Trénertréning

Szexálónak hívják azt az éles szemű, jellemzően japán munkást, aki a napos csibe kloakáját kifordítva – néhány tizedmilliméteres domborulatok alapján – meg tudja állapítani, kakas lesz-e a kismadár vagy tyúk. A különleges adottságokat igénylő, méregdrágán megfizetett „szexáláshoz” nem elég a sasszem, speciális japán iskolában tökéletesítik a képességet. Az elektronikus műszerek világában leáldozóban van ez a szakma, ám az éleslátóknak, úgy tűnik, az autóipar új lehetőségeket kínál. A Toyota karosszéria-illesztési „meósainak” ugyanis már a 0,2 milliméteres méreteltérést is meg kell látniuk. Ez a képesség is fejleszthető, állítják a Pan-European Global Production Training Centerben, azaz a márka európai oktatóközpontjában. Az onnan kikerülő trénerek a régiós Toyota üzemekben tanítják be a munkásokat a minőségéről és tartósságáról legendás márka előállításának mesterfogásaira.

LABDÁS BEMELEGÍTÉS. A kiképzés zöme fizikai, „Toyota-aerobikkal” felérő testgyakorlat. A szalag melletti gyors munka lelke ugyanis a hatékonyság. Célorientált „koreográfiával” a kiképzés végére felesleges, időt rabló mozdulatok nélkül, a lehető legkisebb energia-felhasználással, mégis 100 százalékos minőségben hajtják végre a feladatot a kollégák. A tanulási folyamat ezért esetenként komikus tornamutatványra emlékeztet, amikor a kiképző tréner vezénylésére a tanoncok egy fehér paraván előtt ritmusra hajolgatnak, karjukkal fura alakzatban csavarva-hadonászva a semmiben. Van olyan állomás is, ahol egy kosárban különböző golflabdákat talál az illető. Mielőtt ráállna a gyártósorra, a labdákkal játszva melegíti be az ujjait és hangolódik rá a feladatára, s ez persze a kézügyességét is fejleszti.

Logikai játékkal is felér az elektromos berendezések működésének, bekötésének begyakorlása. Nem csak az áramköröket kell ellenőrizni, de azt is el kell sajátítani, hogy egy bonyolult mozdulatsorral miként kell normaidőre csatlakoztatni a „dugaszoló aljzatokat” a karosszéria fém testébe szerelt elektromos herkentyűre. A statikus állomások után a részmunkákat integráló igazi gyártással egy valóságos „gyártószalagon”, pontosabban szalagtöredéken találkoznak a trénerkurzus részvevői. Az efféle „szalagrutint” az üzemben hiba esetén csak a gyártósor leállításával szerezhetnék meg. A szalag leállítása ugyan „nem szégyen”, mert a hibák kiszűrése a minőséget javítja, de többletköltséggel jár. A tréningközpontban szinte végtelenszer, s nagyobb anyagi károk nélkül ismételhetik a gyakorlatot a trénertanulók a készségszintű elsajátításig.

A Toyotánál mindig is erős volt a szakmai képzés. Az első, már speciálisan a dolgozókat betanító trénerek kiképzésére szolgáló központot Japánban, Toyota Cityben adták át 2003-ban, hogy a 26 országban lévő több mint félszáz üzem közül a szigetországiak számára a munkafolyamatokat betanító trénereket képezzenek. Az egységes képzési rendszer úgy bevált, hogy az idén februárban az Egyesült Államokban (Kentuckyban), majd egy hónapra rá Európában is saját tréningközpontot adtak át, s a tervek szerint hamarosan Thaiföld következik a sorban. A Pan-European Global Production Training Center küldetéséhez tartozik a katonás gyártási fegyelem és szemlélet elsajátíttatása is.

Nyilvános statisztikák erről ugyan nincsenek, de a vevőelégedettségi mutatók szerint az európai gyártású autók minősége árnyalatnyival elmarad a felkelő Nap országában készülteknél. A japán cégek mégis kénytelenek az öreg kontinensen gyártani, de legalábbis összeszerelni az európai piacra szánt járműveiket, ugyanis csak így számíthatnak vámkedvezményekre vagy vámmentességre. Ahhoz persze, hogy a minőségi problémák ne rontsák az üzletet, „japánosan” meg kell tanítani a más kultúrában és életfilozófia szerint élő európaiakat a „japán kocsit” jól, de inkább tökéletesen gyártani.