Egyszerű barna rövidkabátban, nyakkendő nélkül, sportos piros kockás ingben áll Orbán Viktor a színpadon. Négy helyszínt érint az aznapi kampánymenet – a második állomáson, Hajdúsámsonban beszél az egybegyűlt, tán kétszáz fős hallgatósághoz. „Csak még egyszer szedjék össze magukat! Csak még egyszer kerekedjenek fel! Csak két mozdulat! Csak két könnyű csuklómozdulat, amit kérünk: két egymást keresztező vonalat írni a szavazólapra” – könyörög szinte. Mint egy vezető színész, előjátszik, megmutatja, hogyan kell beszélni azokhoz, akik bizonytalanok, otthon ülnek, mert nincs munkájuk, csalódottak, és nem érdekli őket a politika. A választás előtti napokban őket kell felkeresniük mindazoknak, akik most ott állnak és tapsolnak a téren – ezt kéri tőlük a pártvezető. „Négy éve dolgozunk. (…) Most elérkezett a pillanat, amire vártunk.” A választás napjáig hátralévő néhány napban totális mozgósításra szólítja fel híveit a Fidesz-vezér.
Gyûlés a Kossuth téren. A szolidaritás napja.
Orbán Viktor valójában négy évvel ezelőtt kezdte a 2006-os választási kampányt. Az első sokk után („Sokan voltunk, de nem elegen”) előremenekült: a két választási forduló között utcára vitte a jobboldal híveit, majd a Kossuth téren hirdette meg a polgári körök mozgalmát. Folyamatosan a jobboldal egyetemes vezéreként igyekszik megjelenni, és a Fideszen túlról bővíti táborát. Így a 2002-es elbukott szavazás érzelmi energiáit is sikerült a saját vezérszerepének továbbépítésére használni – a pártban a felelősségre vonás, mint valós alternatíva, nem merült fel.
FELHANGOLT TÖMEG. A négyéves kampány állomásain, a rendszeres országjáráson, a Történelem Főutcáján című programsorozaton stabilizálódott a nagygyűlés-forgatókönyv: kialakult az „udvari zenészek” és „udvari közéleti szereplők” köre, akik a pártvezető fellépésére felhangolták a tömeget. A 2004-es uniós választási kampány előtt a Fidesz szövetséggé alakult, és létrejöttek a tagozatok. Új, addig nem ismert arcok kerültek a vezérkarba, eggyel hátrébb léptetve a régi harcosokat. „Orbán folyamatosan új arcokkal kísérletezik” – magyarázza elemzőnk, aki szerint nem ritka, hogy a semmiből elővett szereplő hamar csalódást kelt. Ki emlékszik már Vígh Ilonára, a Fidesz nőtagozatának vezetőjére? A semmiből érkezett, Orbán Viktor emelte a Fidesz-élvonalba, s olyan politikusnőket előzött meg, mint Mátrai Márta vagy Selmeczi Gabriella. Aztán eltűnt, szinte nyomtalanul. Nem volt arca, így senkinek nem hiányzik a politikában. És mindig jönnek újak: Pelczné Gál Ildikó az ország minden pontján óriásplakátról integet, ám eddigi szereplései nyomán neki sem jósolnak túl nagy karriert a pártban. Színtelen, mondják, részben talán a háttérbe szorítottak irigységével.
