Megindult a versenyfutás a roma vállalkozókért a parlamenti választások közeledtével. Orbán Viktor októberben, a Gazdasági Konzultáció jegyében találkozott egy csoporttal, és a szövetség mellé felajánlotta nekik: alakítsanak roma vállalkozói kamarát. A Fidesz szatelit-pártjaként fungáló Vállalkozók Pártja már szervezi is a cigány tagozatát.
MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JEL. Aktív a kormányoldal is. A gazdasági tárca még 2003-ban létrehozta a Széchenyi Vállalkozói Program roma pályázatát (rövidítése: SZVP-R), amelynek keretében maximum 3 millió forintos vissza nem térítendő támogatást kaphatnak a nyertes mikro- és kisvállalkozások. Azóta 700 milliót osztottak ki az évente 70-80 nyertes pályázó között. Az „R” jelölésre szóló jogosultságot a helyi cigány kisebbségi önkormányzat, vagy valamely országos roma érdekképviseleti szervezet ajánlásával lehet kiérdemelni. Vagy azzal, ha a vállalkozó romákat foglalkoztat. Jövőre pedig több százmilliós állami és önkormányzati beruházással a szaktárca létre akarja hozni a szép nevű Roma Vállalkozásfejlesztési Inkubációs és Innovációs Központot, egyelőre egyet kísérleti jelleggel.
De már cigány pénzintézetről is beszélnek. Az MSZP cigánytagozatának egykori vezetője, Száva Vince vállalkozó nemrég bejelentette: régi vágya létrehozni egy roma bankot, ahol romák dolgoznának (többnyire), és romák lennének az ügyfelek (szinte kizárólag). Ő pedig bizonyára a tulajdonos. E tervét pedig éppen akkortájt hozta nyilvánosságra, amikor megalakította a Magyar Kisebbségek Pártját. Az ilyen cigány-szerveződés híre mindig idegességet kelt a MSZP-ben, amely retteg attól, hogy szavazatokat veszít. A roma bank ötlete viszont azt jelzi: Szávával adott esetben lehetne alkudni.
De lássuk, miről is van szó. Miért hallani egyre többször, hogy a politikusok létező csoportként kezelik a „roma vállalkozókat”? Miközben ugyanez a politikai elit – kormány és ellenzék egyaránt – minden létező fórumon a romák szükséges társadalmi integrációjáról szónokol. A józan ész azt diktálja: ha valaki vállalkozó, akkor az élet olyan területén munkálkodik, ahol édes mindegy, hogy történetesen örmény, szerb, sváb avagy roma az illető. Itt az számít, hogy törvényesen működik-e, avagy kihasználja a kiskapukat, befizeti-e az adót, vagy nem fizeti be, legálisan vagy feketén foglalkoztatja-e az alkalmazottait, és mérce az üzleti siker is. Bőrszín és anyanyelv e szférában érdektelen. Tegyük hozzá gyorsan: egy normálisan működő társadalomban.
Amikor a kormány és a pártok egymással versengve kiépítenek egy származási alapon szerveződő párhuzamos vállalkozás-támogatási és vállalkozói képviseleti rendszert, akkor nem tesznek egyebet, mint elismerik: a mai Magyarországon e szférában egyértelmű diszkrimináció éri a romákat. Támogatásokhoz, bankhitelhez ritkán jutnak hozzá, a megyei vállalkozás-fejlesztési központokban gyakorta nemhogy nem segítik, de olykor egyszerűen elutasítják őket. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az adófizetők pénzén fenntartott állami intézményekről van szó, amelyekben az állam tudomásával folytatnak kirekesztő tevékenységet – olyan polgárokkal szemben, akik éppen integrálódnának a társadalomba. Ott tartunk, hogy ha egy magyar ember, aki cigány, vállalkozóként állami segítségre szorul, először magára kell vennie az „R” betűt.
KIREKESZTÉS. „Ez a pozitív diszkrimináció” – hangzik az ellenvetés. „A cigányság szegény, közülük néhányan is csak nagy nehézségekkel tudnak vállalkozásba fogni.” Nos, Európában mindenütt támogatja az állam a kkv-szektort, ez természetes. De az Európai Unió származás alapon romapénzeket nem oszt. Vannak viszont olyan támogatási formák, amelyeket a hátrányos helyzetű, gettósodó, többségében romák lakta térségek felzárkóztatására lehet(ne) fordítani. Mert egy munkanélküliségtől sújtott térségben nincs nagy különbség a roma és nem roma vállalkozó létért folytatott küzdelme között. Igaz, ezen válságos területek felzárkóztatására aprópénz lenne évi 200 millió forint – ennyi az SZVP-R éves kerete. Ennyi pénz csupán arra elegendő, hogy a kormány kistafírozzon néhány „díszromát”, akik egyáltalán nem biztos, hogy a leginkább rászorultak. (A nyertesek 60 százaléka építési vállalkozó: többnyire olyan munkaközvetítők, akik építkezésekhez szállítják az ország legszegényebb részén lakó roma férfiakat, a legolcsóbb munkaerőt, akiknek aztán éhbért fizetnek, esetleg feketén.)
És itt a politika sandasága: a származási alapon, egyéneknek osztott pénzért, kamaráért, bankért a származás szerint összetartozók csoportjának támogatását várja. S miközben az ország több részén érintetlenül marad a mélyszegénység, az állami intézményekben és az üzleti szektorban dúl a kirekesztés; kormány és ellenzék a „pozitív diszkriminációra” hivatkozva egyaránt azt állítja magáról, hogy elkötelezett híve a romák társadalmi integrációjának. Holott csak a maga politikai pecsenyéjét sütögeti.