosság finomodik, úgy definiálunk korrupcióvá olyasmit, amit korábban nem tituláltunk annak. Ilyen az ajándékozás. Régen, ha egy politikus ajándékot kapott, a mögött senki nem keresett korrumpálási szándékot, ma viszont igen. A technikákban egyébként felzárkóztunk Nyugat-Európához. Ott minden finomabban zajlik, az évek során kialakult szokásjog alapján mennek a szívességek. Politikusaink egyébként abban is hasonlítanak nyugati társaikhoz, hogy nem elsősorban saját zsebre dolgoznak, hanem a pártkasszát gazdagítják, hogy legyen miből finanszírozni a kampányokat.

– Van kedvenc korrupciós ügye?

– Külföldről, Türkmenisztán vezetőjével kapcsolatos a kedvenc ügyem. Ő az ország energiaexportból származó bevételét áttételesen ugyan, de a saját számláján tárolja. A legbosszantóbb, hogy ehhez nyugat-európai bankok asszisztálnak!

– Miként látja, a közelmúltbeli zavargások vagy a korrupciós indexen elfoglalt helyezésünk hátráltathatja jobban a nemzetközi tőkebeáramlást?

– A korrupciós index komolyabb faktor, de tudni kell azt is, hogy az üzletemberek is nézik a CNN-t, és ők sem csak racionális érvek alapján döntenek.

– A zavargásokat a reformok ellenzése, illetve, ha tudat alatt is, de a Kádár-korszak iránti nosztalgia hívta életre. Ön, aki Berlinben él, és pontosan tudja, hogy a nosztalgia ott sem ismeretlen, hogyan látja, meg tud kopni a sóvárgás a régmúlt iránt?

– A keletnémetek nem érzik úgy, hogy a változás pozitívan hatott volna az életükre, annak ellenére sem, hogy az ország komoly pénzeket ölt a keleti rész szanálásába. A munkanélküliség magas, az emberek vágyják a múltat, amit mutat, hogy Berlinben dübörögnek a nosztalgiaboltok.

– Ön szokott nosztalgiázni? Korábban főpolgármester-helyettes volt. Mit szól a városhoz?

– Budapest pontosan olyan, mint a lakói. Sem jobb, sem rosszabb. Pompás és gyönyörű, ronda és elnyűtt egyszerre. Adottságai egyedülállóak. Az a baj, hogy az erőforrások nagy része elmegy a borzalmas és drága önkormányzati rendszer – 23 önkormányzat – csetepatéira. Alig marad energia arra, hogy kigondolják, milyen legyen a város 15-20 év múlva. Mindenki a kátyúk miatt dühöng, pedig arról kellene terveket készíteni, hogyan lehetne a városmagot az autóforgalomtól tehermentesíteni!