Pedig mély múlttal és jövővel bíró táj ez, melynek vörösbora Justus Liebig XIX. századi kémikus és zugivó szerint leveri a bordói és burgundi borokat is.
A bormestert Vesztergombi Józsefnek hívják, kis pincészete a tradicionális borászkodás alkimista műhelye, ahonnan koronkint figyelemre méltó palackok bukkannak elő. Szép volt például 2003-as Sillere, aminek kapcsán megjegyeztük: „Vesztergombi hét hektáron gazdálkodik, szőlőszomszédjának három hektárjáról felvásárolja a szőlőt. Nem híve a túlzott koncentrációt adó radikális hozamkorlátozásnak, azt tartja: a jó sav-alkohol-tannin egyensúly, sőt a harmónia a lényeg, nem az extrakt egetverő gramm per literei.” Magunk kedveljük az egetverő extraktokat, e heti borunk a nagy testű, sűrű anyagok közé tartozik, kicsit új irányt is jelentve Vesztergombi borászkodásában. Az évjárat tüze lobog e koncentrált borban, ilyet nem lehet minden évben készíteni, csak az olyan bolond balkáni forróságú években, mint a 2003-as volt.
A Vicarius küvé férfiasabb felét Cabernet franc, nőiesebb felét a merlot adja, a bor 90 százaléka első töltésű, Dósa Tibor tápiószecsői kádármester által pörkölt barrikhordóban pihent 9 hónapig. Ez szép háttérillatot-ízt ad a feketébe hajló színű bornak, melynek már illata jelzi a magas alkoholt. Kiegyensúlyozott struktúra, ízében meggy emléke, tanninjai még nem teljesen integráltak. Noha még csúcs előtt áll, mintha vonásnyi guszta palackbuké díszítené az ízképet. Kicsit csípős-tüzes szesz fűti, utóízében érintésnyi kesernye. Jó irány ez, Vesztergombi Remete Bor nevű pincészetének tradicionális palettáján szívesen látunk ilyen koncentrált, komplex, szépen barrikolt, modernista, piacos borokat.
Szekszárdi Vicarius 2003, Vesztergombi pincészet • Alkohol 14,02 %; Extrakt 35 g/l; Sav 5,4 g/l • 3300 palack készült belőle • Nehézsúlyú ételek, vörös húsok, bélszínek és vadak, kemény sajtok, jó beszélgetések pazar bora • Nettó pinceára 1300 forint