Egy szoftverfejlesztő egy nap alatt meg tudná oldani a kötelező gépjármű felelősségbiztosítások (gfb) bonus-malus fokozatainak központi nyilvántartását – állítja az egyik biztosítótársaság vezetője. A szakember arra reagálva mondta ezt, hogy a Belügyminisztérium egyik korábbi – a kötelező biztosítási rendszerrel kapcsolatos anomáliák megoldására létrehozott – munkabizottsági ülésén túl drágának találták rendszerének kibővítését. Azét a rendszerét, mely már 2001 óta nyilvántartja a több mint 3,6 millió darab kötelező szerződés legfontosabb adatait, csak éppen az ügyfelek bonus-malus besorolásait nem.
NEM PÉNZKÉRDÉS. A képlet egyszerű: ha lenne központi bó-nusznyilvántartás, pillanatok alatt lekérdezhetné a szolgáltatót váltó autós új biztosítója a díjmegállapításhoz szükséges adatokat, s rögtön az ügyfél kártörténete alapján állapíthatná meg a díjat. A XXI. század fejlettségi szintjén ez lenne az elvárható, de mégsem sikerült még idáig eljutni. A mai szisztéma szerint az ügyfélnek magának kell kikérnie kártörténeti igazolását, majd átvinnie az újhoz, utóbbi pedig az igazolás megérkeztéig – az év végi kötelezőváltásoknál január elseje és március 30-a között – az A0-ás alapdíjat köteles számára felszámolni. Ám ha ez idő alatt nem érkezik meg a papír, a legmagasabb díjjal járó malus 4-es kategóriát kell alkalmaznia, az pedig négyszerese a legjobb ügyfeleknek felszámított bonus 10-es díjnak. Mindez évi egymillió szerződést érint: a biztosítóváltással, autóeladásokkal és az újautó-vásárlásokkal együtt ennyi kötelező biztosítást kötnek a biztosítók egy esztendőben, aminek adminisztrációs, papír-, posta- és élőmunka-költsége eléri a 100 millió forintot. Természetesen ezt az ügyfelekkel fizettetik meg magasabb díjak formájában.
„A hivatal jelenleg nem tud nyilatkozni arról, mennyibe kerülne a rendszer kibővítése a kártörténeti adatokkal” – üzente a Figyelő megkeresésére Urbán György, a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalának vezetője. Ez az alapkérdés már tavaly tavasszal felmerült, s akkor még úgy látszott, hogy a biztosítók közösen szorgalmazzák a bonus-malus besorolás egyszerű lekérdezhetőségét. Az egyik név nélkül nyilatkozó alkusz szerint nem pénzkérdésről van szó, néhány millió, de legfeljebb 10 milliós nagyságrendű összeg elegendő lenne a rendszer fejlesztésére. „Furcsállom, hogy évi félmilliárd – 2006-ban már több mint 600 millió – forintból erre nem futja a BM-nek” – mondja. Ez az a pénz, amit a biztosítók fizetnek ki a belügyi tárcának a rendszer kialakítására és fenntartására. A jogszabály szerint ugyanis az üzletágból befolyó díj 0,5 százalékát erre a célra kell átutalniuk.
Azt mindenki elismeri, hogy a visszaélésektől terhes gfb-piac megtisztulásában, a biztosítási díjat nem fizetők kiszűrésében döntő lépés volt a ma működő nyilvántartás megteremtése. Ez viszont – ellentétben a jelenlegi szituációval – még minden biztosító és az ügyfelek közös érdeke volt: a rendszer segítette a „potyautasok” kiszűrését. A notórius károkozókét, akik korábban egy huszárvágással, egy év végi biztosítóváltással megoldhatták, hogy a legrosszabb kategória helyett újra nulláról indulhassanak – a kártörténetet akkor még bemondásra is elfogadták.
KÜLDJÉK EGYMÁSNAK! A rendszer fejlesztésének módja egyébként az lett volna, hogy a már meglévő adatbázist szerződésenként négy adattal kiegészítve bekerülhetett volna a kártörténet. A változtatáshoz módosítani kellett volna a biztosítási törvényt. Az erre vonatkozó indítványt a múlt év végén be is nyújtották, de a javaslat megszavazására az ünnepek előtti véghajszában végül nem kerül sor. S úgy látszik, az idén már nem is fog: mint Józsa István, az indítványt beterjesztő szocialista képviselő a Figyelőnek elmondta, új módosítás megfogalmazásán dolgoznak a jogászok. E szerint letesznek a kézenfekvőnek tűnő megoldásról: nem bolygatják a BM rendszerét, inkább a biztosítókat kötelezik arra, hogy egymásnak adják át a kártörténeti igazolásokat. (Ezeket most csak az ügyfeleknek adhatják ki.) Az előterjesztő szerint a módosítás legfontosabb eleme a fogyasztóvédelem, az ügyfeleknek ugyanis ezután nem kellene elzarándokolniuk az igazolásért, s azt személyesen vagy postán eljuttatniuk új biztosítójuknak, hanem az egészet elintézné egymás között a két társaság. A nyilvántartási rendszerhez viszont később úgyis hozzá kell majd nyúlni, hogy legkésőbb 2007 végéig létrejöjjön az uniós előírásnak megfelelő központi szisztéma.
„Ezzel a módosítással nem érünk semmit. A nagy biztosítók a kötelező piacán dúló gyilkos versenyben szándékosan nem adják ki időben az ügyfél-igazolásokat” – állítja az egyik kis biztosító üzletágvezetője, aki ezzel arra is utalt, hogy kiknek nem áll érdekükben a központi bonus-malus nyilvántartás bevezetése. Szerinte a bonyolult és az ügyfélérdekekre fittyet hányó rendszer fenntartása a nagyok malmára hajtja a vizet, így ugyanis sokkal kevesebb autós szánja rá magát a váltásra. A szakember a tavalyi kampányban például találkozott olyan ügyféllel, aki egy évvel korábbi kártörténeti igazolását október 25-én kapta meg, s addig az új, választott biztosítóját szidta, hogy a megszolgált bonus 8-as díj helyett annak többszörösét, a legrosszabb ügyfelekre kiszabott malus 4-es fokozat díját próbálták vele megfizettetni. A pénzügyi felügyelet tavalyi állásfoglalása is csak kissé javított a kiszolgáltatott ügyfelek helyzetén: e szerint az új biztosítónak visszamenőlegesen a megfelelő díjosztályba kell sorolnia az autóst, ha legkésőbb a tárgyév végig megszerzi és bemutatja kártörténeti igazolását.
„A jelenlegi, ügyfélellenes és túlbonyolított szisztémához csak a piacukat féltők ragaszkodnak. A legnagyobb gépjármű-biztosító például az utóbbi 15 évben számtalan esetben vetette már be sikeresen súlyát, vette rá a Magyarországi Biztosítók Szövetségét (Mabisz), s gyakran a jogalkotókat is, nehogy piaci érdekeit sértő jogszabály-módosítás szülessen” – állítja egy másik, neve elhallgatását kérő biztosítási szakember. A közismert szaktekintély szerint a cégek annyira félnek az ügyfelek elvesztésétől, hogy a váltók akár egyharmadánál is szemet hunyhatnak a rossz (malusos) besorolás felett és megelégszenek alacsonyabb díjjal, csak hogy azok ne nézzenek más biztosító után. A díjak csökkenésének ígéretét is magában hordozó megoldás szerinte is csak a biztosítókat és az ügyfeleket egyaránt jogkövető magatartásra rászorító független, központi nyilvántartás lehet. Erre viszont a jelek szerint még várhatunk egy ideig.