Még a szokottnál is előzékenyebb a bánásmód mostanában Ausztria-szerte a BAWAG, azaz a Bank für Arbeit und Wirtschaft AG (Munka és Gazdaság Bankja) fiókjaiban. Olyannyira, hogy az ügyintézők minduntalan bizalmasan megsúgják törzsügyfelüknek: nem kell aggódniuk pénzükért. S hogy a válságkezelés ne merüljön ki ennyiben, a pénzintézet vezetői fizetett hirdetésekben nyugtatgatják a betéteseket, a bank tulajdonosa, az Österreichische Gewerkschaftsbund (ÖGB) szakszervezeti szövetség megbízott elnöke pedig munkatársak százaitól kért levélben kitartást e nehéz napokban.
Tény, pánikról szó sincs, nem rohamoznak a betétesek. Mindez a bank stabilitásába vetett hit töretlenségét mutatja. Ez akár jogos is lehet, hiszen az Österreichische Postsparkassét (PSK) az államtól 2000-ben felvásárló BAWAG ma az ausztriai pénzügyi szektor harmadik-negyedik legnagyobb szereplője. A lakossági megtakarítások üzletágában pedig 18,7 milliárd euró értékű betétállományával magabiztosan az első. Ezt a pozícióját nem utolsósorban annak köszönheti, hogy 1847 fiókjából hozzávetőleg 1300 a postahivatalokban működő postatakarékpénztári kirendeltség, e nélkül ugyanis aligha sikerült volna a 8 milliós lélekszámú országban mintegy 1,3 millió ügyfelet megnyernie magának. Ráadásul a BAWAG PSK-nak esélye van rá, hogy ezt az ügyfélkört meg is őrizze. Kisebb megingás után ma ismét biztos lábakon áll: válsága a látszat ellenére inkább bizalmi, mint pénzügyi természetű. Más kérdés, hogy a jövőbeni banki eredményekből a jelek szerint már nem az ÖGB húz majd hasznot…
BAWAG-mutatók, 2005.
56,3 milliárd eurós mérlegfőösszeg • 1,8 milliárd eurós alaptőke • 18,7 milliárd eurós betéti állomány • 1,2 millió magánügyfél • 60 ezer vállalati ügyfél • 6275 alkalmazott • 1847 fiók
KARIBI KALAND. A történet még a kilencvenes években kezdődött, amikor a vezetés a Karibi-térségben vágott bele egy sor kockázatos üzletekbe, abban bízva, hogy a világnak azon a felén az átlagosnál nagyobb profitot zsebelhet be. Ám a vállalkozás 1994-re kudarcot vallott. A bankot a fiaskó mégsem tántorította el a közép-amerikai szigetvilágtól. Walter Flöttl akkori vezérigazgató fiának, Wolfgang Flöttlnek az irányítása mellett a BAWAG már 1995-ben újabb nagy nyereséggel kecsegtető kockázatitőke-ügyletbe vágott bele ugyanott. Ez az egzotikus vállalkozás sem élt azonban többet szűk öt esztendőnél, a kaland ugyanis 2000-re kis híján tönkretette a bankot.
Sikerült ugyan úgy intézni, hogy a fenyegető csődről hat esztendővel ezelőtt senki nem szerzett tudomást – még a bankfelügyelet sem -, ennek azonban az volt az ára, hogy Fritz Verzetnitsch, a tulajdonos ÖGB elnöke, valamint Günter Weninger pénztárnok titokban a szakszervezeti vagyon és a sztrájkalap terhére vállalt kezességet a BAWAG stabilitásának megőrzését szolgáló tranzakciókra. Szerencséjükre a készenlétben tartott milliókat nem kellett igénybe venni – igaz, ennek ára az volt, hogy a bank szép csöndben néhány év alatt leírta az egymilliárd euró körüli veszteséget -, azaz még szakszervezet vezetése előtt sem derült ki, hogy kockára tették a szervezett dolgozók esetleges bérharcára szánt pénzt.
Pontosabban: ez volt a helyzet egészen mostanáig. A minap ugyanis az ügy egy véletlen folytán mégis kipattant, méghozzá éppen az őszi parlamenti választások kampányának kezdetén, ami semmiképpen nem javította az amúgy sem makulátlan hírű szakszervezetekhez szorosan kötődő szociáldemokrata párt (SPÖ) esélyeit. Ezzel szemben a kormányoldalon Wolfgang Schüssel kancellár néppártját (ÖVP) legföljebb a bankfelügyeleti kontroll lazasága miatt éri közvetett bírálat, ettől eltekintve kényelmesen hátradőlve figyelheti, mekkora kárt okoz a botrány politikai riválisának.
