Csomagolástechnika

Némán figyelte a kecske méti kampánygyűlés több ezres hallgatósága, mit keres a kormányfő az asztal alatt. Mielőtt leült volna a színpadra állított asztalhoz, észrevett a padlón egy húszforintost. Lehajolt érte és felmutatta a közönségnek. „Mit csináljunk vele?” – kérdezte, s meg is válaszolta: „Befektetjük!” Gyurcsány Ferenc ismer néhány trükköt a lankadó figyelem élénkítésére, amelyet a helyszíntől és a hallgatóságtól függően alkalmaz – fogalmazott a kormányfő szűk szakmai vezetői stábjának egyik tagja. Ilyen trükk például, hogy ha iszik egy korty vizet beszéd közben, akkor a közönséget is megkérdezi, ki szomjas. S ha a közelében akad jelentkező, odanyújt neki egy üveg ásványvizet. Bár kétségtelenül rendelkezik teátrális hajlamokkal, ez mégsem színészkedés a részéről, csupán a politikáját, filozófiáját szeretné eladni. S ha úgy ítéli meg, teszi azt imára kulcsolt kézzel, visszafogott hangon, vagy csattanós megjegyzés kíséretében.

Gyûlés az Andrássy úton. Angolszász show-elemekkel.

ERŐVISZONYOK. Internetes blogjában hosszan értekezik arról, hogy politikusként hallott először arról: az emberek túlnyomó többségében negyedórával a beszéd elhangzását követően – hacsak nem valami egészen kivételes, nagyjelentőségű bejelentésről van szó – már nem a tartalom marad meg, hanem inkább a beszélő stílusa, karaktere. Az emberek inkább csak arra emlékeznek, szimpatikus volt-e a szónok vagy ellenszenves, kiváltott-e valamilyen azonosulást a hallgatóságban vagy nem; hiteles volt-e vagy mellébeszélt. Az előadásmód tehát legalább olyan fontos, mint a mondandó, ennek ismeretében számára mindig a „hogyan” okoz igazi dilemmát, s nem az, hogy miről beszéljen.

A kormányfő élvezi az országjárást, ami nem csoda, mert mindenütt teltház előtt lép fel. A pártvezetés más tagjainak előadására jó, ha félig meg tudják tölteni az előadótermet, Gyurcsányra viszont sokan kíváncsiak. Nem esik nehezére az emberek megszólítása, a személyes kontaktus teremtése. Volt, ahol a technikai, időjárási viszonyok okozta késedelmes kezdés miatt – hogy a feszültséget oldja – az érkezőkkel egyenként kezet fogott.

Több MSZP-s politikus is úgy nyilatkozott a Figyelőnek, hogy míg Gyurcsány másfél-két évvel ezelőtt nem tartotta magát egészen késznek a vezetői szerepre, mára egyértelműen „beérett.” Sőt, ma már a nyilvánosság azonosítja az MSZP-vel. „Hiller István pártelnök ritkán szólal meg, s keveset mond, Szili Katalin hallgat, Lendvai Ildikó színésznő, Szekeres Imrére, Kiss Péterre pedig nemigen figyelnek oda” – értékelte lapunknak a pártelit prominens politikusainak kampányban vitt szerepét egy szocialista képviselő. Ezt az MSZP vezérkara maga is észrevette, szeretne korrigálni, hogy többszólamú legyen a párt, a választásokig azonban már így marad a felállás. Ez tükröződött egyébként vissza a hétvégi záró nagygyűlésen is: a profi módon megtervezett, angolszász show-elemeket tartalmazó kampányeseményen minden felszólalás, filmbevágás és zeneszám a fő attrakcióhoz, a miniszterelnök beszédéhez szolgáltatott felvezetést. És valóban, a hangulat akkor hágott tetőfokára, amikor az óriáskivetítőkön feltűnt az MSZP kormányfőjelöltje. „Itt a Fercsike, éljen Feri!”- kiabálta a tömeg. „Húzzunk bele!” – biztatták saját magukat és a kormányfőt egyszerre. A szocialista párt meghatározó ideológusa a Figyelőnek úgy fogalmazott: miközben az MSZP népszerűsége hasonló a Fideszéhez, Gyurcsánnyal már egyértelműen többen rokonszenveznek, s sokan azért szavaznak majd a szocialistákra, mert elismerik a kormányfő személyes teljesítményét.

Gyurcsány Debrecenben. A stílusra is figyel.

Van tehát Gyurcsány és van az MSZP, ami egyébként az operatív irányításban is megmutatkozik, annak ellenére, hogy a jelenlegi kormányfő minden reggel fél 8 és fél 9 között valamikor egyeztet a pártvezetőséggel, a frakcióvezetővel és a szocialista miniszterekkel. Nyilatkozatai, bejelentései, döntései így nem egyszemélyes véleményt, hanem konszenzusos álláspontot tükröznek. Ennek ellenére a párton belül sokan gyanakvással nézik a kormányfő körül dolgozó szűk szakmai, választási és kommunikációs stábot – amelyet Szilvásy György kabinetfőnök, Keszthelyi András, a kormányfő személyes tanácsadója, Gál J. Zoltán kommunikációért felelős államtitkár, Szigetvári Viktor kampányigazgató, Batiz András kormányszóvivő és László Boglár sajtótitkár alkot -, s feltételezik, hogy igazán ebben a körben dőlnek el a dolgok. Az MSZP elitjében az a hír járja, hogy bármennyire is igyekszik szürke eminenciásként a háttérben maradni Szilvásy, a szálak mindig az ő kezében futnak össze, s „nem tudni, ha Gyurcsánnyal maguk között vannak, igazából melyikük a főnök”. Ugyanilyen döntésbefolyásoló hatáskört tulajdonítanak gazdasági ügyekben Kóka János gazdasági miniszternek.

