Polgári bor

Az a remek ötlete támadt a fővárosnak, hogy ő is akar kis saját borfesztivált, és hogy ezt a lebontott Tanács Károly körúti bazárda helyén teríti ki, igen helyesen. Szintehogy évadnyitó fiesta volt ez, a borfesztiválok évadjának nyitója, reméljük, tradíció lesz belőle.

Mármost a fesztivál csúcsborát, a Főváros borát egy laza alkalommal egy úgynevezett társadalmi zsűri választotta ki, mely többek közt olyas jó ízlésű, de borral éjjel-nappal nem foglalkozó borbarátokból verbuválódott, mint például a bennem a Részleg istennőjeként rögzült Nagy Mari, vagy Márta István, netán Márton László, esetleg Garaczi Laci. A zsűri kiválasztott egy vöröst a város borának, mely vörös néhány napra rá érmet nyert Brüsszelben, amiből is látszik, hogy azért értenek valamit a borhoz ezek a napnyugatiak.

A bor egy kellemes, gránátból feketébe hajló színű, intenzív illatú, meleg karakterű, könnyed Cabernet franc, mely szőlőfajta, mint ismeretes, második otthonára lelt Magyarországon mintegy. Kiegyensúlyozott, nem túl komplex, szépen barrikolt, nagyon kafa, elegáns bor ez.

Magam darabig kicsit gyanakodva tekintgettem a Polgár Pincészetre, mert valahogy túl szélesnek tűnt a szortiment, és nem elég egységesnek a layout, valamint mintha a mennyiség-minőség vitában néha az utóbbi húzta volna a rövidebbet, de mégis se nem. A borok szépek. A fesztiválon az Elixírt is nyakalgattam, szép, igazi küvé, és itten van ez a Cab. franc, mely magát vörös húsból készült ételekhez, vagy kontemplációhoz ajánlja, s csak a legjobb vinotékákban vagy a gasztróban érhető el.

Villányi Cabernet franc 2003, Polgár Pincészet. 12,5% szesz • 5 gramm/liter körüli sav • 30 gramm fölötti extrakt • még fiatal tanninok • Vörös húsból készült ételekhez • 5 ezer forint körül