Eltartós probléma

Megdöbbentő Magyarorszá­gon a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos tájékozatlanság és érdektelenség. A laksság 37 százaléka több mint egy évtizeddel a szabályozás megváltozását követően úgy gondolja, hogy az utolsó néhány év jövedelme számít a nyugdíj megállapításakor. Ráadásul a felnőtt magyar népesség mindössze egyharmada készül anyagilag is a nyugdíjas korára – állapítja meg egy felmérés.

Rajz: Red Dot/Corbis

A többiek valószínűleg azzal sincsenek tisztában, bármilyen sokszor is hangzott már el, hogy a nyugdíjrendszer a jelenlegi formájában fenntarthatatlan. Igaz, arról lényegesen kevesebb szó esett, hogy erről leginkább maga az állam tehet. Az 1997-98-as reform által előirányzott és a jelenlegi járulékkulcs között ugyanis 4-5 százalékpont különbség mutatkozik. Az eredendő bűn az volt, hogy a reformot követően a politika rögtön hátat is fordított annak: a járulékkulcsok csökkentésével a második, öngondoskodásra épülő pillér hátrányba került az első, felosztó-kirovó pillérrel szemben. A politika „nyugdíj-cukorkákat” szórt a nép közé (copyright Bokros Lajos), ilyen például az idén 160 milliárd forintba kerülő 13. havi juttatás. Ez – a költségvetési szempontok mellett – azért is erősen megkérdőjelezhető, mert egyaránt jár az alacsony és a magas nyugdíjat kapóknak. Nem csoda tehát, ha komoly finanszírozási problémák tűnnek fel a horizonton, már viszonylag rövid távon is. Ezek orvoslásával próbálkozik most a kormány – mondhatni az utolsó pillanatban.

ROSSZABBUL JÁRNAK. A változtatások súlyát a miniszterelnök azzal próbálta csökkenteni, hogy kijelentette: azok nem érintik a jelenlegi nyugdíjasok jogosultságát. Erről valóban nincs szó, ám amennyiben a törvényhozás a lapzártánkkor érvényes formájában fogadja el a kormány javaslatait, az az érintettek jövedelmi viszonyait valószínűleg erősen befolyásolja.

A kormány jelenlegi változtatási szándékai több irányból próbálják meg aládúcolni a rogyadozó rendszert. Az Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat szerint megváltoznak a korengedményes nyugdíj feltételei, és szigorodik a rendszerbe a potyautas problémát erősen behozó rokkantnyugdíjazás; járulék terheli majd a nyugdíj mellett folytatott jövedelemszerző tevékenységet; s megváltozik a nyugdíjszámítás módja is. Szakértők szerint azonban mindez – még ha a politikai kommunikáció reformként is próbálja meg eladni az intézkedéseket – csupán előkészület lehet a mélyebb és alaposabb átgondolás, majd a szerkezeti változtatás irányába.

A kormány elképzelései szerint a társadalmi igazságosság hangzatos – ám ezerféleképpen értelmezhető – jelszava a nyugdíjak esetében a jövedelmi különbségek közelítését célozza. Itt lép be a képbe a bűvös „valorizáció” kifejezés (lásd a keretben). Ha most megy valaki nyugdíjba, akkor az 1988-tól adók nélkül kalkulált, s „részlegesen valorizált” kereseti átlaga alapján számolják ki a nyugdíját. A kormányzati érvelés szerint ez okozza azt, hogy az egyes nyugdíjak között igen nagy eltérések figyelhetők meg. Gondoljunk csak bele, mennyire igazságtalan, hogy ma az utolsó három évben jelentkező, esetlegesen megemelkedő inflációt a rendszer nem képes kezelni.

A különbségek kisimítása érdekében a kabinet a teljes valorizációt javasolja. A javaslat további eleme, hogy a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló keresetet nettósítják, vagyis a személyi jövedelemadó mellett a járulékokat is levonják belőle. A teljes nettósítás és a teljes valorizáció nyomán a 2008. január elsejétől nyugdíjba menők a maiaknál 7-8 százalékkal szerényebb induló összeggel lesznek kénytelenek beérni.

A nyugdíj mellett szerzett jövedelmet valószínűleg 2007. március elsejétől 8,5 százalék járulék terheli majd. Emellett a nyugdíj ismét beleszámít majd az adóköteles jövedelembe – igaz, nulla kulccsal, így adót csak a kereset után kell fizetni.

A változtatások másik iránya a hosszabb munkaviszonyt célozza. Az átlagmagyar ma 34 évet tölt el munkában, s az elmúlt években a korengedményesen nyugdíjba menők aránya meghaladta a 90 százalékot.