Gyurcsány Ferenc ezzel együtt kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a pártvezetőség tagjaival – köztük Hiller Istvánnal, Szili Katalinnal, Kiss Péterrel, Szekeres Imrével, Baja Ferenccel, Lendvai Ildikóval – minden fontos kérdésről konzultáljon, az erőviszonyok azonban nem olyanok, hogy bármelyikük meghatározó módon szólhatna bele az ügyek menetébe. „A múlt évi államfőválasztást követő MSZP kongresszuson teljhatalmat kapott Gyurcsány Ferenc a pártban, s nincs jelentkező, aki ezt a politikai tőkét, korlátlan mandátumot elvitatná tőle” – érzékeltette a miniszterelnök legszűkebb stábjához tartozó informátorunk, mennyire a kormányfőre épül ma a szocialista párt egész működése és politikai marketingje.

Szigetvári Viktor, az MSZP kampányigazgatója természetesnek, s ilyen értelemben politikai közhelynek tartja, hogy hasonlóan a fejlett demokráciákban tapasztaltakhoz, nálunk is perszonalizálódik a választási küzdelem, egyre inkább a vezető politikusok személyisége kerül előtérbe. Szigetvári értékelése szerint a modern politika szerkezete, és a politikának a médiában való megjelenése nem engedi, hogy a pártok a mélységekig bemutassák szakpolitikáikat. A választók néhány másodperc alapján nyilvánítanak véleményt. „Nem a programok részleteiben kívánnak elveszni, hanem inkább a személyiségre kíváncsiak, s a mögé képzelnek egy víziót, egy világszemléletet” – fogalmazott az MSZP kampányigazgatója. S ennek Gyurcsány igyekszik is megfelelni.

SAJÁT KÚTFŐ. Politikai szónoklataira nem készül különösebben, s főleg nem bízza hivatásos beszédírókra. Régebben a környezetében néhányan próbálkoztak azzal, hogy az eseményhez illő szöveget gyártsanak számára, de azokat saját bevallása szerint nem tudta hatásosan előadni. Ragaszkodik a „saját kútfőhöz”. A rögtönzés nem okoz számára gondot, igaz, vannak szakmai segítői, akik a kormányfői gépjárműben, úton a helyszín felé, közlik vele azokat a kulcsinformációkat, amelyeket az esemény kapcsán feltétlenül tudnia kell. Ismeri a szónoklattan eszköztárát, beszédeiben személyes filozófiáját összekapcsolja a sikeres Magyarország és baloldal víziójával. A Magyar Televízió Este című műsorának adott interjújában erről így nyilatkozott: „Én mindenütt ugyanazt a nyulat veszem elő. Nem húzok elő a kalapból egyszer csak egy papagájt. Nincs papagáj-számom.” És tényleg nincs, akkor sem, amikor pedig esetleg szükség lenne rá. Szombati beszéde elején és a végén például meg tudta szólítani a hallgatóságot – még lelkesítette is, amikor kijelentette, április elsején az elsők, másodikán a másodikak találkoznak -, ám a közepén hosszú körmondatokba bonyolódva, filozofikus fejtegetésbe kezdett. Szürke, retorikai képességeitől messze elmaradó üzenetet fogalmazott meg, amelyet néha még a pallérozott hallgatóság sem értett egészen.

Ez aligha fakad abból, hogy a hajrára kimerült volna, bár az elmúlt hónapokban valamennyi öltönyéből kifogyott. Ezzel fordított arányban – közvetlen stábja szerint – az állóképessége viszont nőtt. A kampányt saját maga sem tartja megerőltetőbbnek, mint a kormányzást. Korábban sem dolgozott ennél kevesebbet, legfeljebb az eredmény nem volt ennyire látványos. A kampány során rendkívül kiegyensúlyozott – közvetlen környezete szerint ritkán emeli fel a hangját – de azt is csak a legközvetlenebb munkatársai előtt. „Elég kemény ember, határozott elképzelései vannak, s hangot szokott adni az elégedetlenségének” – jellemezte őt egyik munkatársa. A korábbi évekhez képest azonban – elmondása szerint – Gyurcsány higgadtan tűri a terhelést. Elfogadta, hogy a kampány során tüntetnek ellene, néhol bekiabálnak neki vagy megdobálják. A véleménynyilvánítást a demokrácia részének tartja, bár az agresszív megnyilvánulásokkal nem ért egyet.

Tanult a tavalyi Orbán Viktorral folytatott televíziós vitájából. Komoly ellenfélnek tartja a Fidesz vezetőjét, elismeri kvalitásait, állítja viszont, hogy a nagyobbik ellenzéki párt vezére annak idején hamis adatokat idézett – emiatt neheztelt is rá. Ezért ragaszkodott most ahhoz, hogy ne a kampánycsend előtti utolsó napon kerüljön sor a szellemi viadalra, hanem napokkal korábban. Így lesz mód a reagálásra mindkét oldal számára.

Azt hangsúlyozza, a demokratikus politikus számára nem ott dől el az élet, hogy éppen kormányoz vagy ellenzékben van. Ezért, ha az MSZP alulmarad, akkor is aktív politikus, az ellenzék meghatározó vezetője kíván maradni.