Az ellenzék bukott, hazug miniszterelnökről és kabinetről beszél, míg az érintettek még akkor is teljesen tisztának és hitelesnek tüntették fel magukat, amikor Veres Jánoson látszott, komoly önuralomra van szüksége ahhoz, hogy pókerarccal tálalja viccbe illő deficitprognózisait.
Ám ha csendben és észrevétlenül is, a kabinet szavahihetősége mára javult, nem is kicsit. Ugyanazok a szakértők, akik a megszorítások júniusi bejelentése után még keményen kritizálták az elkapkodott intézkedéseket, s további turbulenciákat jósoltak a forintpiacon, most derűlátóak és (jobb híján) dicsérik a kormány kiállását a reformok mellett. Ugyanazok az elemzők, akik júniusban még rövid távú gondolkodásról, túl sok bevételnövelésről és kevés kiadásmérséklésről írtak, most bátor cselekedetnek tartják a nagyarányú megszorításokat. Kissé leegyszerűsítve úgy tűnik: a megszorítások bejelentésekor a szakértők azért láttak mindent borúsan, mert többéves tapasztalat alapján semmit sem lehetett elhinni a kormánynak. Önmagában az viszont, hogy belpolitikai viharokon át is kitart a kabinet a tervei mellett, attól függetlenül emeli napról napra a hitelét, hogy ma is legalább annyi ponton kritizálhatóak a reformelképzelések, mint két hónappal ezelőtt.
Az elmúlt években többször kifejeztük félelmünket, hogy a kormány a piacok bizalmát igen könnyen eljátszhatja, visszaszerezni azt sokkal nehezebb. Talán túl pesszimisták voltunk. De az is lehet, hogy a forint erősödéséből és az elemzői kommentárokból kiolvasható bizalomnövekedés csalóka: a forintot a külpiaci hangulat táplálja, az elemzői optimizmust pedig az erős forint. A következtetés ettől függetlenül nem lehet más, mint hogy ki kell használni a lehetőséget: már ne a reformok végigvitele legyen a kérdés, hanem a folyamat mikéntje, a részletek tisztázása. Ezzel megőrizhető a hitelesség, s támasz adható a forintnak is.