Bio-steksz

Gyenge – közölte 2005 decemberében Boda Miklós, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) elnöke szóban a Richter Gedeon Rt. vezette, több cégből álló és akadémiai háttérrel is rendelkező konzorciummal, az egyik pályázatukra utalva. A társaság vezetésének csalódottsága fokozódott, amikor a hivatalos értesítést kézhez véve is megbizonyosodott arról, hogy valóban a vesztesek közé soroltatott az Asbóth Oszkár Program keretében meghirdetett, biotechnológiai támogatásokat szétosztó pályázat elbírálása során.

A Richter nem hagyta annyiban: szerették volna megtudni, hogy az általuk természetesen nagyra értékelt pályamű miért nem váltható forinttá. „Ha valóban gyenge volt a pályázatunk, akkor miért kaptunk rá magas pontszámot, miért nem kaptunk kérdéseket, miért nem volt lehetőség, hogy a szóbeli meghallgatáson bővebben ismertessük az erősségeit, és miért forráshiányra hivatkozva utasítottak el?” – sorolja a cég megválaszolatlan kérdéseit Bogsch Erik vezérigazgató. A gyógyszercég elment mindenkihez, akihez lehetett. Levelet írtak Boda Miklósnak, továbbá a hivatalt akkor még csak egyedül, nem a gazdasági tárcával közösen felügyelő oktatási miniszternek, még a miniszterelnöknek is – mindhiába.

Nem csupán a Richter esete miatt érik kifogások az NKTH pályáztatási gyakorlatát. Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke az oktatási és a gazdasági miniszternek írt februári levelében összefoglalta a hivatal pályáztatási rendszere kapcsán megfogalmazott kritikákat. E szerint a pályázatok kiírása bonyolult, az elbírálás átláthatatlan, az ügymenet lassú és kiszámíthatatlanul változó, a pénzügyi elszámolás pedig túlzottan bürokratikus. A szövetség elnöke ezért arra kérte a minisztereket, vizsgáltassák felül az NKTH pályáztatási gyakorlatát. Az Ericsson Magyarország vezérigazgató-helyettesi székéből az NKTH élére átülő Boda Miklós szerint a levél nem a szövetség, hanem az elnök véleményét tükrözi, és Magyar Bálint oktatási miniszter a válaszlevelében világos válaszokat adott a felvetett kérdésekre, amelynek nagy többsége a GVOP pályázatokra vonatkozott, s amelyekért így nem az NKTH, hanem a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) felel. „Szó sincs magánvéleményről, ez egy vezetőségi levél, amelyet természetesen a vezetőség egyes tagjai szerkesztettek, és elfogadtuk, mielőtt kiküldtük volna” – mondta a Figyelőnek Greiner István alelnök. Ő egyébként a Richter kutatási igazgatóhelyettese, de kérdésünkre határozottan cáfolta, hogy a levél mögött a gyógyszercég kezdeményezése állna. „Több tagintézményünk is nehezményezte a pályáztatás bizonyos elemeit, és a levelünk elküldése óta, bár valószínűleg nem pusztán annak hatására, a helyzet érezhetően javult” – mondja az alelnök.

Boda Miklós úgy gondolja, a bíráltatási rendszer kritikájának hátterében az áll, hogy a hivatal az előd Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) évi 8 milliárdjával szemben évente 47 milliárd forint értékben hirdetett meg pályázatot, azonban az erőforrások koncentrálása érdekében kevesebb számú, de nagyobb projektet finanszíroz. (Évente átlagosan 165 cég juthat támogatáshoz, míg az OMFB idején átlagosan 450 vállalkozás örülhetett.) Boda Miklós szerint a támogatott projektek számának csökkenése okozza a nézeteltéréseket, pedig „be kellene már látni, hogy a támogatások szétkenésével nem, viszont azok fókuszálásával lehet csak világszínvonalú, globális piacon is hasznosítható kutatási eredményeket elérni”.

