Fiskális felügyelet

A költségvetési tanács elméletileg hasznos intézmény lehet, a Fidesz jelenlegi felvetése azonban elemzők szerint csak a felesleges bizottságok sorát gyarapítja.

Magad uram, ha közszolgád nincsen – gondolhatta magában Orbán Viktor, amikor a Fidesz-kabinet egykori pénzügyminiszterét, Varga Mihályt bízta meg azzal, hogy a „biztonságos kormányváltás” végett készítsen gyorsleltárt az államháztartás állapotáról. Az első negyedéves államháztartási folyamatokról összeállított hivatalos gyorsjelentés ugyanis csak április 10-én, a választások első fordulója után látott napvilágot, a részletes adatokra pedig április 25-ig, vagyis a második forduló utánig kell még várni.




Ez utóbbi döntheti el végleg a kérdést: sejtette-e már a Pénzügyminisztérium (PM), hogy gyenge adatok születnek, s ezért időzítette a közzétételt a választások utáni időpontra? A legnagyobb ellenzéki párt szakértőinek számításai szerint ez a helyzet: becslésük szerint az első negyedévben a 800 milliárd forintot ostromolta a deficit. A Fidesz nem is tévedett sokat, mert a PM hétfőn 789 milliárd forintnyi három havi hiányról számolt be, márpedig ez a teljes évre tervezett deficit több mint fele.

Márpedig ha már az első három hónap adatai jelzik az idei büdzsé tarthatatlanságát, a Fidesz még inkább igazolva láthatja a költségvetést ellenőrző új intézményre vonatkozó ötletét. „Létre kell hoznunk egy testületet, nevezzük egyelőre mondjuk költségvetési tanácsnak – három-négy fős grémiumra gondolok, biztosan közéjük tartozna az Állami Számvevőszék elnöke -, amelynek joga van visszaküldeni a parlament elé a költségvetést, kérve, hogy javítsák ki, mivel az nem egyezik a valósággal” – nyilatkozta lapunknak még az év elején Orbán Viktor (Figyelő, 2006/3. szám). A Fidesz miniszterelnök-jelöltje, amikor a választások előtti napokban felmelegítette az elképzelését, nemcsak a sajtónak és az elemzőknek, de a jelenlegi kormánypártoknak is adott gazdasági csócsálnivalót egy időre.


Vitapontok

ÁLLÍTÁS. A kormányok a monetáris politikát már kiadták a kezükből, ez általában eredményre is vezetett, így van alap arra, hogy a költségvetési politikával is hasonló történjen.
ELSŐ ELLENÉRV. A fiskális politika kiadása súlyosan sérti a törvényhozás jogosítványait.
VÁLASZ: A költségvetési tanács a törvényhozásnak van alárendelve.
MÁSODIK ELLENÉRV. A tanács beleavatkozik a kormány költségvetési politikájába.
VÁLASZ: Az előre megszabott hiánycél betartásán őrködő költségvetési tanács nem szól bele a büdzsé újraelosztási prioritásaiba, hacsak azok nem sértik magát a célt.


SZKEPSZIS

. Az elemzők, úgy nagy általánosságban, örömmel fogadnának egy, a költségvetés Augiász-istállóját a transzparencia és a fiskális fegyelem vizével tisztára mosó programot – ám ha a konkrétumokra terelődik a szó, akkor már szkeptikussá válnak. Ez érthető, hiszen kampány van, s a kampányígéreteket nem mindig célszerű készpénznek venni.

Varga Mihály, aki jelenleg a Fidesz gazdasági kabinetjét vezeti, egy tájékoztatón elmondta: a tanács alapvető célja a költségvetésben megrendült bizalom visszaállítása lenne. A testület három-négy főből állna, köztük (amint azt Orbán is jelezte) az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, továbbá a Magyar Nemzeti Bank első embere is ott lehetne. Közgazdászok szerint azonban az ÁSZ eddig múltbéli adatok és információk alapján végezte tevékenységét, az előre- tekintő jellegű elemzések és javaslatok más szemléletet igényelnének, míg a jegybanknak egész egyszerűen más a feladata, s ezentúl sem lenne célszerű összekeverni a fiskális és a monetáris politikát. Járai Zsigmond jegybankelnök maga is elhárított egy ilyen típusú felkérést, bár jó ötletnek tartja a testület létrehozását. Hasonlóan nyilatkozott erről Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke is. „Bízom benne, hogy nem operett-testület lesz egy ilyen szervezet, ha létrejön, ez a garanciális szabályoktól függ. Örömmel üdvözlök minden olyan megoldást, ami egy jobb és megalapozottabb költségvetéshez vezet el” – mondta lapunknak. A költségvetési tanács gondolata egyébként más pártokat is foglalkoztat, így például Csillag István, korábbi gazdasági miniszter is felvetette – fűzte hozzá az ÁSZ elnöke.