Az ügy politikai következményei persze csak hónapok múlva lesznek felmérhetők, az ÖGB-n és a BAWAG-on belül viszont máris megvannak az első „áldozatok”. Március végén lemondott a bank 8 fős felügyelőtanácsának 4 tagja, köztük az elnök, aki nem más, mint a villanyszerelő végzettsége ellenére a szakszervezeti szövetség pénzügyeit is irányító Günter Weninger. Ugyancsak távoznia kellett a posztjáról Fritz Verzetnitschnek, aki már 1987 óta állt az ÖGB élén. Utóbbi mindeddig szociáldemokrata színekben parlamenti képviselő is volt. Ez azonban már szintén csak múlt idő, pedig abban az esetben, ha pártja az őszi választásokon az elmúlt időszak közvélemény-kutatási eredményeinek megfelelően győzelmet arat – nem kizárt, hogy a szakszervezetekhez kötődő BAWAG botránya most sokakat elbizonytalanít -, Verzetnitschnek a kabinettagságra is jó esélye lett volna.
Hundstorfer szakszervezeti elnök és Nowotny Bawag-vezér. Bejelenti a bank eladását.
ELŐDÖK BŰNEI. Ami a BAWAG vezérigazgatói pozícióját illeti, ott csupán azért nem volt szükség változtatásra, mert abba a székbe Ewald Nowotny, az egykori prominens SPÖ-politikus alig néhány hónapja ült bele, miután elődje, Johann Zwettler 2005 októberében már lemondásra kényszerült. Bűne az volt, hogy egy minden különösebb mérlegelés és körültekintés nélkül sebtében tető alá hozott megállapodás keretében a BAWAG karibi érdekeltségén keresztül mindössze néhány nappal az előtt nyújtott 410 millió euró értékű magánhitelt az amerikai Refco brókercég vezérigazgatójának, Phillip Bennettnek, hogy a társaság – összeomolva a 16,8 milliárd dollárra dagadt adósságállományának súlya alatt – bejelentette fizetésképtelenségét. Mivel pedig a kölcsönügylet garanciája a Refco részvénypakettje lett volna, a papírok azonnali elértéktelenedése kétséget sem hagyott afelől, hogy Bennett sosem lesz képes visszafizetni a hitelbe kapott százmilliókat. Sőt, nyilván soha nem is állt szándékában.
Bennett ellen Ausztriában letartóztatási parancs van érvényben. A Wolfgang Flöttl ellen kiadott körözési parancsot egy osztrák bíróság a napokban furcsamód törölte. Johann Zwettler és a bank élén 1995-2003 között álló Helmut Elsner ellen viszont – ha rács mögé egyelőre nem kerültek is – rendületlenül folyik a rendőrségi nyomozás. Az Egyesült Államokban pedig maga a BAWAG kerülhet a vádlottak padjára, miután a kilencvenes évek második fele óta a Refcónak nyújtott hiteleivel segített elodázni a társaság csődjét, tovább növelve ezáltal azt a kárt, amely végül a befektetőket érte.
Kapós portéka
Éppen csak bejelen-tette az ÖGB osztrák szakszervezeti szö-vetség, hogy értéke-síteni kívánja a tulajdonában lévő BAWAG PSK bank 100 százalékos tulajdonrészét, máris sorakozni kezdtek a startvonalon a vevő-jelöltek. Érthető, hiszen a pénzintézet 1847 egységből álló fiókhálózata csábító zsákmány.
Elsőként a Wiener Städtische Versicherung AG biztosítótársaság jelentkezett be vételi szándékkal, de az Erste Bank sem zárkózna el az üzlettől – akár konzorciumban a biztosítóval -, s végül, de nem utolsósorban a Raiffeisen Bank is jelezte érdeklődését. Mozgolódnak a csalódott alkalmazottak is, akik tulajdonrészt követelnek maguknak a BAWAG-ból – kevés eséllyel.
A BAWAG önmagában a Refco-ügyet ennek ellenére még megúszhatta volna. Ám miután lelepleződött a 2000. évi csődhelyzet eltussolása, kiderült, hogy összefutnak a szálak. Elvégre az ÖGB-pénzekre mint fedezetre hat esztendeje éppen azért volt szükség, mert döntően a Refcónak azelőtt – és azóta is – éveken át felelőtlenül és számolatlanul nyújtott kölcsönök sodorták bajba a bankot. Ráadásul Günter Weninger szakszervezeti pénztárnoknak a felügyelőbizottság elnökeként éppen az lett volna a dolga, hogy felfigyeljen rá, milyen veszélyes mértékűre nőtt a BAWAG kitettsége karibi leánybankja kockázatitőke-ügyleteinek.