Sokak számára nagy talány, hogy honnan jött az ötlet Mikola István kampánybéli szerepeltetésére. Fideszes beszélgetőpartnereink szerint tévednek, akik úgy vélik, Orbán eleve a vesztésre játszott, amikor az önjáró orvost politikai szerephez juttatta, hogy azután kudarc esetén lehessen kire mutogatni. Ez nem így történt. „Mikola István miniszterelnökhelyettes-jelöltként való szerepeltetése először jó ötletnek tűnt” – bocsátkozik elemzésbe egyik informátorunk. „Az történt, ami korábban többször is: Orbán Viktor megint a Fidesz határán túlról emelt be valakit az élvonalba, egy olyan politikust, aki határozott fellépésű, jó kiállású, és népszerű a konzervatív érzelmű választók körében.” Arra csak következtetni lehet, hogy mindez Orbán ötlete volt. Az elnökség döntött róla, de a „második körben lévők” csak két héttel a programismertető kongresszus előtt értesültek az új szereposztásról. Ám arra senki nem számított, hogy Mikola az ünnepi kongresszuson ily módon hozza szóba a határon túli magyaroknak a kampányban tudatosan háttérbe szorított témáját. „Évekre vetette vissza e kiszólás a határon túli magyarok állampolgárságának az ügyét” – elemzi a történteket egy ellenzéki politikus. Orbán egyébként egy reggeli műsorban elmondta: Mikolának nem az lesz a feladata, hogy beszédeket tartson, hanem hogy rendbe tegye az egészségügyet.
Pedig a Fideszben a nyilvános szerepléseket gondosan előkészítik. Mint ahogy a vasárnapi Kossuth téri „Magyar szolidaritás” rendezvényen is látható volt, hogy minden szereplő helyi értéke gondosan kiszámított. Nem csak az adott eseménynek szóló dramaturgia a szervező erő: belső erőviszonyokra lehet abból következtetni, hogy ki jut mikrofonhoz, ki az, aki csak egyetlen köszöntő mondatot, illetve ki az, aki beszédet mond. A Fidesz-elnökség három prominens tagja – Kövér László „pápai gyerek”, Áder János, a „csornai Charles Bronson”, és Pokorni Zoltán „tanár” egy-két mondat erejéig kaptak szereplési lehetőséget, miközben hárman egyszerre álltak a színpadon. Kudlik Júlia, a Nemzeti Konzultáció nagyasszonya viszont hosszasan beszélt.
Orbán Hajdúsámsonban. Totális mozgósításra szólított fel.
Orbán Viktor sokat készül egy-egy szónoklatára. „Olyan nem fordul elő, hogy készen kap egy beszédet, amelyet felolvas. Dolgozik mellette egy háttérstáb, akik szállítanak bizonyos ötleteket, beszédpaneleket, poénokat, történeteket. Ezekből sok mindent felhasznál, de sokat ő maga is hozzátesz. A végső beszédet mindig ő maga írja, sűrű programja miatt erre gyakran csak éjszaka vagy hajnalban van ideje” – meséli Révész Máriusz, a Fidesz kommunikációs tanácsadója. Az egyik október 23-i ünnepség előtt – amikor az Andrássy útról az Erzsébet térre vonult a tömeg – egyáltalán nem feküdt le aludni, mert csak reggel 7-re készült el a beszéddel. Az ünnepség után aztán sietett is haza pihenni.
Egy másik forrásunk arról beszél, hogy a kampányban jellemző több helyszínes országjáró útjaira Orbán általában tíz-tizenöt panelből – azaz egy-egy fontos témakörre felépített, szónoki fordulatokkal és poénokkal színesített, csattanóra kihegyezett elemekből – álló beszéddel indul, és a helyszínen érzékelt hangulatból kiindulva mindig azokat mondja el ezek közül, amelyik eszébe jut. De kedveli a rögtönzést is. Egy-egy településre érve, mielőtt kilép a színpadra, néhány szót vált a helyiekkel és a Fidesz-stáb tagjaival, és ha valami érdekes történetet, vagy helyi problémát hall, akkor azt szívesen beépíti a beszédébe. Révész Máriusz elmesélt erről egy történetet: „Négy éve, a választási kampányban egy művészember Medgyessy Péter óriásplakátjait »dekorálta« nagy műgonddal, nem éppen barátságos indíttatással. Lebukott, és rongálásért eljárást indítottak ellene. Amikor Orbán Viktor Zsámbékon járt, a dekorátor várta és az előadás előtt elmesélte, hogy szerinte a demokráciában elfogadhatatlan túlkapás áldozata lett. Néhány perc múlva Orbán Viktor a beszédébe beépítette a történetét”. De a spontaneitás hatását kelti azzal is, hogy az út közben, az autóban hallott hírt vagy frissen érkezett információt is felhasználja a szónoklatában.
