Gyurcsány Ferenc vasárnap éjjel. Gyõzelemittas ünneplés.
Friss sütemény illata szállt az MSZP székház előtt felállított sátorban vasárnap éjjel negyed tizenkettő tájban. A tömegben a magasra tartott kezek tálcákat adtak előre a színpad felé, ahol Gyurcsány Ferenc kormányfő és Hiller István pártelnök beszédeikkel már kellően felforrósították a hangulatot. „Barátaink hozták nekünk meglepetésként, narancsos bukta” – közölte Gyurcsány. Percek alatt elfogyott a sütemény, láthatóan ízlett az MSZP-szimpatizánsoknak. Az első fordulóban megszerzett 105 parlamenti mandátum elégedettséggel töltötte el a szocialista vezérkart, amely egészen az utolsó pillanatig, a szavazatok 98 százalékos feldolgozásáig nem bújt elő rejtekhelyéről.
ZÉRÓ ZÓNA. A székházban dolgozó újságírók így csupán egymásba botlottak, néha-néha tűnt fel Szekeres Imre alelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezető és Kiss Péter kancelláriaminiszter, hogy a tévétársaságok számára felállított boxokban nyilatkozzanak, majd utána nyomban felsiettek a második emeletre, a „Zéró zónába”, ahová a sajtó munkatársai már nem követhették őket. Szekeres és Lendvai csillogó szemekkel kommentálta az eseményeket, Kiss hozta visszafogott stílusát, nem tűnt éterien boldognak. A székház előtt felállított sátorban a pár száz fős szurkolótábor az óriás kivetítőkre meredve figyelte a választókerületekből érkező eredményeket. Prominens politikus, gazdasági szakember egy sem tartózkodott a „nép között”; rövid időre tűnt fel Kósáné Kovács Magda, Rácz Jenő egészségügyi miniszter és Kovács László, aki atyai puszit nyomott a bejáratnál hoszteszi szerepet betöltő lányának. Éjjel 11 előtt öt perccel a Fiatal Baloldal tagjai levonultak a felső emeletekről, ebből sejteni lehetett, hamarosan megjelennek az MSZP vezetői is. A hangszórókból üvölteni kezdett az „Igen, igen” kezdetű kampánydal, s a lépcsőfordulóban szokásos, kissé oldalra hajtott fejjel, a kameráknak és a vakuknak szóló mosollyal megjelent Gyurcsány Ferenc és Hiller István. Mindketten feleségük társaságában.
Természetes szövetségesek
Mindössze másfél órára volt szüksége az MSZP és az SZDSZ vezetésének arra, megállapodjon a választások második fordulójában való együttműködésről. A szocialisták 3 választási körzetben, a szabad demokraták 55 helyen léptetik vissza jelöltjeiket a koalíciós partner javára – jelentette be Hiller István pártelnök hétfőn a Batthyány-örökmécsesnél tartott szocialista kampánygyűlésen. A koalíciós pártok a nagygyűlés résztvevői előtt is demonstrálták, hogy egymás természetes szövetségesei: az MSZP vezérkarával együtt kiállt a színpadra Kuncze Gábor szabad demokrata pártelnök, és Kóka János gazdasági miniszter is. Hiller szerint azért vannak még rejtélyek a választások körül. Orbán Viktor azt mondta, 3,2 millió emberrel beszélt, ehhez képest a Fideszre 2,2 millióan szavaztak. „Hol van 1 millió ember?” – kérdezte. „Bár lehet, az az 1 millió éppen azért nem szavazott rá, mert beszélt velük” – jegyezte meg a pártelnök. Liberális politikus akkora tapsot nem kapott a rendszerváltás óta szocialista párthívektől, mint Kuncze a néhány ezres hallgatóságtól. „Sokan voltunk, és elegen leszünk!” – köszöntötte az MSZP bázisát a pártelnök. Megköszönte azoknak a szavazatait, akik voksukat a listán az SZDSZ-re adták. „Ha már ide szavaztak, maradjanak is nálunk, jól fogják érezni magukat a liberálisoknál!” – szólította meg a szocialista átszavazókat, amiért a dobogón álló szocialista pártelit sem neheztelt. Kuncze arra hivatkozással kérte a választók támogatását, hogy a koalíció nagyobb felelősséggel folytathassa, amit elkezdett, s növekedési pályára állíthassa az országot. Az SZDSZ elnökének szavait „Húzzunk bele!” kiáltás kísérte, amire Kuncze azt mondta, „ezt is lehet, de előbb húzzák be a szükséges x-et a szavazólapon.” „Tegnap győztünk, és a második fordulóban nyerni fogunk!” – fogalmazott magabiztosan Gyurcsány, aki Deák Ferenc kiegyezéskori politikáját idézve a haza és haladás koalíciójának nevezte az MSZP és az SZDSZ együttműködését.