ELTÉRŐ ÉRDEKEK. Mindezek után nem volt többé megkerülhető a kérdés: helyes-e, ha egy banknak a szakszervezet a tulajdonosa, nem akadályozzák-e utóbbi speciális érdekei a normális pénzintézeti működést. Vagy ha alkalomadtán a banki szempontok kerülnek előtérbe, azok mennyire mehetnek szembe a szakszervezetek, vagy legalábbis a szociáldemokraták politikai célkitűzéseivel? (A BAWAG például annak ellenére szállt be a Eurofighter vadászgép ausztriai beszerzésének előfinanszírozásába, hogy az SPÖ a parlamentben a vásárlás ellen szavazott.) Nos, Rudolf Hundstorfer, az ÖGB ideiglenes – a szövetség júniusi kongresszusáig kinevezett – elnöke már meg is adta a választ. Az új pénzügyi vezetővel közösen kikényszerítette a döntést: a szakszervezet megválik a BAWAG-tól. Egy ilyen lépés akár néhány éve is elképzelhetetlen lett volna, hiszen arról a bankról van szó, amelyet még 1922-ben Karl Renner akkori szociáldemokrata kancellár kifejezetten a szakszervezeti pénzek kezelésére, a tagok megtakarításainak gyarapítására alapított, s ekként alappillére lett az Ausztriában máig meghatározó szerepet játszó, szociális partnerként minden kormány által komolyan vett ÖGB tekintélyes gazdasági birodalmának.
Az adott politikai helyzetben az SPÖ érthetően elégedetten, már-már üdvrivalgással fogadta a BAWAG értékesítéséről szóló bejelentést – nem beszélve az akvizíciós lehetőségtől felvillanyozódó vetélytársakról (lásd a keretes írást). Az ÖGB tagsága ellenben értetlenül szemléli a fejleményeket. Sőt, aggódik a szakszervezeti szövetség pénzügyi stabilitása miatt. Az ÖGB korábbi dicsősége ugyanis mára alaposan megkopott, politikai súlya az ÖVP és a populista Jörg Haider fémjelezte szabadságpárt (FPÖ) koalíciós regnálásának hat éve alatt jócskán megcsappant. Szociális partneri mivolta ugyan változatlanul kikezdhetetlen, de beszűkült a játéktere. Vezetői rendre megtették azt a szívességet a médiának, hogy szalagcímekben foglalkozhatott csillagászati összegekre rúgó javadalmazásukkal, busás végkielégítéseikkel, luxus életmódjukkal. Tagok tízezreinek lett elegük abból, hogy a szövetség a bevételei nagy részét önmaga és funkcionáriusai „fenntartására” fordítja: az évi 265 millió eurós költségvetés több mint 50 százaléka megy személyi kiadásokra, miközben a tagok megsegítésére, azaz a szolidaritási alapra alig 5,2 százalékot költenek. A következmény: 2000 óta hozzávetőleg 80 ezren léptek ki a fénykorában, 1995-ben még 1,9 millió tagot számláló szövetségből.
Ahogyan csökkent a taglétszám, úgy estek vissza a tagdíjbevételek is, s nyílt titok, hogy a kiesést évek óta kizárólag a BAWAG nagylelkű osztaléka pótolta. Az ÖGB üzleti birodalmához tartozó egyéb cégek – és ingatlanok – többsége ugyanis emberemlékezet óta veszteséget termelt. Éppen ezért kezdődött meg a közelmúltban – hála a Refco-botránynak – a portfólió megtisztítása, s kínáltak eladásra olyan patinás, ámde súlyosan eladósodott cégeket, mint például a közel kétszázéves Bösendorfer zongoragyártó üzem. Mindez rendjén való is lenne, a bank viszont a szervezett dolgozók szemében minden vállalkozásnál fontosabb, miután az biztosítja a sztrájkalapot.
Nos, ha a BAWAG-botrány a szakszervezeti tagokat megfosztja is kedvenc bankjuktól, az osztrák pénzügyi szektor szereplői szemmel láthatóan levonták a történet tanulságait. A karintiai tartományi tulajdonú Hypo Alpe-Adria Bank a napokban váratlanul a világ elé tárta 300 millió euróra rúgó veszteségét, amelyről immár két éve szemérmesen hallgatott.