Az ítészek számtalanszor megvívták a maguk lövészárok háborúját, mely konfliktus arra épült, hogy a Floyd zenéje ízlésesen csomagolt ízléstelenség, azaz giccs, vagy éppen a pop magas művészete.
Sokak szerint a zenekar ténykedése tette igazán felnőtté a popot, giccsnek azok tartják, akik a jazz-rock sziklaormain ülve húszperces improvizációk hatására jutnak el a magassági mámor állapotába. Ehhez képest a Pink Floyd tényleg kigondolt, és hatásvadász, de hát ettől pop, és nem más. Viszont Gilmour szólólemeze, az On an Island már nem is hatásvadász, már nem is átgondolt; attól giccs, hogy kizárólag a Pink Floyd manírjait rendezgette össze. Az album egyetlen, hosszan kitartott hang, a dalok az Animalsról, a Momentary Lapse of Reasonről és a Division Bellről már jól ismert gitárszólók továbbgondolásai, a szaxofon- és az orgonamegszólalások is a Pink Floyd hangulati jegyeinek színeváltozásai.
Tanulság sincs. Eddig is tudtuk, hogy Gilmour jó gitáros, és hogy az agyat Roger Watersnek hívták a zenekarban, akinek szólólemezei lényegesen invenciózusabbak, mint Gilmour nagyon is biztonságos megoldásai.
Az On an Island a Pink Floyd és Mike Oldfield közötti hiányzó láncszem. Ahogy az a szólólemezek esetében lenni szokott, meglehetősen személyes hangvételű tájképfestészettel van dolgunk, amely nélkülözi az egykori zenésztársak kontrollját, és az egymással különös reakcióba lépő kreatív erőket. Nyilván nem tűnik szentségtörésnek, ha úgy közelítünk a lemezhez, hogy vannak-e „Pink Floyd értékű” felvételek az albumon. Nos, a címadó dal simán ráfért volna a Division Bellre, a The Blue akár a Dark Side of the Moon B-oldalas kiadására, a Take a Breath pedig a Momentary Lapse of Reasonre.
Ejtsünk szót a tetszetős artworkről, a vászonkötésű, ezüstözött felirattal ellátott, inkább könyv, mint lemez hatását keltő borítóról. Magát a korongot szivacsszerű anyagra illesztették, de hát láttunk már Pink Floyd-borítón villogó ledeket is.
David Gilmour szigetén elég hely van a fantáziálásra, de már túl kicsi a hely a vágyak beteljesítéséhez.
David Gilmour: On an Island • EMI • 52 perc, 10 szám. Poptőzsdei árfolyam: ***