Az MSZP hétfõi gyûlése. Gördülékeny visszaléptetések.
Gyurcsány ugyanazon a rekedtes, győzelemittas hangon szólt az MSZP támogatóihoz, mint április elsején. A hajszálnyi győzelemhez képest magabiztosan beszélt. Szavait taps, és a szocialisták lelkesítő jelszava szakította félbe. Ami a Fidesznél a „Hajrá Magyarország!”, az az MSZP-nél a „Húzzunk bele!”. Ezen az éjszakán múlt időbe tették a jelszót, s ezt kiabálták: „Belehúztunk, megcsináltuk!” Senkit nem érdekelt, hogy ez még csak az első forduló volt, maga a miniszterelnök is átadta magát az örömnek. Pedig amikor megtudta a majdnem végleges eredményeket, mielőtt levonult volna a sátorba, híreink szerint úgy kommentálta a helyzetet: „Hát, lesz még dolgunk!” Hiller István úgy beszélt a kormányfő személyének jelentőségéről, ahogy egy film vagy színházi produkció létrehozói szoktak szponzoraikról: „Ugye tudjátok, hogy ez a siker nem jöhetett volna létre Gyurcsány Ferenc vezetése nélkül?”
A miniszterelnök miután hagyta táborát egy kicsit ünnepelni, visszarántotta őket a földre, s arra figyelmeztetett, a választások még nem fejeződtek be. „Istenemre mondom, két hét múlva ilyenkor azt fogom mondani, győztek mindazok, akik azt akarták, hogy megalakulhasson a második Gyurcsány-kormány” – ígérte, és párttársaival együtt táncolni kezdett a kampánydal refrénjére. Majdnem úgy, mint a kampányfilmjében.
ORBÁNRA VÁRVA. Újpesten annál visszafogottabb volt a mozgáskultúra ezen a vasárnapon. „Orbán Viktor 9-kor érkezik” – mondta be az InfoRádió a Fidesz-központ esti programját ismertetve. „Az azt jelenti, hogy 10-nél előbb nem várható” – kommentálta pár perc múlva egy biztonsági őr az újpesti alkalmi főhadiszállás egyik stratégiai pontján. Közben megkezdődött a nyilatkozat-hadjárat: „Csaltak” – jelenti be a Fidesz kommunikátor-duója, Selmeczi Gabriella és Szijjártó Péter a fél nyolcas első sajtótájékoztatón. Az óriáskivetítők előtt még minden adatsort üdvrivalgással fogad a szurkolótábor, de a hivatásos nyilatkozók már „előreszaladnak”: az exit poll eredmények MSZP vezetést, de legalábbis szoros eredményt mutatnak. Árulkodó, ahogy az alkalomhoz illő narancssárga kabátkában nyilatkozó Selmeczi Gabriella rögzíti a „tényeket” – aztán leveszik ezt a lemezt, a „csalássorozatról” az est folyamán többet nem beszélnek.
A korábban MEO névre hallgató, modern művészeti tárlatokat befogadó egykori bőrgyárat nemrég átalakították, átkeresztelték, s lett belőle a multifunkcionális rendezvényközpont, most REKK Center néven. Többszintes, zegzugos épület. A VIP vendégek óriáskivetítőn nézik a tévéközvetítést: jótékony kezek mindig arra a csatornára kapcsolnak, ahol éppen a Fidesz valamelyik prominense nyilatkozik. „A négy év, amit végeztünk, nem veszhet el nyomtalanul” – idézi fel a hosszú edzést Schmitt Pál, miközben a tízpercenként érkező újabb adatok szerint folyamatosan és biztosan csökken a Fidesz és az MSZP közötti különbség. „A rettentő sok munka, amit végeztünk, visszatükröződik már ebben a fázisában is a feldolgozottságnak” – nyugtatózik Schmitt annak örömére, hogy fél kilenckor még vagy 3,5 százalékponttal vezet a Fidesz a szocialisták előtt. Most az egykori olimpikon az ügyeletes nyilatkozó, kézről kézre adják őt a tévéstábok. „Soha ilyen erősek nem voltunk”… „Úgy gondolom, nyerni fogunk…” – beszél rendíthetetlen mosollyal.
