Egy Párizshoz közeli laboratóriumban Gustavo Luengo emberi hámsejteket vizsgál nagy tel jesítményű, az egyes atomokat is láttató mikroszkópjával. „Be tudunk pillantani a sejtszerkezetbe, láthatjuk a működését. Ma már képesek vagyunk interakciót kialakítani a nanovilággal” – lelkendezik a Spanyolországban született, s a University of Californián végzett vegyész.
Ilyen szavakat leginkább egy biotechnológiai cég kutatójától várna az ember. Csakhogy Luengo a L’Oréal alkalmazottja. A francia kozmetikai óriásvállalat nagy reményeket fűz a nanotechnológiához, miután bebizonyosodott, hogy a parányi részecskék a megfelelő eljárásokkal olyan hatást fejtenek ki az emberi bőrben és hajban, amilyen a természetes molekulákkal nem érhető el. A bostoni UTEK-EKMS adatai szerint a L’Oréal eddig 192 nanotechnológiai szabadalmat jegyeztetett be az Egyesült Államokban, amivel e téren a hatodik helyen áll, megelőzve olyan nagyágyúkat, mint a General Electric, a Motorola és az Eastman Kodak. A vállalat gyáraiban nagynyomású gépek hangsebességgel lőnek ki anyagokat, amelyek ezáltal nanoméretű összetevőkre bomlanak. A porítással kapott részecskéket a L’Oréal már használja több termékében, így napozókrémekben, haj- és bőrápolókban. Ez azonban még csak a kezdet.
A JÖVŐ ÚTJA. A nanotechnológiában a kozmetikai ipar egésze a jövő lehetőségét látja. A szabadalmak száma alapján az évi 17 milliárd dolláros árbevételéből 600 milliót kutatásra fordító L’Oréal vezet az ágazatban, de az amerikai Procter & Gamble és az Estée Lauder, a francia Christian Dior és a japán Shiseido szintén beépít már nanorészecskéket a termékeibe. A technológia hódításának a magyarázata az, hogy a különféle anyagok, ha néhány nanométernyi részecskékre bontják azokat, korábban ismeretlen hasznos tulajdonságokat mutatnak. (Csak az összehasonlítás kedvéért: az emberi hajszál átmérője 80 ezer nanométer.) Így viselkednek például az ásványi alapú pigmentek – köztük a cinkoxid, a napozókrémek egyik összetevője -, amelyek természetes állapotukban fehérek és zsírosak, nanoméretben viszont szinte átlátszóvá válnak, s így könnyebben felszívódnak a bőrbe. A hajápolókban és sminklemosókban az olaj és a víz vegyítésére használt emulgeáló anyagok ugyancsak kevésbé olajos keveréket adnak nanoformában.
A L’Oréal kutatói a nyolcvanas évek óta foglalkoznak a nanotechnológiával. A cég első, mintegy 15 évvel ezelőtt piacra dobott nanotermékei úgynevezett nanoszómák voltak. Azaz apró, kapszulaszerű szerkezetek, amelyek vitaminokat és egyéb aktív anyagokat juttatnak el a külső hámrétegbe. Ilyen nanoszómák és hasonló, általánosan nanoszisztémáknak nevezett ágensek találhatók például a L’Oréal RevitaLift nevű bőrápolójában, de más kozmetikai gyártóknak is vannak efféle termékei.
A nanofejlesztés üteme a kilencvenes évek végén gyorsult föl, amikor megjelentek az új, nagy teljesítményű eszközök, köztük a Luengo által is használt 300 ezer dolláros atommikroszkóp. Ennek eredményeként az addigi nanoszómáknál sokkal kisebb részecskékből lehetett előállítani a pigmenteket és az emulgeáló anyagokat. „A kutatóknak korábban csak hipotéziseik voltak a nanorészecskék, illetve a bőr- és hajsejtek közti interakcióról, ám a legújabb mikroszkópokkal már felderíthető, hogy mi történik a sejteken belül” – mondja Francis Quinn, a L’Oréal kutatási részlegének fizikusa.
Hogyan használja a L’Oréal a nano-technológiát?
HAJÁPOLÓK. A nanorészecs-kékből álló emulgeáló anyagok hatására az olaj és a víz jobban elvegyül, így a készítmények felvitele után kevesebb olaj marad a hajon.