BEFOLYÁSOK. De nem elég, hogy a hivatalvezető kevesebbeknek juttat, a nyertesek között böngészve érdekes összefüggéseket találunk. Az Asbóth Oszkár Program keretében például a hoppon maradt Richterrel szemben 1,4 milliárd forint támogatást nyert a Solvo Biotechnológiai Rt. által vezetett nyolctagú konzorcium. Ebből a Solvo Rt. 434 millió forintot kapott. A cég vezetője Duda Ernő, aki tagja az NKTH mellé rendelt Kutatási és Technológiai Innovációs Tanácsnak (KTIT). Boda Miklós szerint nincs szó összeférhetetlenségről, mert a KTIT csak stratégiai kérdésekkel foglalkozik. A tervezett pályázatok stratégiáját a tanács hagyja jóvá, de a kiírások pontos tartalmát e grémium is csak a meghirdetéskor ismerheti meg, a bírálat eredményére pedig egyáltalán nincs befolyása. A bírálóbizottságnak viszont van. Mint Boda állítja, az egész Európában elterjedt gyakorlatnak megfelelően csak a bíráló jelöltek névsora nyilvános, a bírálóbizottságban ténylegesen résztvevők neve nem. Az Asbóth pályázattal kapcsolatban nyilvánosságra került Bártfai Tamás professzor neve, aki egyébként az évekig Svédországban élő Boda Miklós szomszédja volt külhonban. Boda Miklós úgy gondolja, „élete folyamán az ember sok mindenkivel kerül kapcsolatba, és fel kellene hagyni azzal a gyakorlattal, hogy a pályázati döntések hátterében titkolt összefüggéseket keresnek, inkább arra kellene koncentrálni, hogy a nyertes pályázatok miért voltak jók”. Hozzátette: Bártfai elismert, nagytekintélyű szakértő, a legnevesebb amerikai neurológiai kutatóintézet – The Scripps Research Institute – igazgatója, akinek véleményére az egész világon adnak.

A hivatal egyik volt munkatársa szerint csupán Boda Miklós legbizalmasabb köre, néhány fő tudja, kik is értékelik az akár milliárdokat érő pályázatokat. „Így nem tudhatjuk, hozzáértők, barátok vagy érdekeltek-e a tagok” – mondta informátorunk. „A bírálatok az elutasított pályázók érdekében nem kerülnek nyilvánosságra, hisz’ ez esetleges presztízs veszteséggel járna, és a további pályázási lehetőségben is akadályt jelenthet” – mondja az elnök. Az Asbóth Oszkár pályázat bírálatával kapcsolatban hozzátette még: a nagyszámú beérkezett pályamű miatt magyar szakembereket kértek fel egy előszűrés elvégzésére, amelynek az volt a célja, hogy kevesebb pályázat kerüljön a külföldi bírálókból álló Irányító Testület (IT) elé. A támogatásról szóló végleges döntési javaslatot az IT tagok az előszűrésen kapott értékeléstől függetlenül, saját szakmai megítélésük alapján hozták. „Az említett Asbóth pályázatnál, két előszűrő, és az IT-ben is két bíráló mérlegelt minden egyes pályaművet, és mint azt később észrevettük, a Richter előszűrését végző szakemberek egyike nem írta alá az összeférhetetlenségi nyilatkozatot” – céloz az elnök arra, hogy a társaság miért érhetett el magas pontszámot. Boda egyébként közölte: a gyógyszercég csak az előminősítésen kapott pontszámát lobogtatja, az IT értékelése során sokkal gyengébb eredményt ért el. „Számomra az a gyakorlat a korrupció egy durvább fajtáját jelenti, hogy ma Magyarországon sokan úgy gondolják, ha nem nyernek, akkor összeköttetéseiket kihasználva változtatni tudnak a pályázati döntésen” – háborgott az elnök.

LEMARADÁSBAN. A hivatalt nemrég az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is kipécézte: jelentésében az áll, hogy az NKTH által szétosztott pénzeknek csupán 20-25 százaléka jut el a fejlesztést végző cégekhez, a többi áttételesen intézményi kasszákat gyarapít. Boda Miklós szerint ennek is nyomós oka van: a cégek felkészületlensége. „A vállalkozásoknak fel kell nőniük a feladathoz, addig nem tudunk mást tenni, mint hogy az intézeteket támogatjuk, és reméljük, hogy a két szféra egymásra talál.”

Az NKTH-t a kormány 2004 végén megbízta, hogy dolgozzon ki egy tudomány-, technológiai- és innovációpolitikai stratégiát. A dokumentum az eredeti határidőre, a közreműködő szervezetek közti véleménykülönbségek miatt nem készült el. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felkérésére a hivatal által összeállított stratégiával kapcsolatban jelenleg is folynak egyeztetések a gazdasági szféra képviselőivel, és Boda szerint az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a piaci szereplők véleménye pozitív. Egyelőre azonban kérdéses, lesz-e ideje az elnöknek ezt a munkát befejezni, információink szerint ugyanis a GKM-et eddig irányító – és várhatóan a következő kormányban is szerepet kapó – Kóka János az utóbbi hónapokban már egyre elégedetlenebb volt a munkájával, pedig mostanáig állítólag éppen a miniszterrel való jó kapcsolata tartotta őt a székében. A Figyelő úgy tudja, hogy a biotechnológiai fejlesztéseket már a múlt év elején zászlajára tűző, és azt azóta mindenhol hangoztató tárcánál elégedetlenséget szült, hogy az NKTH-nál elhúzódott a szegmenst érintő Asbóth pályázat kiírása, a tender értékelésének visszhangja pedig csak rontott az összképen.