Megismétlődni nem fog sem a Netscape elsődleges részvénykibocsátása, sem a Windows 95 debütálása, ez bizonyos. Mindazonáltal egyre több befektetési stratéga gondolja úgy, hogy az idei esztendő az egyesült államokbeli részvényhozamok tekintetében hasonló lehet 1995-höz – feltéve, hogy Ben S. Bernanke, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed új elnöke a megfelelő irányba tereli a folyamatokat.
Pár hónapja még úgy tűnt, Bernankénak rettenetesen nehéz dolga lesz, amikor február elején átveszi a Fed vezetését. A maginfláció egyre nőtt, a lakóingatlan-piac túlfűtötté vált, miközben a GDP 4 százalékkal gyarapodott. Az általános vélekedés az volt, hogy a Fednek még jó sokáig kell folytatnia a kamatemelési sorozatot, mert csak így tudja lassítani a gazdaságot, kiereszteni a levegőt a lakáspiaci lufiból, valamint a gyakorlatban is igazolni Bernanke elkötelezettségét az infláció elleni harc mellett. Mindebből nem sok jó nézett ki a részvényeknek, amelyek a kamatok emelkedésének időszakaiban rendszerint gyengén teljesítenek.
Ben S. Bernanke. Sok múlhat rajta.
Csakhogy mára mintha megváltozott volna a kép. A 2004 júniusában kezdődött szigorítási kurzus, amelynek során a szövetségi alapkamat az akkori 1,0-ról 4,5 százalékra nőtt, a jelek szerint meghozta eredményét: a tavalyi utolsó negyedévben a lakáspiac hűlni kezdett, és a maginfláció is csökkent. Sőt, a hiteldrágítás egy kicsit talán túl jól is sikerült, legalábbis annak fényében, hogy a negyedik negyedévben a GDP mindössze 1,1 százalékkal bővült éves kivetítésben, és néhány nagyvállalat a vártnál gyengébb nyereséget ért el.
A bizakodóbbak szerint most már tisztább a Bernanke előtt álló pálya. Sok közgazdász arra számít, hogy a Fed még legfeljebb egyszer vagy kétszer emel kamatot, s azzal lezárul a jelenlegi folyamat. Ha így lesz, bekövetkezhet az a puha landolás, amelyet Edward E. Yardeni, az Oak Associates vezető befektetési stratégája vetített előre még 2004 vége felé. Yardeni akkor úgy vélekedett, hogy ennek az évtizednek a második fele nagyon hasonló lesz a kilencvenes évek második feléhez. Az Egyesült Államokat illetően a két évtized első fele között – állította – szembeszökők a párhuzamok: recesszió, lassú fellendülés, döntő jelentőségű választások (1994-ben, illetve 2004-ben) és a tőzsdét visszafogó kamatemelések. Ám amint megtörténik a puha landolás, és véget ér a hiteldrágítás, a részvények újra erősödni kezdenek, akárcsak 1995-ben.
Piaci elemzők közül sokan azt hitték akkor, hogy Yardeni megbolondult. Nem győzték hangoztatni, hogy a technológiai boom elmúlt, ezzel szemben a geopolitika és a magas olajár tartósan rontja a befektetői bizalmat. Ráadásul a kilencvenes években meredeken csökkentek a hosszú lejáratú hitelek kamatai, ami most aligha ismétlődhet meg.
A PÉNZNEK MENNIE KELL. Újabban azonban több befektetési guru is osztja azt a véleményt, hogy 2006 tőzsdei felfutást hoz. Joseph McAlinden, a Morgan Stanley Investment Management globális részvénypiaci csoportjának befektetési igazgatója határozott árfolyam-emelkedést vár, még ha némi volatilitással is. „A vagyontípusok közül a részvények fognak a legjobban teljesíteni” – mondja. Ugyanezen az állásponton van Neal M. Soss, a Credit Suisse First Boston amerikai divíziójának vezető közgazdásza, aki szerint „az alapok mozgásáról szóló érv alapján a pénznek mennie kell valahova”. Soss a részvényre és az ingatlanra tippel.
A történelem ezúttal a bika oldalán van. A Fed 1983 óta öt szigorítási kurzust hajtott végre, s az ötből négy esetben a tőzsde átlagosan 15,5 százalékkal emelkedett a rákövetkező 12 hónapban. A kivétel 2000 májusa, ám akkor a részvények masszívan túl voltak értékelve: a Standard & Poor’s 500-as indexében szereplő társaságok P/E-mutatója (árfolyam/egy részvényre jutó nyeresége) 24 volt, szemben a 10 és 15 közé eső történelmi átlaggal, illetve a mai 15-tel.
NAGY SOROZAT. A derűlátók a vállalati eredményekre is hivatkozhatnak. Igaz, a negyedik negyedévben néhány blue-chip cég profitja csalódást okozott, de az S&P 500 üzemi eredménye éves összehasonlításban 12,6 százalékkal javult az eddigi adatok alapján. Így sorozatban immár a tizenötödik negyedéve nőtt kétszámjegyű mértékben a nyereség, amire eddig soha nem volt példa. Ennek köszönhetően a vállalatok rekordmennyiségű készpénzen ülnek, amiből felvásárlásokat, beruházásokat, osztalékfizetést és részvény-visszavásárlást finanszírozhatnak, s a bikavárók szerint e lépések védeni fogják az adott cégek árfolyamát, ha a nyereségnövekedés üteme visszaáll a 8-10 százalékos történelmi szintre.
Vannak persze ellenkező hangok is. Thomas McManus, a Banc of America elemzője februári elsején tette közzé kutatási jelentését, amelyben pontról pontra cáfolni igyekszik a 2006-ot 1995-tel analógiába állító érvet. Mások arra figyelmeztetnek, hogy ha az első negyedévben a gazdaság meglódul, a Fed hosszabb ideig folytathatja a kamatemelést, mint az optimisták hiszik. Richard Bernstein, a Merrill Lynch vezető amerikai stratégája szerint nem kizárt az sem, hogy Bernanke a kelleténél messzebb megy, mivel „a Fed soha nem tudta, mikor jött el az a pillanat, amikor föl kell hagynia a szigorítással”.
Egyvalami mindenesetre biztos: a 2003 vége óta szűk sávban mozgó árfolyamok az idén elindulnak valamelyik irányba – vagy felfelé vagy lefelé. Brian Gendreau, az ING Investment Management stratégája szerint ehhez valamilyen katalizátorra van szükség, ami lehet például a kamatemelési sorozat lezárulása is.