Kétszázegynéhány tüntető bukkant fel váratlanul Kuvait város belvárosában március közepén. Ez már önmagában rendkívül ritka eseménynek számít, az pedig végképp egyedülállóvá tette, hogy helyi kisbefektetők vesztették el a türelmüket, miután vagyonokat buktak el a tőzsdén. Számos biztonsági ember és újságíró gyűrűjében elpanaszolták hatalmas veszteségeiket, és a tőzsdei áresés megállítása érdekében azonnali intézkedésre szólították fel a kormányt.
Nem tudni, már aznap bekövetkezett-e a hatósági beavatkozás, mindenesetre a tőzsde a zárásra jócskán lefaragta jókora kezdeti veszteségeit. Ezzel együtt a helyi kisbefektetők egy részének életre szólóan szomorú időszak marad 2006 márciusa, s nemcsak Kuvaitban, hanem szerte a Perzsa-öböl mentén. A nagyjából három éve indult, tavaly begyorsult, ez év elején pedig elképesztő sebességre kapcsolt tőzsdei emelkedést követő első heves visszaesés ugyanis „vérfürdőnek” bizonyult azok számára, akik későn ültek fel arra a bizonyos tőzsdei vonatra. A közel-keleti tőzsdéken az idén alakult ki olyan klasszikus tőzsdei buborék, amilyenre a világ többi táján sok szakértő szerint már nem kerülhetne sor.
KIZÁRT KÜLFÖLDIEK. A jelenségre legfőbb magyarázatként az szolgál, hogy a térség sok országában teljesen kizárják a külföldieket a részvényvásárlásból, több másik államban pedig komoly korlátozások vannak érvényben a nem rezidensek tőzsdei befektetéseire. Számos elemző le is üti a magas labdát, hogy értekezhessen a remegő kezű kisbefektetőkről, akik előbb irreális szintekre hajtják fel az árfolyamokat, majd a hangulatváltozás után pánikolásukkal mélybe döntik azokat. S noha ez a magyarázat rögtön sérül, ha a 2000-es internetlufi kerül szóba (a világ legfejlettebb értékpapírpiacával rendelkező Egyesült Államokban a magukat szofisztikáltnak tartó intézmények ugyanúgy „fújták a lufit”, mint a nevetséges elemzői ajánlások által is megtévesztett kisbefektetők), tény, hogy az arab tőzsdebuborékot az olajon meggazdagodott helyi magánszemélyek olthatatlan profitéhsége fűtötte.
Érdekes adat, hogy míg 2004-ben a közel-keleti befektetők több mint 20 milliárd dollár értékben vettek amerikai állampapírokat, tavaly ez a negyedére esett vissza. Az olajmilliárdok új befektetéseket kerestek és találtak. Elemzők szerint a feltörekvő piacok – így egy kis részben a magyar tőzsde – emelkedésében is részük lehetett, ugyanakkor egyre több arab befektető döntött úgy, hogy marad az ottani papíroknál. Az Egyesült Arab Emírségek mindkét tőzsdéjén, Dubaiban és Abu Dhabiban az égbe szöktek az árak, csakúgy, mint Kuvaitban, valamint a régió messze legnagyobb piacán, Szaúd-Arábiában. A világ ugyanakkor ebből nem sokat látott, hiszen a külföldi befektetők hiánya miatt az öböl menti országok tőzsdéi kimaradtak az alapkezelők által figyelt indikátorokból, például az MSCI indexekből.
Az árak 2006 februárjára – egy év viszonylatában – megduplázódtak, vagy épp megháromszorozódtak. Hároméves horizonton már a profitok is triplázódtak, az árfolyamok viszont közben négyszer-ötször lettek nagyobbak. A szaúdi piac P/E-mutatója (árfolyam/eredmény) elérte a 40-et, miközben a feltörekvő piacokon – igaz, szerényebb növekedési potenciál mellett – a 15-ös érték is magasnak számít. A szintén szaúdi Yanbu National Petrochemicals részvénykibocsátása során a királyság felnőtt lakosságának 40 százaléka jegyzett a papírból, több országban is stadionokat töltöttek meg a kibocsátások részleteire kíváncsi befektetők. Egyre többen jegyeztek hitelre, ami általában időzített bombává válik a lufi kipukkadását követően.
ZUHANÁS. A másik oldal is élni próbált a lehetőséggel: sorra jelentették be részvénykibocsátási terveiket az élelmes vállalatok. Egy ideig minden papírt elvittek a befektetők, február második felében azonban Dubai már többször is megzuhant. A friss kibocsátásokhoz a befektetők meglévő papírjaikból adtak el, ami a tőzsdei kereslet mérséklődéséhez vezetett. A régió legnagyobb piacai ekkor még stabilan álltak a lábukon, amikor viszont az amerikai hozamszint megugrásával párhuzamosan világszerte beindult a profitrealizálás a feltörekvő piacokon, a szaúdi és kuvaiti tőzsde is megadta magát. Ez aztán begyorsította az esést Dubaiban, ahol az év eleji csúcshoz képest 40 százalékot omlott a piac. Március végén már a szaúdi TASI index is elérte az egy hónap alatti 25 százalékos veszteséget (lásd a grafikont). Ez már bőven az a szint, ahol a hitelből tőzsdézők tönkremennek, viszont ennek következményeként megtisztul a piac.
Részben ezzel is magyarázható, hogy az elmúlt napokban magára találni látszottak az árfolyamok. Néhol (Kuvait, Egyiptom) a hatóságok valóban beavatkoztak a piaci folyamatokba, s a kibocsátók is reagáltak: több részvényértékesítést is kénytelenek voltak elhalasztani. A piaci szakértők ma azon vitáznak, hogy az elmúlt másfél hónap mekkora nyomot hagyott a befektetők lelkivilágában. Miként az orosz válság a töredékére csökkentette a magyar tőzsdézők számát, ugyanúgy vetette vissza az akkori nagy bessz az arab kisbefektetők „börzézhetnékjét” is. A tekintélyes olajbevétel nyomán nekik csak öt-hat évükbe telt a felejtés; kérdés, a friss sokkot milyen gyorsan heverik ki. Mindenesetre ellentétes hatások is érvényesülnek: egyrészt a becslések szerint még mindig 250-300 milliárd dollárnyi olajprofit vár befektetésre, másrészt nemzetközi összehasonlításban a helyi piacok a visszaesés után is igen drágák. Sokan számítanak arra, hogy az olajországok úgy járhatnak, mint Kína néhány évvel ezelőtt: nagy tőzsdei hossz után esés, kiábrándulás, majd évek telnek el úgy, hogy a gazdaság pörög, s közben az ottani börze a világ egyik legrosszabbul teljesítő piaca marad.