„Nincs olyan hurrá-hangulat, mint négy éve a Millenárison” – jegyzi meg ugyanakkor az egyik újságíró. Majd felidézi a „bukás perceit” 2002-ben, a döbbenetet, amikor az addig ünneplő tömeg ráébredt, hogy a választást elveszítették. Még nem látszik, hogy a mai este tartogat-e ilyen drámai pillanatokat – mindenesetre a bemelegítés elég visszafogott. Kilenc után néhány perccel, amikor az SZDSZ megugorja az 5 százalékot, már a VIP-teremben is csökken a szurkolókedv: miközben a Fidesz-előny egyre apad, az SZDSZ már biztos befutó.
FORDUL A KOCKA. Fél 10 után Semjén Zsoltot küldték a sajtó karmai közé. Bejelenti: a KDNP az első párt, amelynek sikerült újra visszajutnia a parlamentbe, a Fidesz segítségével. „Nem volt erre példa.” Közben pedig már megfordult az állás, immár az MSZP áll jobban. A teremben egyre feszültebb a hangulat. „Birka nép!” – hördül egy ifjú, fejét fogja. Egyre értetlenebb arcok bámulják az újabb és újabb adatsorokat. „Négy év múlva rendet teszünk” – reagál egy ifjú aktivista sötéten. Szijjártó következik a nyilatkozó-sorban: „Az emberek többsége annyiban a kormány ellen voksolt, hogy elment szavazni.”
Fél 11-kor az egyik hátsó bejáratnál az udvaron tülekedik néhány tévéstáb. „Harmadszorra rohanunk ide” – meséli az egyik kameraman, s már nem is nagyon hiszi, hogy ez most nem vaklárma volt, hanem ezúttal valóban megérkezik Orbán Viktor, s éppen azt a surranó utat választja, ahol egyre többen tolonganak. Egy szűk lépcsősor vezet a belső Fidesz-körnek fenntartott szintre – a kamerák itt próbálnak biztos lőállást fogni, s jobb híján a várakozásról készítenek rövid snitteket. Biztonsági őrök lesik a jelenetet. Tíz perc múlva jön a hír: Orbán egy másik bejáraton ment be az épületbe, kicselezte hát a sajtómunkásokat. Úgy tudni, ott van már a teljes Fidesz-vezérkar valahol a belső, rejtett szobákban, de mindig csak egy-egy ismert arcot küldenek ki, aki egymaga válaszolgat az összes médiumnak – fél órácska, és már mehet pihenni. „MDF, 4,98!” – olvassa a vendégsereg kórusban a kivetítőt. A Fidesz hanyatlását látván most kezdtek a kisebbik ellenzéki pártnak szurkolni. Tíz perc múlva izgatott hörgés, taps, ujjongás fogadja a 4,99-et. „Negyvenöt milliárdot kaptak a Sorostól” – állítja egy jól értesült pocakos, bajszos úr.
Fidesz-rendezvény a Várban. Orbán marad.
A nagyteremben néma döbbenettel nézik a Gyurcsány Ferencet éltető ünneplő tömeget a Köztársaság téren, majd a miniszterelnök beszédét. „Úristen! Úristen!” – kiabál egy nő. „Fasiszta!” – üvölt egy borízű hang, mikor Gyurcsány az „Egy a tábor, egy a zászló” vereségéről beszél. Amikor elhangzik a felhívás a szocialista nagygyűlésre, elszabadulnak az indulatok. „Van pofája!” – hőbörögnek többen kórusban.
