Interaktív ébresztők

A nyolcvanas években különösen nehéz volt felkelni. Legalábbis a magyar alternatív zene akkori nagyjai mind efféle gondokról számoltak be. „Fárasztó egy reggel, nem kelek fel, nem megyek el, alszom tovább” – énekelte a Trabant (majd Balaton) zenekar. „Ma reggel úgyse kelek fel” – foglalt állást az azóta felére rövidült Sziámi-Sziámi. Persze, ha valakinek végül sikerült is magához térnie, abban sem volt köszönet. „Az ember mindennap csak felkel, és aztán semmi nem történik vele” – vélekedett erről a Kontroll Csoport. Ma jóval egyszerűbb a földi halandók élete. Felkelés ide, ellenforradalom oda, továbbra is „itt van a reggel, hív a gyár”, ahogyan a Tereskova formáció tartja.

Ha tartalmas és értelmes napot ugyan nem is garantálnak az alábbi digitális eszközök, de a felkelésben segíthetnek. A legkíméletesebb módszert az AbioGenesis Aroma Waker szettje kínálja, amelynél az illatok szárnyán érkezik az ébredés. A minimalista fadobozba bújtatott, az „ezobioöko” érzésvilágba illeszkedő óra üregébe kétféle illóolajat rejthetünk, s azokat a megadott időben elkezdi párologtatni – például élénkítő citromillatot reggel, és megnyugtató, álomhozó levendulát vagy narancsvirágot este. Önmagában ugyan ez nem mindenkinek elég drasztikus a felébredéshez, de aki a hajnal első fényénél már a jógaszőnyeget nyűvi, annak a zsálya vagy borsikafű illata mellett ez még könnyebben fog menni. Aki tudományos alapokon szeretne ébredni, annak az aXbo csuklópánttal kombinált vekkerét ajánlhatjuk. A tavaly bemutatott (Figyelő, 2005/17. szám) Sleepsmart készülékhez hasonlóan, amely az agyhullámok vizsgálatával operál, ez a ketyere is az előre meghatározott idősávon belül akkor kelti fel a pacienst, mikor az éppen a legkevésbé mélyen alszik. A trendi retrós sportkelléknek kinéző csuklópánt figyeli, mennyit mocorgunk éjjel, és ez alapján megállapítja, milyen alvási fázisban vagyunk, majd ezt vezeték nélkül közli az órával. Többet e metódussal se lehet szundikálni, de legalább nem a legédesebb álmunkból fog felverni a gépezet.

Az Ena Macana tervezte, Dongó fantázianevű repülő vekker a szintén tavaly bemutatott, nagy sikerű gurulós, elbújós, szőrős óránk (Figyelő, 2005/19. szám) három dimenzióban mozgó változata lehetne. A tajvani dizájnversenyen legutóbb bronzérmet nyert alkotás passzív állapotában leginkább tojástartóban pihenő propelleres tojásra hasonlít. Az ébresztési időpontban azonban életre kel, s Kockásfülű Nyúlként kezd körözni a szobában, miközben szúnyogszerűen zümmög. A bujkáló szőrmókhoz hasonlóan az elv itt is az: mire a munkába készülő alany levadássza a röpködő digitális dongót, már felébred. Nyitott ablaknál aludni viszont veszélyes: a barátok meghökkentésére szánt műszúnyog megszökhet.

Ennél is brutálisabb megoldást alkalmaz az Air Sack Alarm System légzsákos ébresztőóra, a japán Hinada terméke. A vekker a beállított időpontban egy kompresszor segítségével levegőt pumpál a lepedő alá rejtett, alvás közben lapos légzsákba. Ez fokozatosan dagad meg, majd rezegni kezd, míg végül szinte kilöki az ágyból a lustálkodót. A kompresszortól szobánk kissé kórházi hangulatot nyer, de a földrengést szimuláló ágyba visszabújni egy kis lustálkodásra már lehetetlen: győzött a gyár.