A kiválasztott

Svájcba a síléceit is magával viszi, ám aligha lesz sok ideje sportolni Balogh Tibornak. A Holografika Kft. ügyvezető igazgatója január utolsó hetében a Világgazdasági Fórum (VF) davosi csúcsértekezletén vesz részt, ahol előzetes programja szerint szusszanásnyi ideje sem lesz a fogadások és tárgyalások közepette. Meghívóját a híres rendezvényre annak köszönheti, hogy cégét a VF nemrég beválasztotta a világ „technológiai úttörőinek” sorába. Évente összesen legfeljebb félszáz (ezúttal 36) társaság büszkélkedhet ezzel címmel; a magyar vállalkozás – Közép- és Kelet-Európából egyedüliként – a „Holovízióval”, vagyis háromdimenziós megjelenítő eszközének technológiájával (egyszerűsített leírását lásd külön) nyerte meg a zsűrit.

BaloghTibor ügyvezető. Kapitális kilátások.

KAPCSOLATI TŐKE. „Rendkívül jó lehetőségek nyílhatnak meg a cég előtt Davosban” – mondja Balogh Tibor. Az ügyvezető szerint a VF listájára való felkerülésnek óriási presztízsértéke van világszerte, mert „ez nem egy belterjes díj, ahol az egymást ismerők évről évre leosztják a helyezéseket”. A VF kiválasztottjának lenni azt jelenti, hogy a cég által képviselt technológia „hivatalosan” is a potenciálisan nagy jövőformáló újítások közé került. A Holografikát mostantól kezdve három éven keresztül a Világgazdasági Fórum „protezsálja”, sorra érkeznek majd Budapestre a meghívók, hogy a cég neves eseményeken világszerte mutassa be megoldásait. „Olyan kapcsolati tőkét építhetünk ki ez idő alatt, amely kulcsfontosságú a társaság piaci sikerének érdekében” – ad hangot várakozásainak Balogh.

A díszes meghívók egyébként Kispesten landolnak. Itt van a Holografika irodája, de nagy tétben lehetne fogadni arra: még a pár házzal arrébb lakók sem tudják, hogy itt készül a háromdimenziós megjelenítés, végső soron a televíziózás forradalmian új technológiai alapja. Mi sem jelzi jobban a magyarországi kutatás-fejlesztés helyzetét, mint az, hogy a Holovíziót lényegében 7-8 éve itt fejleszti egy csapat, amelynek létszáma – a külső partnereket leszámítva – ma sem lépi túl a 20 főt. „Ha a Szilícium-völgyben lenne ez az iroda, a szemközti kávézóban egy kellemes ebéd alatt meg lehetne egyezni egy olyan kockázati vagy szakmai befektetővel, amely finanszírozná a világsikert” – jegyzi meg egy szakértő. A magyar valóság ezzel szemben az, hogy a kockázati tőke nálunk jóval kisebb számokban gondolkodik, így a cégnek más a fejlődési ciklusa. A Holografika alapító-tulajdonosa az 1992-ben kikristályosodó ötletéből, saját erőből, lépésről lépésre fejlesztette a termékeket arra a szintre, hogy azok végül a sorozatgyártásra is alkalmasak legyenek. Balogh Tibor ugyanakkor óva int attól, hogy bárki lebecsülje a K+F támogatások szerepét. „Mi a magyar és az uniós forrásokhoz egyaránt jól hozzáférünk, és ez fontos szerepet játszik a tevékenységünkben” – szögezi le. Mindenesetre a külső szemlélő számára egyelőre nem tűnik úgy, hogy Magyarországon a „csapból is a Holografika folyna”, támogatva a céget abban, hogy egy kis országból – például a Nokiáéhoz hasonló – nemzetközi üzleti áttörést hajtson végre. Pedig a Holovíziók 2004 óta piacon vannak, a társaság a pályázati pénzek mellett ezek értékesítéséből fedezi a fejlesztés költségeit.

A Holografika technológiai cégként Brüsszelből, az EU VI-os keretprogramjában az egyik legsikeresebb magyar pályázóként, tavalyelőtt 2 millió euró támogatást nyert el, 2005-ben pedig további 1 millió euró odaítélésének örülhetett. „Számtalan további projektrészvételt is kínáltak, és újabb pénzek is jöhetnének Magyarországra, az igazi korlátot azonban az szabja, hogy minden uniós euró mellé oda kell tennünk a hazai önrészt” – mondja az ügyvezető. Márpedig a Holovízió fejlesztése és gyártása költséges mulatság, ennél több pénzre lesz szükség, ha a háromdimenziós megjelenítők világpiacán labdába akarnak rúgni. A Holografika egyébként 2004-ig Balogh Tibor egyéni cégeként működött, és lényegében a tőkebevonás szükségessége késztette arra, hogy kft.-vé alakuljon. Így tudott megjelenni a társaságban a Videoton Holding, amely kezdetben 5 százalékos részesedést vásárolt, és ezt lehetősége van bizonyos mértékig növelni. „A Videoton azonnal meglátta a jövő lehetőségét a technológiában, és szükség esetén az ipari hátteret is adhatja a Holografikának” – utal Balogh arra, hogy a sorozatgyártást már nem lehet a jelenlegi méretek között elképzelni. „Egy gyors növekedés előtt álló cég esetében okosan kell egyensúlyozni, hogy a befektetések révén kellő időben, kellő erővel tudjunk lépni, és esetünkben – minthogy a megjelenítőinket Japántól kezdve az Egyesült Államokig mindenütt használhatják – lényegében globális üzlet felépítésébe fogni úgy, hogy közben a kontrollt ne veszítsük el” – teszi hozzá.

LICENCELADÁSOK. Ennek elmulasztásával az ígéretes magyar feltalálók sajnos tipikusnak nevezhető sorsára juthatnának, akik végül nem sokat profitáltak saját találmányaikból (Figyelő, 2005/49. szám). Az ügyvezető számára egyértelmű, hogy a háromdimenziós tévék magyarországi gyártásának megvalósítása mellett világméretben licenceladások révén lehet terjeszkedni és együttműködéseket megalapozni. „Természetesen nem fogom bánni, ha a licencünk alapján Ázsiából terítik a világnak azon a felén a termékeinket” – utal a lehetőségekre az ügyvezető. „Szükségünk lesz egy erős jogászcsapatra is, hiszen a szabadalmak akkor érnek valamit, ha azoknak érvényt is tudunk szerezni” – teszi hozzá.

A Stanford Resources piackutató cég adatai szerint a megjelenítők összesített világpiaci forgalma 2004-ben 60 milliárd euró volt, és 2005-től számított öt esztendőben évi 8 százaléknál nagyobb növekedés várható. Ezen belül a háromdimenziós megjelenítők piaca viszonylag alacsony bázisról, de 2-3-szor gyorsabban nő. A Holografika úgy véli, olyan pozícióban van, hogy ez utóbbi szegmensben mintegy 10 százalékos részesedést meg tud majd szerezni. A kisméretű háromdimenziós monitorok esetében ugyan elképzelhető különféle technológiák együttélése, a nagyképernyős készülékeknél azonban a szabadalmak alapján majdhogynem egyeduralkodó lehet a magyar vállalkozás.