Ötezer forint névértékű ezüst emlékérmét bocsát ki Bartók Béla születésének 125. évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank. Bár a gesztus nemes, a 25 ezres verhető példányszámból könnyen kiszámítható, üzletileg nem túl nagy léptékű a vállalkozás. A nemzeti bankot persze nyilván nem üzleti célok vezérlik. Nem úgy, mint a Mozartkugeln, a marcipános csokigolyó gyártásában magát autentikusnak tekintő Mirabell édesipari céget, amely csak e termékből évi több millió darabot forgalmaz. A Mirabell mellett a Jacobs és Milka márkanevek felett is diszponáló Kraft Foods értékesítési igazgatójának soha vissza nem térő lehetőséget kínál a 2006-os esztendő: sok falánk szájat, amelyeket gazdáik kultúréhségük csillapítása után édességekkel tömhetnek be.
Salzburgi édességboltban. Finomra hangolva.
A szerte a világból Ausztriába sereglő vendégek persze nem csupán kulináris csemegékre konvertálják euróikat, jenjeiket és dollárjaikat. A Mozart nevével csábítóbbá varázsolt tárgyak gyártói is dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen a hangjegy-forma fülbevaló, a kottás zokni, vagy az A-dúr zongoraszonáta Török indulóként ismertté vált záró tétele kezdő taktusainak eredeti kéziratával ékesített bögre a fesztiválhangulatban is kelendő. Egy elvakult gourmet akár Mozart-joghurttal is kezdheti a reggelt, s akinek van mersze hozzá, hegedű formájú kolbászt is kóstolhat, amihez violinkulcsot utánzó perec dukál. A nagyipar mellett tehát a kis- és középvállalkozók is kiveszik a részüket a kulturális nyomulásból – tehetik, hiszen Mozart neve szabad préda. Tilalom híján neve bárki által használható, még Fábry Sándor is előszeretettel él műsora végén – kalaplendítés helyett – a „ne feledjük: Beethoven a zene Mozartja” kép- és hangzavarral.
Próbálna bezzeg a showman Bartók nevével poénkodni, akinek örökösei – élve a szerző halálát követő 70 évre biztosított jogaikkal – nem engedik, hogy Mozartéhoz hasonló fejetlenség uralkodjon a Bartók brand körül. Ennek értéke egyébként ismeretlen, hivatalos becslés nincs erre vonatkozólag. Vélhetően mégis kevesebbet ér, mint Mozarté: utóbbi értékét az osztrák idegenforgalmi iroda közel 9 milliárd euróra taksálja. Ehhez nem csupán az életmű, de az édesipari termékek is nagyban hozzájárultak, amelyeket Mozart születése napján az egyik salzburgi divatáruüzletben ajándékként kaphattak a vásárlók. S hogy a zene vagy a csokoládé ápolja-e inkább az imázst, arról ki-ki elgondolkodhatott, amikor két angol tinédzserlány „Nézd, a golyós ember” – felkiáltással vette át a kedves ajándékot.
KI GOLYÓZHAT? Arról, hogy Bartókból ne egy „golyós ember” legyen, szigorú örököse, Vásárhelyi Gábor gondoskodik, eldöntvén, milyen produktumokhoz engedi hozzárendelni a Bartók nevet. Vásárhelyi egy interjúban állította: ő sosem az anyagi szempontokat mérlegeli, hanem azt, hogy a feldolgozás mennyire felelne meg magának Bartóknak. Márpedig a zeneszerzőről az anekdota úgy tartja: egy alkalommal azért távozott idő előtt egy animációs film bemutatójáról, mert az aláfestő zeneként szolgáló Beethoven-darabból néhány taktus kimaradt, amit elfogadhatatlannak tartott. A nagy elődhöz méltó vasszigorral tiltotta le Vásárhelyi a tavalyi miskolci operafesztiválon az Alföldi Róbert rendezte Kékszakállút, vagy korábban a Csodálatos mandarin különféle adaptációit.
Ez a hozzáállás azonban egyre-másra akadályt gördít a Bartók-életmű népszerűsítése, ezáltal pedig a név megerősödése elé. „Lényegesen több koncertre, az életmű tudományos feldolgozására lenne szükség, hogy egyszer Bartókból is Mozart kaliberű brand válhasson” – ért egyet Schneider Márta, a kulturális tárca helyettes államtitkára, akivel lapunk 310 millió elkölthető forintot, vagyis alig több mint 1 millió eurót számolt össze a Bartók-évforduló megünneplésére. A Schneider szerint is soványka összeget a tavalyi Bartók-megemlékezésekre szánt 60 millió forint sem teszi sokkal elfogadhatóbbá.
