Laura, aki teljes nevét nem árulta el történetéhez, 2004-ben adott életet lombikbébi program keretében fogant ikreinek. Az akkor 37 éves nő gyedülállóként szerette volna vállalni a gyermekeket, de mivel erre akkor nem volt lehetőség, egy barátja belement, hogy élettársaként mutatkozik be a meddőségi központban, így részt vehettek a programban. (Laurának egyébként természetes úton nem születhetett volna gyermeke, mert mindkét petevezetéke elzáródott.) Az önzetlen barát azonban azt már nem vállalta, hogy jogilag is a gyermekek apja lesz, ezért a nő a szüléskor azt diktálta be a kórházban, hogy az apa ismeretlen.
A mostani rendeletig így kellett trükköznie annak, aki egyedülállóként gyermeket szeretett volna. A törvény ugyanis csak házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők számára tette lehetővé, hogy részt vegyenek úgynevezett asszisztált reprodukciós eljárásban, amikor a fogantatást mesterséges úton segítik.
HOZTAM IS, MEG NEM IS. Az egészségügyi törvény július elsejei változásával, és a témakört részletesen szabályozó, a napokban megjelenő miniszteri rendelettel azonban mostantól egyedülálló nők is beszállhatnak a programba, igaz, továbbra is szigorú feltételekkel: csak akkor, ha a nő kora vagy egészségi állapota ezt indokolttá teszi.
A szabályozás az életkorral kapcsolatban részletekbe nem megy bele, azt írja: akkor végezhető el az eljárás, ha „a kérelmező a reprodukciós kor felső határához közelít”. Ezt viszont nem könnyű meghatározni. „Egyénenként teljesen változó, hogy egy nőről mikor mondhatjuk ki, már kezd kifutni az időből” – magyarázza Csepegő György, a Nyírő Gyula Kórház Meddőségi Centrumának főorvosa. (Átlagos esetben, ha más probléma nincs, a 40–42 éves életkor az, aminél tovább már nem jó húzni a program elkezdését az orvosok szerint.) A rendelet a dilemmát úgy oldja fel, hogy két, egymástól független szakértői véleményt tesz kötelezővé a nő számára, ha egyedül akar gyermeket vállalni, és nem meddő. Ráadásul neki kell állnia a beavatkozás költségeit. (Házaspároknak vagy élettársaknak jelenleg a tb fizeti az inszeminációs eljárást – amikor a mesterséges megtermékenyítés a nő testén belül történik –, de csak öt testen kívüli beavatkozást, azaz lombikbébi-próbálkozást támogat).
Az új szabályozásért lobbizó, s a törvénymódosítás előkészítésében is részt vevő Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselője, Csernus Eszter szerint a rendelet ezen része diszkriminatív. „Nem elég, hogy az egyedülálló nőt arra kényszeríti, hogy minél tovább várjon a reprodukciós eljárással, ezzel kockáztatva annak sikerét, de ezt még a nő kontójára is teszi. Pedig meglehet, hogy egy idejében elkezdett kezeléssel akár egy próbálkozás is elég, míg ha a nő idősebb, lehet, hogy csak sokadjára jön össze a baba” – hívja fel a figyelmet a hátrányos megkülönböztetésre Csernus.
MEDDŐKÉNT KÖNNYEBB. Olcsóbban megússza és könnyebb a dolga annak az egyedülálló nőnek, akinek papírja van arról, hogy természetes úton nem lehet gyermeke. Az ő esetében a rendelet nem köt ki korhatárt, ami alatt nem vehet részt a programban, sőt, még a beavatkozásokat is támogatja. „Így viszont azok a nők, akik nem szeretnék kockáztatni, hogy kifussanak az időből, inkább azt akarják majd elérni, hogy meddőnek találják őket, mert akkor azonnal elkezdhetik a kezelést” – figyelmeztet az anomáliára Csernus Eszter. A lombikból született ikergyermekeit nevelő Laura szerint ennek viszont komoly veszélyei vannak. „Egy nő számára, aki éppen gyermeket szeretne, komoly pszichés terhet jelent, ha a kezében tart egy papírt arról, hogy meddő. Ez még a beavatkozás sikerét is veszélyeztetheti” – vallja.
Elképzelhető tehát, hogy míg eddig élettársat hazudtak maguknak a szingliként babát tervező nők, addig most majd meddőségi papírra hajtanak. A jogszabály kidolgozásában részt vevő Huszár Andrásnak nincsenek ilyen félelmei. „Tény, hogy kompromisszumos megoldás született, de az előírt két független szakértői vélemény biztosítja, hogy csak jogos kérelmek esetében adjanak engedélyt a beavatkozásra” – mondta a Figyelőnek az egészségügyi tárca főosztályvezetője.