„Itt kell csápolni?” – kérdezi a mellette álló nőktől Lévai Anikó, aki felhajtás nélkül, észrevétlenül érkezett a VIP-vendégeknek fenntartott terembe. Mosolyog, laza, és megismétli a kérdést, mintegy magának. Közben Rogán Antal arról beszél néhány mikrofonnak: „Az MDF-fel együtt, úgy gondolom, képesek leszünk megcsinálni a kormányváltást.”
KÜZDELEM A SÁRKÁNNYAL. Fidesz-sajtósok érkeznek a hírrel izgatottan: „Gyurcsány után” szűk körben ad sajtótájékoztatót Orbán Viktor. Az emeletre tódulnak a sajtómunkások. Aztán újabb hírrel futnak: mégiscsak a teremben beszél. Lehet, hogy azért, mivel az utcai fideszesek tábora közben már a felére apadt. Orbán tíz percet beszél a tömeghez: szürke zakó, szürke ing, nyakkendő nélkül. Energikus, lendületes. A totál csüggedt hangulatot egy perc alatt fordítja meg. Bármit mond, őrjöng a talán kétszáz főből álló belső baráti kör. A totálisnál is totálisabb mozgósítást hirdet, mivel „reális esély van a győzelemre”. Most ő a legkisebb királyfi, aki minden vereség után feláll, hogy újra megküzdjön a hétfejű sárkánnyal. „Azt üzenem: mi harcolni fogunk!” A végén kibicsaklik a népmesei ihletésű poén: „Az nevet a végén, aki utoljára nevet.” A beszéd után a kivetítő elsötétül. Orbán nem nyilatkozik egyetlen kamerának sem. „Rohadtul bűzlik ez a választási rendszer, rohadtul csalnak” – üvölti közben a maroktelefonba egy kétségbeesett aktivista.
Fent vagy lent
Már vagy fél órája zajlott a budai várban a Fidesz-nagygyűlés, amikor az InfoRádió helyszíni tudósítóját kapcsolták az MDF-székházból. A riporter beolvasta a legfrissebb fejleményt: Dávid Ibolya egy-két perccel korábban jelentette be, hogy a párt elnöksége „nagy szavazattöbbséggel” azt javasolja jelöltjeinek, sehol ne lépjenek vissza a második fordulóban, a Fórum pedig nem kezd koalíciós tárgyalásokat a nagyobbik ellenzéki párttal. Annak ellenére sem, hogy aznap délelőtt a Fidesz állítólag megüzente, hajlandó az MDF elnökének felajánlani a miniszterelnöki posztot. A friss hírt nyilván hallották a Fidesz háttéremberei, és értesült erről Orbán Viktor, amikor – úgy öt óra táján – a színpadra lépett. A korábban felszólalók, mint például Pokorni Zoltán is, arról beszéltek, hogy a szocialisták már megállapodtak a szabad demokratákkal, tehát a jobboldalnak csak akkor van esélye, ha szintén meg tud állapodni. Ez most a reálpolitika. Pokorni már-már úgy beszél, mintha közvetlenül Dávid Ibolyát győzködné. Ha megegyezni nem sikerül – márpedig lapzártánkkor úgy tudni, ez nem fog menni -, akkor csak a saját szavazók újabb érzelmi hergelése marad. Martonyi János egykori külügyminiszter tőle szokatlanul erőteljesen kapcsolódott be ebbe a szólamba.
Hiába ígérte Orbán, hogy a várban fontos bejelentéssel fog előállni, csak a vasárnap esti beszédét cizellálta a néhányezer főnyi tömeg előtt. Lényegében nem volt új mondandója. Egy szó nem esett a fél évvel ezelőtt még stabil Fidesz támogatottság elvesztésének kínos epizódjairól. Talán ő az egyetlen politikus, aki egy vereséget úgy tud tálalni saját híveinek, hogy a hívek percekig skandálják: „Szép volt, fiúk!” Arról beszélt: vidéken vannak még „szellemi, lelki és emberi tartalékaink”. A mozgósítást tehát a következő két hétben vidéken fogják felpörgetni. „Csak akkor győzhetnek, ha mi nem tudunk megállapodni egymással”. Általánosságban beszélt, úgy üzent az MDF-nek, hogy nem mondta ki a párt nevét. És egy ponton továbbszőtte a népmesei hős történetét: „Én maradok. Én mindig maradok. Lent vagy fent: én mindig maradok.”