Savanyúsággal szolgált a részvényeseinek karácsonyra a Globus: a cég vezetése a várakozásokat jócskán meghaladó éves veszteséget jelzett előre, aminek következtében történelmi mélypontra, a 250 forintos névérték közelébe zuhant az egy évvel korábban még ezer forintot érő konzervpapír tőzsdei árfolyama. Többen már egyenesen azt firtatták, fizetésképtelenné válik-e az itthon piacvezető csoport, vagy adósságát ismét tulajdonrésszé kell változtatni a hitelező bankok javára.
A Globus sikerszériája az ezredfordulón indult, és egészen az uniós csatlakozásig tartott. Az addigi fő tulajdonos, Temesfői István az 1998-as orosz gazdasági krach után meg tudta nyerni befektetőként a Deutsche Investitions- und Entwicklungsgesellschaft GmbH. (DEG) német fejlesztési bankot a nagy ívű expanziós terveihez. A társaság a friss tőkével bel- és külföldi akvizíciókba kezdett, és látványos piaci sikereket ért el. Korábbi nagy riválisa, a Limpex-csoport eltűnésével nemcsak a belpiacon szerezte meg az abszolút elsőbbséget – egyebek között a debreceni Deko, a békéscsabai, a nagykőrösi konzervgyár és a bajai hűtőipari társaság megszerzésével -, de megvásárolta a lengyel Elsner Polen hűtőipari csoport többségi tulajdonrészét is, létrehozva a Globus Polent. Így ma összesen négy lengyel termelőegységet mondhat magáénak a Globus.
Magyarország uniós csatlakozása azonban feketére festette a rózsaszín tartósítóipari álmokat. Már az első, csonka uniós évben is döcögött a Globus szekere. Nem csak az olcsó szlovák, cseh, lengyel mirelit és konzerv, hanem a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt létrejött egyezmény következtében az EU-ba érkező távol-keleti tömegáru (indiai uborka, thai csemegekukorica, kínai paradicsompüré) az addig védett hazai belpiacon is olyan kemény árversenyt gerjesztett, amelyben a magyar társaság szinte reménytelenül küzd.
VESZTESÉGEK. Vészjósló tempóban kezdtek gyűlni a Globusnál az eladatlan készletek. A piaci árak rendeződésére hiába várt a vezetés, nem csak az import vált egyre versenyképesebbé a hazai gyártással szemben, de még az export nyereségességét is elvitte az erős forint. A Globus üzleti terveit sorra keresztülhúzta az élet. A 2003-ra 34,5 milliárd forintos konszolidált árbevétel mellett még 1,4 milliárd forintos adózás előtti eredményt felmutató társaság profitja 2004-re már egymilliárdos veszteségbe fordult, a szakma pedig csak találgatja, hogy 2005-re a bevétel várható 15 százalékos zuhanása mellett 1,5 milliárd vagy akár kétszer ekkora mínuszt lesz kénytelen elkönyvelni a cég.
Globus paradicsomdobáló verseny a Sziget Fesztiválon 2003-ban. Régi szép idők…
Bár iparági elemzők a riasztó számok ismeretében súlyos vezetési hibákat – rossz ár- és piaci prognózist, lassú, megkésett szerkezetátalakítást, leromlott termelési hatékonyságot – emlegetnek, a második uniós karácsony nemcsak a Globusnál volt fekete, hanem az egész hazai tartósítóiparban. Már az is eredményként könyvelhető el, ha néhány cég megússza komoly veszteség nélkül az évet. A hazai piaci második (az unióban pedig az egyik legnagyobb) francia Bonduelle – amely már nem Nagykőrösről, hanem lengyelországi üzeméből látja el Magyarországot fagyasztott árukkal – szintén szenved az egész uniós piacot elárasztó olcsó thai csemegekukoricától. Franciaországban több üzemének bezárására is kényszerült emiatt. Sokat elárul az élboly harmadik tagjáról, az Univerről is, hogy aktív zöldség- és gyümölcsfeldolgozás helyett inkább bérbe adja a kecskeméti konzervgyárát.
