Ugyanazon a napon jelentette be két rivális távközlési cég, a Magyar Telekom Rt. és a Pantel Kft., hogy felemeli saját ADSL internetszolgáltatásának maximális sebességét. Ez akár véletlen egybeesés is lehet, de mindenképpen arra utal, hogy a szegmensben a „gyorsulási verseny” éleződik. A T-Com márkanév alatt szolgáltató korábbi monopolcég a másodpercenkénti 4 megabites letöltési sebességről a napokban lép 6 megabitre, a Pantel pedig márciustól áll át – igaz, egyelőre csak a vállalati ügyfeleknek kínált csomagjában – a 8 megás plafonra. Hová ez a sietség? – kérdezhetik sokan, hiszen az átlagos internetező (értsd: aki nem megszállott filmletöltő) számára az ennél lassabb kapcsolat is bőven elegendő. A cégeknek mégis jó okuk van a gyorsításra: a sebesség ugyanis az internetes szabványokon alapuló televíziózáshoz (IP TV) kell majd.
TÁRSBÉRLETEK. „A jelenleg használt technológiával egy 10 megabites ADSL kapcsolaton keresztül egyszerre két különböző tévéadást tudnánk adni egy családnak, miközben akár széles sávon is internetezhetnének” – ad ízelítőt a közeli jövőből Varga Lajos, a Pantel stratégiai igazgatója. Természetesen a tévés kínálat az IP TV esetében több száz csatorna is lehet, de egyszerre, egy időben két külön műsort lehet majd nézni (a jelenlegi analóg kábeltévés hálózatok esetén, csak a tévékészülékek számától függ, hogy hány csatorna nézhető egy időben). Ez a sávszélesség már az úgynevezett ADSL2 vagy ADSL2+ technológiát feltételezi, amelynek budapesti bevezetését a Pantel tavaly kezdte el, a T-Com pedig bejelentette hasonló tervét. A T csoport internetes tagja, a T-Online várhatóan az ősszel indítja el saját IP TV szolgáltatását, a Pantel pedig leghamarabb az év végére tervezi ugyanezt. Ezek alapján valószínű, hogy a fővárosban és néhány nagyobb vidéki településen a vezető szolgáltatók közötti harcban újabb frontot nyit az IP TV.
Egy versenybe szálló távközlési társaságnak alapvetően két lehetősége van, ha az ADSL üzletben utazik: vagy telefonvonalon, vagy kábelhálózaton jut el az előfizetőkhöz (lásd az ábrát). Mivel az előfizetőkhöz vezető telefonvonalak Magyarországon összesen négy cég (a T-Com, az Invitel, a Hungarotel és a Monortel) kezében vannak, ezekkel kell megállapodnia, hogy az adott „dróton” keresztül elérje a célközönségét. Az említett cégeknek van nagykereskedelmi ADSL ajánlata, ezt megvásárolva és a saját kiskereskedelmi árréssel megtoldva az ügyfelek elérhetővé válnak. Ez a ma jellemző üzleti megoldás az IP TV esetében azonban valószínűleg nem lesz megfelelő. A tévézéshez ugyanis állandóan garantált, kiváló minőségű kapcsolat szükséges, a hagyományos tévéhez szokott előfizetők hamar lemondanák az IP TV-t, ha az szakadozik vagy nem elég megbízható.
A versenytársak ezért azt tervezik, hogy saját eszközeikkel betelepülnek a telefoncégek központjaiba, és meghatározott díjért teljes egészében átveszik az internetes (helyesen: IP) kapcsolat menedzselését. Teljes országos lefedettséghez (vagyis minden telefonvonal kibérléséhez) összesen csaknem 800 helyen kellene egy cégnek betelepülnie a központokba. A „társbérlethez” jelenleg központonként és telefonvonalanként körülbelül 50 ezer forintos egyszeri díjat kell kifizetni, ehhez jön a havi mintegy 2500 forintos bérleti díj, és az eszközök központokban való elhelyezése után fizetett havi díj. Az összegek évente változhatnak, és kismértékben, de csökkennek. Egyre inkább az a kérdés, hogy a távközlési szolgáltatások együttesében (telefon, IP telefon, internet és IP TV) van-e akkora üzlet, hogy egy cégnek mindenhova megérje betelepülni. Egyelőre valószínűleg csak a nagyobb lélekszámú településeken tűnik ez kifizetődőnek, ezért verseny kezdetben itt várható. „Ha tízegynéhány budapesti telefonközpontba betelepülünk, közel félmillió potenciális előfizetőt érhetünk el” – mondja Varga Lajos.
