Nem véletlen, hogy a magyarországi kereskedelmi bankok közül elsőként éppen a HVB Banknál vált – már az újév másnapján – elérhetővé egy vadonatúj számlatípus. A nyesz rövidítéssel illetett nyugdíj-előtakarékossági számla koncepcióját ugyanis az a Szalay-Berzeviczy Attila vitte keresztül az államigazgatás és a politika útvesztőin, aki a HVB igazgatójaként került 2004-ben a tőzsdeelnöki székbe. Nyáron még kevesen hitték, hogy egyáltalán megvalósulhat a negyedik pillér ötlete; ősszel kiderült, hogy megvan rá a szándék, ma pedig már a puding próbájánál tartunk.
Egyelőre azonban bizonytalan az új számla fogadtatása. Maga az ötletgazda sem vár gyors sikert. „Éveket vesz igénybe, mire a negyedik nyugdíjpillér kiépül, de ha arra gondolunk, hogy a nyugdíjpénztárak ma már több mint 1600 milliárd forintot kezelnek, az új számla sikerében is méltán bízhatunk” – véli Szalay-Berzeviczy Attila. A tőzsde elnöke 2006-ban mintegy 70 ezer nyugdíj-előtakarékossági számla nyitására számít, azaz – egyenként évi 150 ezer forintnyi befektetett összeggel kalkulálva – 2007 elejére mintegy 10,5 milliárd forint lehet azokon.
A nyesz tudatos befektetői magatartásra ösztönzi a jövőbeli nyugdíjukra takarékoskodókat. A számlatulajdonosok ugyanis szabadon rendelkezhetnek arról, hogy az általuk befizetett összeget milyen típusú értékpapírba (például részvénybe, kötvénybe vagy befektetési jegybe) helyezzék. A befizetett összeg 30 százalékát, de évi legfeljebb 100 ezer forintot adóbevallása alapján, állami támogatásként megkapja a számlát nyitó leendő nyugdíjas, így a harmadik, önkéntes nyugdíjpénztári pillér után kapható, ugyancsak 30 százalék, de legfeljebb 100 ezer forintos adójóváírással együtt évente 200 ezer forintos támogatáshoz jut az, aki képes és hajlandó évente 660 ezer forintot áldozni jövőbeli nyugdíja kiegészítésére. Hamarosan az is lényeges szempont lehet, hogy míg az értékpapírokba fektetőknek 2007-től árfolyamnyereség-adót kell fizetniük, a „nyeszeseket” nem terheli ilyen elvonás.
A negyedik pillért bírálók korábban egyebek mellett a konstrukció magas költségeivel érveltek. A nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló, 2005. december végén kihirdetett törvény ugyanakkor szigorú keretek közé szorítja a számla nyitására jogosult kereskedelmi bankok és értékpapírcégek által felszámolható díjakat. A vezetésért maximum a számlán jóváírt állomány 1 százalékát (legalább évi 2 ezer forintot) számíthatnak fel, s minden befizetést követően az első tranzakció ingyenes.
Egyes vélekedések szerint éppen a törvényhozók szigorúsága az oka annak, hogy a bankok nem sietnek a nyesz-konstrukciók elindításával, mindenesetre tény, hogy eddig a HVB Bank nem talált követőre. Hamarosan azonban ez is változhat. A Figyelő által megkérdezett nagybankok közül az OTP az első negyedévre ígérte az új termék bevezetését, mondván: általános tapasztalat, hogy az adókedvezményre jogosító termékek esetében az esztendő második felére, év végre koncentrálódnak a számlanyitások. A Raiffeisen Bank gőzerővel dolgozik a nyeszen, várhatóan már januárban indulnak az új szolgáltatással, s ugyanez várható a Kereskedelmi és Hitelbanknál is. A CIB Banknál ugyanakkor még semmi nem biztos: csak a hónap folyamán döntenek majd arról, hogy egyáltalán elindulnak-e az új számlával.
