A kiállítás egyik alkotója, Zsubori Ervin (civilben lapunk vezetőszerkesztője) egy publikálatlan Borges-novella főhőse. Életmóddá vált gyűjtési programja nem a tárgyak valamely óvatosan lehatárolt csoportjára, bélyegekre vagy muzeális luxusautókra fókuszál, hanem minőségi és mennyiségi értelemben egyaránt mindenre: az élet által útjába sodort tárgyak jóformán mindegyikére. E szenvedély oka gyaníthatóan az, hogy Zsuborit nem a tárgyak köznapi értéke vagy formai esztétikuma érdekli, hanem egy – csak különleges érzékenységgel meglátható – minőség: az a jel vagy nyom, amit a vele múló, rajta áthaladó idő hagy a tárgyon. Jelen kiállítás elektrografikai lapjai e mérhetetlen, egyre növekvő katalógus azon darabjait emelik a művészi képformálás eszközévé, melyek az idő szemmel látható, objektív, numerikus nyomát, a dátumot hordozzák magukon. A jegyek ezek: utazás, színház- vagy mozi-, esetleg múzeumlátogatás után zsebben felejtett kis papírdarabok; múló pillanatok életüket többnyire papírkosárban végző maradványai. A nagyméretű vásznak patchworkszerűen rendelik egymás mellé a különböző időkből és országokból származó jegyek dátumot hordozó fragmentumait. Ezek a zöldes háttérből színnel is kiemelt számsorok bonyolult mintázattá állva rajzolják elénk az idő ornamentikáját.
A kiállítás másik alkotója, Dárdai Zsuzsa (aki Zsubori Ervinhez hasonlóan az Árnyékkötők alkotócsoport tagja) a hullámzó óceán végtelen felületéből hívja elő ismeretlen földrészek rajzolatát. Imaginárius világok domborzati képei ezek, az elvágyódó gondolat precíz kartográfiája. Dárdai nyomatai a nagy földrajzi felfedezések előtti világtérképeket is eszünkbe juttatják. A középkori térképrajzolók utódjaként számítógéppel rekonstruálja a képzelet újra és újra megrajzolandó, szűz kontinenseit.
Dárdai Zsuzsa: Finisterre • Zsubori Ervin: Nevezetlen Dátumok Fala • Magyar Műhely Galéria, Budapest • Nyitva: március 3-ig, hétköznaponként