CSALÁDMODELL. A TASZ a nők egy másik csoportjának is lobbizott a programban való törvényes részvételért: az egyedülálló, de nem meddő, és a mesterséges megtermékenyítéshez nem túl koros nőkön is szerettek volna segíteni. „Nekik ugyanúgy joguk lenne részt venni a programban, bár azt belátjuk, a náluk végzett beavatkozásokat nem kellene támogatnia a tb-nek” – mondja Csernus Eszter ügyvivő. Ez esetben is felmerülhetne egy társadalmilag elfogadott korhatár, amikortól kezdve a jogalkotó előnyben részesítené a nő gyermek utáni vágyát, azaz lehetővé tenné, hogy mesterséges megtermékenyítésre jelentkezzen. Huszár András szerint a hagyományos családmodellt is szem előtt kellett tartaniuk a törvénymódosításnál, ezért került bele az új rendeletbe az életkorral kapcsolatos kikötés. „Nem támogathatjuk törvényileg, hogy fiatal nők sora vállaljon egyedül gyermeket, mert a gyermek érdekeit is figyelnünk kell, neki pedig az esetek döntő többségében az a jó, ha teljes családban nő fel” – mondja a főosztályvezető.
Drága gyermek
Jelenleg a társada-lombiztosítás a kapcsolatban élőknek támogatja az asszisztált reproduk-ciós beavatkozásokat, de nem a végtelenségig. Az inszeminációért (a nő testén belüli mesterséges megtermékenyítésért) nem kell fizetni, de lombikbébi-próbálkozásból (amikor a megtermékenyítés testen kívül történik, és a petesejtet visszaültetik a nő méhébe) csak ötöt támogat az egészségbiztosító. Az új rendelettel ez érvényes a meddő egyedülállókra is, de akik csak a korukra hivatkozna szállnak be, nekik fizetniük kell. Ez beavatkozásonként 300-400 ezer forintba kerül. E mellé jönnek még a gyógyszerek, amelyek – azon túl, hogy sokszor csak külföldről beszerezhetők – igencsak drágák. Bár ezeket a tb 50 százalékban támogatja, próbálkozásonként még így is 50-200 ezer forintot kóstálnak.
Az új szabály némileg mégis ellene megy a hagyományos családmodellnek. Bár a Figyelőnek mindenki cáfolta, hogy a rendelet készítésekor ezt is figyelembe vették volna, mindenesetre tény, hogy a módosítás a leszbikus kapcsolatban élőkön is segíthet. Persze csak akkor, ha orvosi véleménnyel alá tudják támasztani, hogy valamelyikük meddő, vagy életkorát tekintve nagy valószínűséggel természetes úton nem lehet gyermeke. Leszbikus párok ritkán jelentkeznek a meddőségi központokban, ezért nem lehet tudni, mekkora az igény körükben a reprodukciós eljárásokra. Csepegő György elmondta, intézetükbe nemrég bejelentkezett egy ilyen pár, de mivel a törvény az élettársat ellenkező neműnek tartja, saját hatáskörében nem segíthetett nekik. Az ügyet jelenleg a Humán Reprodukciós Társaság jogi szekciója tárgyalja.
A Meddőségi Centrumhoz fordulók többsége azért belátja, hogy a gyermeknek az a jobb, ha teljes családban nő fel, ezért kevesen próbálják meg kijátszani a szabályokat. Kiss Marianna mégis megtette, de ma már nem vállalkozna egyedül a tortúrára. Huszonhat éves volt, amikor az orvosok megmondták neki, természetes úton nem lehet gyermeke. Ő is egy vállalkozó barát segítségével szállt be a lombikprogramba, de végül elvetélt, és azóta nem próbálkozott többet. „Egy vetélés magában is elég nagy trauma, hát még egyedül” – mondja, és bár a Lombikprogramban Résztvevőkért Alapítvány vezetőjeként harcolt, hogy az egyedülálló nők is dönthessen arról, részt vesznek-e hasonló beavatkozásban, ő maga még egyszer nem vágna bele.
DONORKÉRDÉS. Mivel eddig nem jelentkezhettek, nem tudni, hány nőt érint Magyarországon az új szabályozás, de az egészségügyi tárca becslése szerint több ezer nőnek segít majd az új szabály. Az viszont nem világos, milyen donorral vághatnak bele a programba. A házasságban vagy kapcsolatban élők számára megengedett, hogy – nem közvetlen – rokont kérjenek fel arra, legyen spermadonor; még a nő lánytestvérének a férje is lehet a biológiai apa. Az egyedülállókról szóló rendelettervezetből azonban kimaradt ez a kérdés, így jogilag egyelőre tisztázatlan, hogy a partner nélküli nő felkérheti-e valamely közvetett rokonát a biológiai apaságra.