MESSZIRŐL INTEGET. Ám a közelébe férkőzni csak nagyon kevesen tudnak. A helyi Fidesz-vezetők, többnyire közülük is csak a képviselőjelöltek privilégiuma, hogy a nyilvános szereplés előtt egy-két szót válthatnak Orbán Viktorral. Múlt hét pénteken Hajdúsámsonban és Nyíregyházán már egy órája is ment a beszédekből és zeneszámokból, zászlólengetésből építkező műsor, mire Orbán Viktor megérkezett a helyszínre. A pártvezető a tömeget kikerülve, kordonnal, biztonsági őrökkel védett „csatornán” közelítette meg a színpadot. A helyi Fidesz-vezérkarral kezet rázott, de annyi ideje volt csak velük beszélgetni, míg befejeződött a zeneszám, és őt felkonferálták. Akkor elmondta a beszédét, majd elbúcsúzott, a színpadról integetett, hátul levonult az emelvényről, s még néhány szót szólt a helyi potentátokhoz. Közben a kordonhoz sereglettek a legelszántabb hívek: „Viktor! Viktor!” skandálták. Ám Orbán csak messziről intett feléjük, s már ugrott is az autóba. „Nagyon sietek!” – kiáltotta oda a tömegnek Hajdúsámsonban, és a fekete Mercedes kisbusszal elhajtott.
„Lehetetlen vállalkozás lenne mindössze néhány autogramot kiosztani, csak egy-két emberrel kezelni a tömegből” – magyarázza Révész Máriusz. „Kellemetlen lenne, ha tíz embernek sikerül kezet fognia Orbán Viktorral, majd a biztonsági emberek gyűrűjében hagyná el a helyszínt.” Inkább nem engedik hozzá a helyi híveket. Egyszer egy egész napos turné utolsó állomásán Orbán úgy döntött, a rendezvény végén ott marad autogramot osztogatni. Három és fél órába került, mire mindenki hozzáfért. Erre ritkán van ideje. Vasárnap, a „Szolidaritás napján” is csak órákig tartó kimerítő műsort követően lépett a színpadra. Addig talán valahol a Parlament épületében várakozott. Biztonságiaktól őrzött „csatornán” érkezett, azon távozott. Nem ült ki a tribünre. Beszédének második felében pedig szakított a korábbi hónapokban gyakorolt, visszafogott konzervatív politikus szerepével.
Sokan találgatják, hogyan viselné el a jobboldal egyetlen karizmatikus vezetője, ha minden erőfeszítés ellenére sem nyeri meg a választást, és nem tud ismét kormányt alakítani. A Vasárnapi Újságban április elején sugárzott interjújában ezt mondta: „Saját sorsunkról fogunk döntést hozni, nem lesz kire mutogatnunk. Nem lesz kire hárítanunk a felelősséget a döntésünk után. Ha jól döntünk, miénk az érdem, mármint a magyar választópolgároké. És ha rosszul, akkor (…) nem tehetünk másoknak szemrehányást, csak magunknak.” E gondolatmenet szerint Orbán Viktor megtette a magáét. Négy évig keményen dolgozott, minden Fideszen kívüli jobboldali erőt igyekezett integrálni. A hosszútávfutó kitartásával küzdött. A tábor elérte a bővíthetőség határát. Várható, hogy vereség esetén ezúttal is előremenekülne, jóllehet egy másik interjúban bejelentette, hogy ha veszítenek, lemond vezető tisztségéről. „Ma Orbán Viktor az egyetlen olyan politikus, akit a Fidesz minden szegmensében elfogadnak, hatalma a Fideszben megingathatatlan, sokkal erősebb, mint akár négy éve” – veti ennek ellent egyik beszélgetőpartnerünk. Az mindenesetre egyértelmű: részben Orbán káderpolitikájának is következményeként mindeddig nem emelkedett ki olyan Fidesz-politikus, aki tőle a vezetést átvehetné.