BŐRÁPOLÓK. A nanoszómák-nak nevezett ágensek vitaminokat és egyéb aktív anyagokat juttatnak a bőr külső rétegébe.
NAPOZÓKRÉMEK. A nano-méretűre bontott ásványi pigmensek úgy nyújtanak védelmet, hogy a bőr egyáltalán nem látszik zsírosnak a krémtől.
SMINK. A mostani fejleszté-sekből olyan újítások szület-hetnek, mint a hologram-szerű, háromdimenziós hatást keltő szemfesték.
Jelenleg a L’Oréal kínálatának csak kis része készül nanotechnológiával. A vállalat nem közöl eladási adatokat az egyes termékekről, s álláspontja szerint még túl korai volna megjósolni, hogy a technológiának mekkora szerepe lesz a jövőbeni növekedésben. Szóvivője annyit mindazonáltal elárult, hogy a nanotermékek értékesítése a magas árak ellenére is meredeken emelkedik. A készítmények valóban nem olcsók: az 50 milliliteres Lancőme Rénergie Morpholift szemkrém 83 dollárba, a négyadagos Kérastase Aqua-Oleum hajápoló pedig 61 dollárba kerül.
A szépségiparban nyilvánvalóan a nanokozmetika a következő front. A L’Oréal jövőre olyan, nanorészecskéket tartalmazó termékeket hoz forgalomba, amelyek élénkebb színeket és szivárványos vagy fémszerű csillogást eredményeznek. Mindez izgalmasan hangzik, de felmerül a kérdés, hogy mennyire biztonságos az újítás. Jóllehet, arra nincs bizonyíték, hogy a nanotechnológiával készült kozmetikumok és egyéb termékek egészségi kockázatot jelentenének, néhány tudós mégis attól tart, hogy a nanorészecskék a bőrön áthatolva bekerülhetnek a véráramba, s esetleg lerakódhatnak az agyban, a tüdőben vagy más szervekben. A más ágazatokban használt szénalapú nanorészecskékről a kezdeti kutatások kimutatták, hogy hajlamosak felhalmozódni a szövetekben. „A tudásunk ezen a területen még hiányos” – figyelmeztet Mark Welland, a Cambridge University nanotudományi központjának igazgatója, egyben a brit Royal Society tanácsadója. A más országok tudományos akadémiájának megfelelő Royal Society november végén kiadott egy jelentést, amely szerint „sürgős szükség” van a nanotechnológia egészségügyi és biztonsági aspektusaival kapcsolatos kutatásra.
Az Egyesült Államokban az élelmiszer- és gyógyszerfelügyelet (FDA) kozmetikai részlegénél már elkezdtek tanulmányozni bizonyos nanorészecskéket, köztük a liposzómák néven ismert nanoszisztémákat, hogy jobban megértsék működésüket. Terveznek további vizsgálatokat is a napozókrémekben használt, titániumdioxid alapú nanopigmensekre vonatkozóan. De sem az FDA, sem az európai szervek nem kezdeményezték a szépségápolási cikkekben alkalmazott nanorészecskék szigorúbb állami kontrollját, pedig e termékek, a gyógyszerektől eltérően, a nélkül kerülhetnek piacra, hogy egy illetékes hatóságnak engedélyeznie kellene azokat.
NINCS VESZÉLY?.A L’Oréal azt állítja, hogy alaposan tesztelte nanotermékeit, és nem talált semmiféle potenciális kockázatot. A cég által használt nanorészecskék, úgymond, nem tudnak a bőr legkülső rétegeinél beljebb hatolni, és semmiképp sem érhetik el a sérülékenyebb szöveteket vagy a véráramot. „Soha egyetlen labor sem mutatta ki, hogy bejutnának a bőr élő részébe” – szögezi le Quinn. A biztonságon túl az is kérdés a fogyasztók számára, hogy a drága nanotermékek tényleg képesek-e fiatalítani a bőrt és erősíteni a hajszálakat. A kozmetikai gyártók szerint igen, úgyhogy az ilyen készítményeket máris sokan vásárolják. Bizonyíték azonban nincs. Ám amíg fennáll az esély, hogy a nanotechnológia képes feltárni a fiatalság és szépség titkait, addig a L’Oréalnak és a többi gyártónak aligha lesznek gondjai a kereslettel.