Mégis feltörhető
Még meg sem száradt a tinta az új jogsza-bályon, több piaci szereplő máris úgy véli, módosítani kell majd a regulákon. A tervezetthez képest ugyanis az egyik elemében egyértel-műen puhábbra sikeredett a kihirdetett jogszabály. Az eredeti javaslat szerint a számla „feltörése” a nyugdíjba vonulás előtt egyáltalán nem lett volna lehetséges, az elfogadott törvény viszont lehetővé teszi a pénz kivételét, ha az ott felgyűlt tőke hozamát és az állami támogatást egyéb jövedelem címén leadózzák. Mindez azonban nem kirívó, a mintaként szolgáló külföldi példák is azt mutatják: ha drágán is, de általában van visszaút.
A bankok és az értékpapírcégek számára egyébként nem ismeretlen a nyesz vezetéséhez szükséges ügyvitel – a Bokros Lajos nevével fémjelzett, azóta megszűnt adóhitel hasonló könyveléstechnikát igényelt. A tőzsde vezetője szerint 3 milliós célközönségre számíthatnak az üzletágba bevágók, ami a lakossági ügyfelekért egyre kíméletlenebb versenyt folytató kereskedelmi bankok számára annyit jelent, hogy a magánügyfelek ismét „levadászhatók”. Nem beszélve a keresztértékesítésben rejlő előnyökről, arról, hogy a nyeszt nyitóknak a bank más szolgáltatásait is el lehet majd adni.
A jogszabály-alkotói szigor nemcsak a harmadik és negyedik pillért választotta el egymástól „tűzfallal” (nem lehetséges átjárás az önkéntes nyugdíjkasszák és a nyugdíj-előtakarékossági számlák között), de szigorúan tiltja azokat a megoldásokat, amelyek esetleg gyors vagyonvesztéshez vezethetnek. Nem vásárolhatók a nyesz terhére határidős és opciós termékek, s fedezetként sem lehet felhasználni – például lombardhitel felvételéhez – a számlán tartott értékpapírokat. Persze részvényekkel is lehet rövid távon bukni, de ez a számla hosszú távra szól, s a tapasztalatok szerint pedig 5-10 éven túl a minőségi részvények hozama általában verhetetlen.
Meglepő módon a tőkepiac szereplői sem látnak konkurenciát az új pillérben. Fórizs Sándor, az Évgyűrűk Nyugdíjpénztár igazgatótanácsának elnöke úgy látja: bár a termék elsősorban a számlavezetőknek kedvez, nem vetélytársa az önkéntes kasszáknak. Szerinte elsősorban azok a befektetők harapnak majd rá a lehetőségre, akik közel állnak a nyugdíjkorhatárhoz. Az új instrumentum óriási lehetőség a befektetési alapokat kezelők számára is, a legvalószínűbb ugyanis, hogy a befektetések elsősorban az alapokba vándorolnak – azok, akik eddig befektetési alapokban tartották nyugdíj-kiegészítésre szánt pénzüket, most az állami támogatás reményében nyeszt nyitnak. Vélekedését Temmel András, a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) főtitkára is osztja, hozzátéve: az új pillér a korábbinál szélesebb körben teszi érdekeltté az embereket abban, hogy megtakarítsanak.
Egyedül a biztosítótársaságok szívhatják igazán a fogukat, ők ugyanis minden lobbi-tevékenységük ellenére is kimaradtak a számlát nyitók köréből. Kevésbé drámaian érinti ez azokat a cégcsoportokat – ilyen például az ING -, ahol a pénzügyi csoporthoz bank is tartozik, mert így a kieső potenciális új ügyfélkört a bank be tudja fogni. Ugyanez érvényes az Generali-csoportra, amelynek jól prosperáló alapkezelő tagja is van. Az újra felosztható tortából kimarad viszont az Allianz Hungária és a hozzá hasonló biztosítók, ezeknél ugyanis hiányzik az új ügyfelek beszipkázására feljogosított intézmény.