Viszonylag könnyen meghatározható a szilárd kéreggel rendelkező égitestek forgási periódusa, a gázbolygók esetében azonban nehezebb a helyi nap hosszának megmérése.
Itt ugyanis nincsenek követhető állandó felszíni formák, amelyek megfigyelésével egyszerűen azonosítható a keringési periódus, ráadásul ezeket a bolygókat állandóan sűrű felhők takarják. Így adódhatott, hogy a csillagászok a máig bizonytalanok a Szaturnusz egy napjának időtartamát illetően; az eddig alkalmazott különböző mérések és számítások egymástól több perccel eltérő eredményekre vezettek. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA kutatóknak azonban most percre pontosan sikerült meghatározniuk a szaturnuszi nap hosszát: ez plusz-mínusz 40 másodperces hibahatárral 10 óra 47 perc és 6 másodperc. Az óriás gázbolygó napját korábban az általa kibocsátott, és a vele együtt forgó mágneses terével összefüggésben álló rádióhullámok alapján becsülték meg, először 1980-ban. Azóta azonban ugyanezen mérési technika alapján 2004-ben a Szaturnusz napja 6 perccel hosszabb lett, ami viszont, tekintve a bolygó stabilitását, nem túl valószínű. Így új mérési módszerrel kísérleteztek az amerikai kutatók; a Cassini-űrszondával közvetlenül a bolygó mágneses terének rotációját próbálták követni, a mező különböző komponenseit és azok időbeli változásait figyelték. E mérések alapján született meg az új adat, ami már csak azért is pontosnak tűnik, mert az elmúlt két évben egyáltalán nem változott.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="5" width="600" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="400" width="600" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="3" width="600" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2" width="600" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)