HÁTRÁNYBAN. Az eredendően telefonnal foglalkozó cégek azért nyitnak az IP TV felé, mert lépéshátrányba kerültek a kábeltévé-társaságokkal szemben. Azok ugyanis a tévézés mellett fokozatosan kiléptek a szélessávú internet, majd a menedzselt IP telefon piacára is. A fejlettebbek ma már mindhárom szolgáltatást tudják egybegyúrt csomagban kínálni, míg a telefoncégeknél a tévézés még hiányzik. Nincs sok idejük, mivel a magyar háztartások 60 százalékában van valamilyen kábelhálózat, amely előbb-utóbb alkalmassá tehető internetre és telefonra is. Manapság még megszokott dolog, hogy egy háztartásban párhuzamosan működik a telefonvonal és a kábeltévé, de amint mindkét technológia elkezdi ugyanazt az említett három szolgáltatást nyújtani, szembeötlő lesz, hogy elég lehet csak az egyiket megtartani.
A két technológia esetében az ügyfél számára a végeredmény hasonló, a szolgáltatók üzleti modelljeiben azonban alapvető a különbség. A kábeleseknél a tévé az alapszolgáltatás, az internet és főleg az IP telefon csak kiegészítés. A telefonosoknál az internet és a hangátvitel a fő bevételi forrás, amit kiegészít majd az IP TV.
Az IP TV – ígéretek és kihívások
DIGITÁLIS MINŐSÉG. A műsorok többségét a szolgáltatók ma digitális formában kapják a műholdakról. A kábeltévések ezt többnyire analóggá alakítva továbbítják a háztartásokhoz, bár a digitális terjesztés is indul. Az IP TV eleve megtartja a digitális formát, vagyis a jobb képminőséget.
INTERAKTIVITÁS, VÁSÁRLÁS. Ahogy az internetnél is látható, az IP hálózat kétirányú kommunikációra képes. A tévén keresztüli internetezés is erre épül, de ennél fontosabb lehet, hogy a TV-shop jellegű adások és reklámok személyre szabottabbakká válhatnak, és az azonnali online vásárlásra is lehetőség nyílik.
VIDEOTÉKA ÉS TÁRHELY. A téka letöltéses formáját a T-Online már bevezette, az áttörést azonban a valós idejű megoldások hozhatják meg. Ez azt jelenti, hogy a filmek vagy tévéműsorok nem egy csomagban letöltve, hanem folyamatosan, a tévézés ideje alatt érkeznek, a hagyományos sugárzáshoz hasonlóan. A kezdeti tapasztalatok alapján ennél vonzóbb szolgáltatás lehet a „time-shift”, vagyis az, amikor például egy csatorna műsorai az élő vagy első adás után bizonyos ideig bármikor újranézhetőek (átvitt értelmet kaphat például a „fél nyolcas híradó”, ha másnap fél nyolcig bármikor elérhetővé válik). Valószínű, hogy lesz kereslet a „tárhely” jellegű megoldásokra is, amikor az előfizető egy saját, csak számára hozzáférhető „postafiókba” rögzíttetheti a kiválasztott műsorokat, amelyeket bármikor újranézhet.
SZERZŐI JOGOK. A műsorkészítő társaságok többnyire ódzkodnak az IP TV-től, attól tartva, hogy a digitális formában érkező műsorokat sokan kezdik illegálisan másolni. Kezdeti félelmeiket enyhítheti, hogy az IP TV a tévékészülékhez és nem a számítógéphez kapcsolódik, és a különböző technológiai megoldásoknak köszönhetően a másolás – bár korántsem lehetetlen – informatikai képzettség nélkül nem egyszerű.
INTERNET A TÉVÉN KERESZTÜL. Az IP TV a tévézéshez internetes szabványt használ, így értelemszerű, hogy a világháló „benne van a készülékben”. Várható, hogy speciális internetes tartalmakat (például intelligens műsorújság) lehet majd elérni a távirányítóval, de vezeték nélküli klaviatúrával például az e-mailezés is könnyen megoldható.
REKLÁM. Várhatóan a reklámpiacnak is válaszolnia kell arra, ha a műsorok nem csak egy adott időpontban lesznek nézhetőek. A tévés hirdetések árazása ma a nézettséghez kapcsolódik, amely viszont szoros összefüggésben van a sugárzás időpontjával. Ez a jól bejáratott rendszer alaposan borulhat, ha a kedvenc napi sorozatát az első sugárzás utáni 24 órában tetszőleges időpontban nézheti meg bárki.