Midőn a baktalórántházi H. Bence a helyi teleházban – a szélessávú internet nyújtotta előnyökkel élve – megnézi webes felületű postaládáját, valószínűleg nem érdekli, hogy az általa használt szolgáltatás ügyében késhegyre menő vita bontakozott ki a szakminisztérium és az ellenzék között. Addig legalábbis nem, amíg az oldal bejön. Azt aztán végképp nem tudja eldönteni, vajon a politika generálta szócsatáról van-e szó, vagy valós visszaélések gyanúja miatt szólalt fel a parlamentben Erdész Zoltán fideszes képviselő. Aki azt firtatta, miért szándékozik túladni az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) a Sulinet-közháló végpontjain, majd miért fizetne ezért a jövőben tetemes üzemben tartási díjat.
Internetező diákok. A 7300 végpont kialakítása 4 milliárd forintba került.
PAZARLÁS? A Sulinet-közháló azokra a településekre – s azokon belül iskolákba, teleházakba és közösségi pontokba – juttatja el a szélessávú internetet, ahová a megtérülési szempontokat szem előtt tartó szolgáltatók egyébként nem építették volna ki az infrastruktúrát. A 7300 végpont kialakítása 4 milliárd forintba került. Ezt a hálózatot adják el most a tervek szerint nettó 2,88 milliárd (áfával növelt értéken 3,46 milliárd) forintért – de csak a végpontokat. A tárca ugyan hat nyílt közbeszerzési eljárást írt ki január végén, de ennek oka, hogy a közhálóhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatásokról (internet- és távközlési szolgáltatások, ügyfélszolgálat, projekt- és hálózatfelügyeleti tevékenység és hasonlók) sem feledkezhetnek meg – közölték érdeklődésünkre az IHM sajtóosztályán. A fideszes képviselő szerint ugyanakkor az eladás pazarlás, mert a tenderen nyertes vevő – azon túl, hogy szert tesz a közpénzen kiépült infrastruktúrára – tekintélyes évi apanázst kap majd a minisztériumtól az üzemeltetésért. Ez az idén 6,6 milliárd forintot tesz ki, majd három évig körülbelül 3-3 milliárdot. Erdész élt a gyanúperrel, hogy a tranzakcióra azért kerül sor, hogy a tárca az eladásból származó bevételekkel konszolidálja a projektet – megelőzve a választásokat. Ezzel szemben az IHM illetékesei azt állítják, szó sincs effajta trükkökről, s az ellenzék által említett sietség csak látszólagos: a 2006-os költségvetési törvény felhatalmazza a minisztériumot a végponti berendezések értékesítésére, mivel ebben a formában határozza meg az idei finanszírozást. A tranzakció könyv szerinti értéken történik majd, így nem az ajánlati ár lesz a döntő, hanem a beígért szolgáltatás színvonalának és ellenértékének aránya.
Hogy aztán ezért a pénzért el is kél-e majd a hálózat – az IHM nem számol érdektelenséggel -, arra a Figyelő által megkérdezett szakértők sem tudtak egyértelmű választ adni. A közháló komoly karbantartást, a szolgáltatás minőségének fenntartása pedig rendszeres hardverbővítést feltételez, ami milliárdos fejlesztéseket igényel, nem beszélve a közel három év alatt kiépített hálózat berendezéseinek avulásáról. „Nem hiszem, hogy a szakminisztérium feladata volna az üzemeltetés. Nincs abban semmi kivetnivaló, hogy ezt a piacon jelenlévő, a technikai kihívásokra gyorsabban reagáló cégekre bízzák” – közölte lapunkkal Nemes Dániel, a Filter:max internet-biztonsági cég stratégiai igazgatója. Hozzáteszi: egyetlen cég sem vállalná a közháló üzemeltetését anélkül, hogy profitot ne remélne a vállalkozásból.
A lehetséges vevőjelöltek közül az esélyesek között emlegetik a Magyar Telekomot, amely – enyhe túlzással – fillérekért tudná működtetni a rendszert, számára tehát jó üzlet lehet az állami közinternet átvétele. Piaci cégként saját kapacitását adhatja a rendszerhez, és az sem mellékes, hogy nagybeszerzőként óriási engedményekkel juthat hálózati eszközökhöz. Mindez persze sokat nem nyom a latban a parlamentben, ahol a vita hevét jól jellemzi, milyen beszólásokra ragadtatják magukat az egymást előszeretettel „leszarkázó” képviselők. Hogy aztán a „te vagy a szarka” vagy a „le vagy szarva” kifejezés hagyta-e el az egyik honatya száját, az a teremzaj miatt nem állapítható meg pontosan – áll az ülésnap jegyzőkönyvében.