A kormány szándékai szerint az idő előtt nyugdíjba vonulókat valamiképpen vissza kellene terelni a munkaerőpiacra. Ennek kapcsán azonban emlékeztetni kell: korábban nem éppen ezt kommunikálta a kormányzat. Elég felidézni Gyurcsány Ferenc februári kampányígéretét, amelyben a miniszterelnök még éppen az előre hozott nyugdíj szabályainak további lazítását ígérte a választóknak, mondván: a két éve munkát kereső, s 55. évüket betöltöttek számára is megnyílik ez a lehetőség.

A helyzet most mindenesetre más, a feltételek szigorodnak. Előrehozott nyugdíjnál nők esetében nem változik a korhatár, 2008 végéig 57 évesen lehet élni ezzel a lehetőséggel; ezt követően a korhatár 59 évre emelkedik, 2012-től pedig nőkre és férfiakra egységesen a 60 éves korhatár vonatkozik majd. Ráadásul 2008-tól életbe lép az a változtatás, amely szerint ha valaki előrehozott öregségi nyugdíjat vesz igénybe, meg kell szüntetni előtte a munkaviszonyát. Nem lesz lehetőség tehát arra, hogy nyugdíja mellett munkát is vállaljon, csak ha keresete nem haladja meg a minimálbért. Szakértők szerint azonban a választási kényszer felállítása nem feltétlenül jár a várt eredménnyel. Korántsem biztos ugyanis, hogy az ebben érintett nyugdíjasok a jövedelemszerző tevékenységet választják. Másrészt nyilván megpróbálnak kiskapukat találni, ami nem is tűnik olyan nehéznek. Elég csak elképzelni egy betéti társaság tagjaként a minimálbéren bejelentett nyugdíjast, aki ebben a konstrukcióban – az adóterhek megfizetése után – gond nélkül ki tudja venni a bt.-ben keletkezett jövedelmet anélkül, hogy nyugdíjáról le kellene mondania.

A kormány által korábban megszellőztetett változtatások között szerepelt, hogy módosítanak a fegyveres testületek volt tagjainak kedvezményes – úgynevezett korengedményes – nyugellátási szabályain is. A büdzsé évente 31-32 milliárd forintot költ e célra. A törvényhozáshoz benyújtott javaslatban azonban értesüléseink szerint már nem szerepel az erre vonatkozó passzus, a fegyveres testületek ezek szerint hatékonyan lobbiztak a politikusoknál. A törvényjavaslatból annyi mégis kiderül, hogy a korengedményes, korkedvezményes nyugdíjasokra is vonatkozik minimálbér feletti jövedelem esetén a nyugdíjfolyósítás felfüggesztése.

ROKKANTAK. A rendszer további nagy problémája a rokkantnyugdíjasok elképesztően magas száma. Ma Magyarországon 800 ezer leszázalékolt nyugdíjas van, akiknek több mint fele a nyugdíjkorhatárnál fiatalabb. Azt gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy közülük mekkora azok aránya, akik valóban egészségügyi okokból kerültek be ebbe a körbe, s hányan vannak azok, akik pusztán egy kedvező lehetőséget használnak ki, s emellett „kiegészítésként” a szürkegazdaságban tevékenykednek. Ez a kör mindenesetre egyrészt kiesést okoz a tb-kasszákból, másrészt növeli kiadásaikat. A frissen nyugdíjba menők nagyjából 40 százaléka ma is rokkantnyugdíjas. A megalapozatlan igényekkel élők számára rossz hír, hogy a törvényjavaslat szerint a szokásos, esedékes orvosi felülvizsgálattól eltérő időpontban is berendelhetik az érintetteket felülvizsgálatra, ha megkérdőjeleződik a jogosultság.

Mindezek a javaslatok azonban, bármilyen komoly társadalmi következményekkel járjanak is, nem érnek többet tüneti kezelésnél. A mai nyugdíjrendszer finanszírozási problémáit ugyanis alaposan alábecsülik a jelenlegi számítások – állítja egy tanulmány, amelyet Barababás Gyula, Bodor András, Erdős Mihály, Fehér Csaba, Hamecz István és Holtzer Péter készített. Becslések szerint nagyjából 1,9 millióra tehető a minimálbéren vagy az alatt bejelentett munkavállalók száma. Az ő keresetükre számított nyugdíj – mai értéken – 22-24 ezer forint lenne. Kódolva van tehát a jövőben egy igen jelentős szociális és társadalmi feszültség, hiszen ez a jövedelmi kör valószínűleg hangosan és erőteljesen gyakorol majd nyomást a politikára nyugdíjának emelése, megélhetési költségeinek fedezése érdekében. És akkor megint kezdődhet elölről a cukorkaosztogatás.