Neelie Kroes, a versenypolitikáért felelős uniós biztos esküdt ellensége a versenyt torzító állami támogatásoknak. Az Európai Unión belüli tisztességes verseny szabályai felett őrködő bizottsági tagnak különösen a gazdag tagországok kormányai és régiói által a magánszektornak és a veszteséget termelő ágazatoknak nyújtott szubvenciók vannak a begyében. Kroes már hónapokkal ezelőtt megüzente az unió tehetősebb tartományainak, hogy reszkessenek, mert a regionális szinten adott támogatások új szabályai nem lesznek kegyesek hozzájuk. Ki is tört a pánik Németországtól Nagy-Britanniáig, olyannyira, hogy a felzúdulás bizonyosan szerepet játszott abban, hogy az óév utolsó napjaiban a 2007 és 2013 között regionális szinten nyújtható állami támogatásokról elfogadott új szabályok sokat szelídültek az eredeti, meglehetősen vérmes verziókhoz képest.
Neelie Kroes versenyjogi biztos. Szigorú, de igazságos.
EGYENSÚLYOZÁS. Az Európai Bizottság mindazonáltal annyiban állta a szavát, hogy a jövőben az eddiginél kevesebb régióban lehet majd adókedvezményekkel és egyéb pénzügyi ösztönzőkkel előmozdítani a befektetéseket. Ezáltal közel 10 százalékponttal (52-ről 43 százalékra) csökken azoknak az EU-polgároknak az aránya is, akik regionális támogatásra jogosult térségekben laknak. „Az irányelvek igazságosan egyensúlyoznak a különböző érdekek között, támogatják kohéziós céljainkat és hozzájárulnak ahhoz is, hogy az állami támogatások csökkenjenek és célzottabbak legyenek” – méltatta Neelie Kroes az új szabályozást.
A reform vezérfonala, hogy a legmagasabb támogatási kulcsot a jövőben még inkább a hátrányos helyzetű és az uniós fejlettségi átlagtól legjobban elmaradó régiókban nyújthassák. A 25 EU-tagállam átlagos GDP-jének 75 százalékát el nem érő térségekben a fejlettségi szinttől függően 30-50 százalékos lehet a támogatási ráta, ami azt jelenti, hogy a jogosult régiókban befektető nagyvállalatok a beruházás értékének ekkora hányadáig kaphatnak majd közvetlen állami támogatást vagy adókedvezményt. Ha a támogatás kedvezményezettje kisvállalkozás, az állami juttatás arányát további 20, ha közepes méretű cég, akkor pedig 10 százalékponttal meg lehet majd emelni.
Azokban a régiókban, amelyek a régi, 15 tagú unióban egyébként még hátrányos helyzetűek lennének, a nagyvállalatoknak 2010 végéig átmenetileg még 30 százalékos állami támogatás nyújtására lesz lehetőség, de a rákövetkező évtől már csak 20 százalék lehet a felső határ. Az ennél is tehetősebb, de az átlagos fejlettséget azért nem elérő régiókban 10-15 százalékos állami támogatás lesz adható.
LEFEDETTSÉG. Brüsszel arról is gondoskodott, hogy 50 százaléknál nagyobb mértékben egyik országban se csökkenhessen azoknak a lakosoknak a száma, amik a támogatásra jogosult területen élnek. Írország, Dánia, Hollandia és Ciprus esetében 50 százalékkal csökken a „lefedettség”, miközben Magyarország egyike azon nyolc tagállamnak, amelyek egész területén adható lesz állami támogatás. A hét magyarországi régió közül hat hátrányos helyzetűnek számít majd. Közülük négyben (Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön, a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon) a maximális 50 százalékos támogatási szint lesz nyújtható. A Közép-Dunántúlon viszont az eddigi 50 helyett csak 40 százalékos, a Nyugat-Dunántúlon pedig 45 százalék helyett 30 százalékos támogatás lesz adható. A közép-magyarországi régió egyedüliként a 75 százalékos plafon fölé kerül. Ezen belül Pest megye támogatási kulcsa a jelenlegi 40 százalékról 30-ra süllyed, míg a gazdagabb Budapest számára a mostani 35 százalékról két szakaszban 2011-ig 10 százalékra csökken majd a határ.