ÚRI MURI. Budapest tartózkodása a nagyszabású ünnepléstől egyáltalán nem jellemző Bécsre és Salzburgra – az osztrák városokban mindent megtesznek, hogy emlékezetessé tegyék az idei esztendőt. Az üzleti siker már kitapintható: a Mozart születésnapján induló rendezvénysorozat nyitányakor Salzburgtól jó harminc kilométerre lehetett csak szállást találni. Ausztria nem csupán arra költött vagy 100 millió eurót, hogy fiának nagyszabású, egy éven át tartó születésnapi mulatságot rendezzen, de időben hozzáfogott ennek szervezéséhez is. A kampányt kidolgozó Mozart 2006 munkacsoport már két évvel ezelőtt nekilátott a feladatnak, s olyannyira időben harangozta be az eseményeket, hogy 2005 tavaszára már minden létező információ elérhetővé vált – a szálláshelyekről a buszjegyek áráig – japánul is. A bevételi oldalon Ausztria arra számít, hogy az idén legalább 5 százalékkal nő Salzburgban a minimum egy vendégéjszakát eltöltők száma, Bécs pedig legalább 300 ezerrel több turistát vár a tavalyi 8,8 milliós rekord után, miközben 72 millió euró többletforgalmat remél.
Egy utóbb letiltott Mandarin-adaptáció. Szűk mozgástér.
A jubileumra felerősödött Mozart-őrületből Csehország is igyekszik hasznot húzni. Prága meglehetősen ügyesen sáfárkodik azzal, hogy Mozart több szállal is kötődik a városhoz. A tényt a császárvárosban óriásplakátok segítségével kürtöli szét a cseh turisztikai vezetés, öles betűkkel hirdetve: „Mozart ötször járt Csehországban. És Ön?” Ha többször, mint ötször, akkor is érdemes ellátogatni a zeneszerző egyik kedvenc városába – vélik az ország marketingesei. Prága ugyanis nemcsak Milos Forman Amadeus című filmjének szolgált helyszínéül, de a magáénak tudhatja a Don Giovanni ősbemutatóját, emellett a köztudatba „Prágai” megkülönböztető néven bevonult D-dúr szimfónia premierjét. Prága a kerek évfordulón több mint kétszáz koncerttel, operaelőadással, kiállítással és rendezvénnyel tiszteleg a zseni előtt. A rendezvénysorozat összköltsége meghaladta a 100 millió koronát (4 millió euró), mely összeg ugyan nem versenghet a Bécs vagy Salzburg által e célra elkülönített pénzekkel, mégis figyelemre méltó és komoly eredményekkel kecsegtető projektről van szó.
SZINTÉN ZENÉS. Ezzel szemben Magyarországnak hiába áll az idén rendelkezésére 2,5 milliárd forint országpromóciós célokra, a Bartók-évforduló megünneplésére nem különítettek el nagyobb összeget. A mellőzés különösen fájó annak fényében, hogy a Magyar Turizmus (MT) Rt. tavaly 100 millió forintot költött úgy az ország népszerűsítésére, hogy az abban felhasznált 11 hazai talentum közül rögtönzött felmérések szerint 8-at még a magyar átlagember sem ismer föl. Amit megtettek: angol és német nyelvre fordíttatták az ország ez évi eseménynaptárát, kiemelve a Bartók-jubileum programjait. Emellett külön szórólapokat nyomtattak, amelyeket az európai és észak-amerikai külképviseleteken terjesztenek, de használnak magazinokban megjelenő hirdetéseket, pr-cikkeket is. Ez mindennek nevezhető, csak karakteres szerepvállalásnak nem, miként azt Kelecsényi Ágnes, az MT Rt. vezérigazgató-helyettese is elismeri. A mundér becsületének védelmében arra hivatkozik: koránt sincs annyi Bartók esemény ez évben Magyarországon, amennyire nyugodt szívvel kampányt lehetne építeni. Úgy vélte, inkább a tavaszi és az őszi fővárosi nagyfesztiválokra lehet vendégeket csábítani.
Szakemberek szerint megfelelő időzítéssel és összehangolt munkával az utazást és Bartókot egyaránt szerető japánok tömegét lehetett volna idecsábítani. A felkelő nap országában a vájt fülűek körében ugyanis Yehudi Menuhin révén, aki többször dolgozott náluk, komoly kultusza van Bartóknak, a magyar zeneszerzőknek és a komolyzenének. Persze a sógorok ebben is megelőznek minket. Japánban ugyanis nemcsak a zenerajongók ismerik Mozartot, hanem szinte mindenki, ahogy Sissy tragikus történetét is – ad velős magyarázatot Ausztria 2006-os távol-keleti kulturális megszállására Marcus Werba osztrák operaénekes. A fiatal művész gyakran lép fel – telt házak előtt – az ázsiai szigetországban, s nem tagadja: jó érzéssel tölti el, milyen mélységesen tisztelik a Távol-Keleten a nyugati kultúrát.