A magyar tartósítóipart felkészületlenül érte a csatlakozás. A cégek úgy érzik, kellő tájékoztatás híján, egyik napról a másikra kellett váltaniuk a régi export-, illetve piacra jutási támogatásos rendszerről a teljesen más uniós szabályozásra. Galambos József, a Magyar Tartósítóipari Szövetség leköszönő főtitkára úgy becsüli, hogy a hazai piacon is visszaszoruló magyar tartósítóipar árbevétele két év alatt átlagosan 15-20 százalékkal lett kisebb, de több olyan terület van, ahol felére, harmadára csökkent a termelés. Nyersanyag sincs a piacon. A hajdan híres magyar paradicsomból, amelyből néhány éve még 320 ezer tonnát állítottak elő, 2005-ben alig 65 ezer tonna termett, ez a mennyiség pedig az ország EU-kvótájának a fele. Magyarország két éve, még a piac 40 százalékát birtokolva, Európa első számú csemegekukorica termelője volt, megelőzve Franciaországot. Ehhez képest 2005-ben már alig több mint feleannyit termelt az ország, mint 2003-ban, és hasonló arányban zsugorodott az uniós piaci részesedés is a szépen hízó thaiföldi szállítások következtében.
Van kiút?
Eperjesi Imre, a Globus vezérigazgatója a bajok ellenére középtávon optimista. Véleményét arra alapozza, hogy nyereséges az osztrák befektetés és a Globus Polen is, az eladatlan készlet 2005 végén alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban, Oroszországban és Kelet-Európában pedig nő a gyorsfagyasztott termékek forgalma. Növekedett a zöldségtermékek eladási ára is, igaz párhuzamosan emelkedett a csomagolás, az energia és a nyersanyag költsége.
Bővült a nyugati vevőkör, így szerinte az idén többet termelhet a csoport. „A Globus nem lesz tartósan veszteséges” – állítja a vezérigazgató, aki még a feltételezését is elhárítja, hogy cége fizetésképtelenné válhat. „A Globus minden beszállítójának pontosan fizet a jövőben is” – ígéri.
A visszaesésnek más okai is vannak. Egy magyar gazda alig több mint feleannyi támogatást kap, mint francia társa. További versenyhátrányt okoz, hogy nálunk senki sem kaphat a csemegekukorica-feldolgozással kapcsolatos projektekre támogatást az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) keretében, még a szennyvízkezelésre sem. A magyar feldolgozók hátrányát – az importot kedvezőbb helyzetbe hozó erős forint, és a régi 15 EU tagállam megkülönböztetett, kedvező uniós támogatása mellett – az is fokozza, hogy a visszaeső termelés túl nagy hazai gyártókapacitással párosul. Az egyik oldalon a nagy, nemzetközi kereskedelmi láncokkal nem képesek megvívni a csatát, a másik oldalon pedig még az értékesítő óriásszövetkezetekbe tömörülő termelőkkel szemben is alulmaradnak.
MÉLYPONTON. A zöldség- és gyümölcstermelés szervezete alaposan átalakult, éppen az uniós támogatási rendszer sikeresebb megcsapolása érdekében. A vállalkozások egyre nagyobb súlyú termékértékesítő szövetkezetekbe (tész) csoportosulnak, amelyekkel a feldolgozóknak újra ki kell építeni a beszállítói kapcsolatokat. A tészek lobbiereje az ártárgyalásokon egyre növekszik, és a feldolgozók kezében nem elég erős ütőkártya az az érv, hogy versenyképtelen lesz a konzerv, ha túl drága a nyersanyag. A kereskedelmi láncok az olcsó távol-keleti importtal zsarolják a hazai gyártókat. E versenyhátrány a feketegazdaság irányába tolja a feldolgozókat, nem véletlen, hogy az élelmiszer-kommandó egyre-másra bukkan illegális zöldségfeldolgozókra, savanyítókra.
Mélyben van tehát a tartósítóipar, de hogy van-e még lejjebb, az a következő években derül ki. A szorult helyzetből legfeljebb csak nagy áldozatok árán, a kapacitások leépítésével, elbocsátással tudnak kimenekülni a cégek, mert tartalék már nincs az iparágban. A piacvezető Globusra is nehéz napok várnak. A veszteségeket ideig-óráig még akár gyáreladásból is finanszírozhatják – szakértők máris az értékes fővárosi, Maglódi úti ingatlan eladását valószínűsítik -, de a cég számára csak egy nemzetközi szakmai befektető feltűnése teremthetne biztosabb jövőt.