Az azonban még meglehetősen bizonytalan, hogy a Fidesz által elképzelt szerv milyen jogosítványokkal rendelkezne: csak véleményezhetne, esetleg javaslatokat tehetne, vagy akár kötelező erejű döntéseket is hozhatna. Az elképzelések alapján egyelőre csupán annyit lehet tudni, hogy a testület visszadobhatná a kormánynak a költségvetési törvényjavaslatot, majd ha a politika esetleg mégis átpasszírozza azt a törvényhozáson, akkor a köztársasági elnöki aláírás előtt ismét élhetne visszaküldési jogával. Ez elemzők szerint nem túl sok, ráadásul a költségvetés „megalapozott” voltának vizsgálata lenne a testület feladata, nem pedig a hosszú távú fiskális célok betartásán való őrködés.

”A költségvetési tanács a Fidesz által felvetett formájában felesleges” – fejtette ki a Figyelőnek Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. Véleménye szerint így csak kirakatbizottság jöhetne létre, nagyjából ugyanolyan kevés eredménnyel, mint amennyit a jelenlegi kormány által életre hívott Gazdasági és Szociális Tanács tud felmutatni. Duronelly pesszimista forgatókönyve alapján leginkább arra lehetne számítani, hogy nagyhangú, jó nevű emberek összeülnek egy évben egyszer, kinyilatkoztatják a mindennapi lózungokat számok, számítások nélkül, s ezt megírja a sajtó, majd másnapra mindenki elfelejt mindent. A közgazdász szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség valamiféle költségvetési hivatalra, sőt. Ennek azonban szigorúan tartózkodnia kellene bármiféle normatív állásfoglalástól. Feladata kizárólag az lenne, hogy számoljon. Az Országgyűlésnek beterjesztendő, az államháztartás kiadási és/vagy bevételi oldalát érintő törvényjavaslatok mögül ugyanis a rendszerváltás óta hiányzik a megalapozott, legalább 5, de inkább 10 éves távra elkészített hatásvizsgálat. Az egyes gazdaságpolitikai lépésekről – hatásaik számszerűsítése után – persze a benyújtó kormány saját preferenciáinak megfelelően dönthetne, a közvélemény ítéletalkotását pedig a nyilvánossá tett háttérszámítások segíthetnék.

SAJNÁLKOZÓ PM. A Fidesz miniszterelnök-jelöltjének javaslata, miként az várható volt, nem aratott osztatlan sikert a pénzügyi tárcánál sem. A PM az ötletre ellentámadással válaszolt: „sajnáljuk, hogy a Fidesz nem támogatta a konvergencia-programról készített törvényjavaslatot, ami a törvény erejével biztosította volna, hogy 2008-ra teljesíthetővé váljanak az euró-csatlakozás feltételei” – mondta lapunknak Pichler Ferenc, a minisztérium kabinetfőnöke. A tárca érvelése szerint nem valószínű, hogy egy testület a törvény erejénél hatékonyabban működhetne annak érdekében, hogy az államháztartás hiánya a GDP 3 százaléka alá csökkenjen. Kérdéses az is, hogy egy ilyen tanács milyen feladatköröket és jogköröket vonna el az országgyűléstől, a kormánytól.

Az ellenérv szerint tehát egy ilyen testület részben a törvényhozás, részben pedig a kormány fiskális politikai jogosítványait nyirbálná meg. Közgazdászok szerint azonban nagyjából hasonló volt a helyzet a monetáris politikával is, amikor annak irányítását független jegybankokra bízták, s e megoldás sikere nyomán legalábbis megfontolásra érdemes lehet a próbálkozás a fiskális politika egyes elemeinek leválasztásával is.


A költségvetési tanács

AZ ALAPKÉRDÉS. Összeegyeztetni a hosszú távú fiskális elveket a rövid távú rugalmassággal.
A KORÁBBI MEGOLDÁS. Merev korlátok felállítása, például államháztartási törvény, alkotmányos limitek, vagy az EU stabilitási és növekedési paktuma.
A PROBLÉMA. A szabályok túl merevek, nem alkalmazkodnak az aktuális helyzethez, ezért gyakran megszegik azokat; lásd a stabilitási paktum ellenére elszálló német vagy francia államháztartási hiány.
AZ ÚJ MEGOLDÁS. Kompetens és független döntéshozók inkább képesek jól szabályozni a rendszert, mint merev szabályozók – ennek érdekében azonban szükséges a politikától óhatatlanul érkező nyomásokkal szemben megteremteni a függetlenségüket.

AZ ÚJ MEGOLDÁS JELLEMZŐI:
• A költségvetési tanács tagjai meghatározott időre kinevezett szakértők
• A kinevezés elég hosszú távú, hogy legyen idő a függetlenség megőrzéséhez és célok megvalósításához
• A politikai autoritás adott időtávra meghatározott, a gazdasági ciklussal összhangban lévő deficitcélt ad a költségvetési tanácsnak
• A testület döntési jogosítvánnyal rendelkezik a büdzsé explicit GDP-előrejelzéshez viszonyított egyenlege felett
• A parlament által törvénybe iktatott költségvetési törvény hiány-előrejelzése és peremfeltételei megegyeznek a tanács által elfogadott előrejelzésekkel
• A költségvetési tanács a törvényhozásnak tartozik beszámolással
Forrás: Charles Wyplosz: Fiscal Policy: Institutions versus rules * National Institute Economic Review No. 191, 2005. január


Címkék: Hetilap: Gazdaság