Hatékony jótékonyság

Az adományozók számára egyre fontosabb, hogy jótékonykodásuk nyomán mérhető eredményeket lássanak.

Információtechnológiai körökben Gordon E. Moore neve fogalom. Az Intel társalapítója még 1965-ben fektette le az ágazat egyik alapelvét – Moore törvényét – amely azt mondja ki, hogy az egy mikroprocesszorra elhelyezhető tranzisztorok száma tizenkét (a későbbi korrekció szerint huszonnégy) havonta megkétszereződik. Mindezek után aligha meglepő, hogy a vagyona is valami hasonló törvényszerűséget követve gyarapodott, s a 76 éves Moore ma nettó 4,6 milliárd dollárt mondhat magáénak.


Gordon és Betty Moore. Nyomon követik az adományuk útját.

GATES CSAK MÁSODIK. Ám Moore neve újabban kezd fogalommá válni a filantrópia terén is. Öt évvel ezelőtt a Gordon and Betty Moore Foundationnek adományozta az Intelben birtokolt tulajdonrésze felét, mintegy 5 milliárd dollárnyi vagyont, főként környezetvédelemmel kapcsolatos kutatások támogatása céljából. Az idén pedig Moore-ék olyasmivel büszkélkedhetnek, amire senki sem mert volna gondolni: az ötven legnagyvonalúbb adományozó rangsorában – amelyet a BusinessWeek az idén immár a negyedik alkalommal állított össze – megelőzték az eddig mindig az élen álló Bill és Melinda Gatest. (Igaz, a Gates-házaspár az évek során összesen mintegy 28 milliárd dollárnyi adományával már jóval többet áldozott nemes célokra, mint a Moore házaspár a maga 7,3 milliárdjával.)

Moore-ék azok közé az egyre növekvő számú adományozók közé tartoznak, akik üzleti megközelítést alkalmaznak a filantrópiában. Nem problémákra adnak pénzt, hanem igyekeznek biztosítani dollárjaik lehető leghatékonyabb felhasználását olyan projektek támogatásával, amelyektől jelentős és mérhető eredményeket remélhetnek. A sajtójelentéseken, alapítványi beszámolókon, nyilvános adóhatósági kimutatásokon és számtalan interjún alapuló idei ötvenes lista elkészítése során éppen az volt az egyik legszembetűnőbb visszatérő elem, hogy az adományozók egyre inkább megkövetelik a támogatottaktól az elszámolást. „Sokkal erősebb bennük az igény, hogy ne problémákat, hanem megoldásokat finanszírozzanak” – mondja Melissa Berman, a
Rockefeller Philanthropy Advisors vezérigazgatója. A problémák finanszírozása szerinte az az eset, amikor valaki azt mondja, a közoktatás komoly probléma, tennem kell valamit, úgyhogy pénzt adok. A megoldás finanszírozása viszont Berman példájánál abban áll, hogy beszélni kell számtalan emberrel, át kell gondolni a dolgot, és el kell jutni oda, hogy a megoldást a kisebb iskolák létesítése vagy az állami oktatási rendszerbe bekerülő vezetők képzése jelenti-e.

Mérhető eredményre persze nyilván nem mindenki számít. Az idén 93 éves milliárdos, John Marks Templeton, a Templeton Growth Ltd. és más befektetési alapok tulajdonosa és irányítója – aki a tavalyi listán még nem szerepelt, az idén viszont rögtön a 11. helyre ugrott 550 millió dolláros adományával – a vallás és a tudomány összebékítését tűzte zászlajára, márpedig ennek egyhamar aligha lesz kézzelfogható haszna.

Templeton spirituális céljaival ellentétben viszont a Moore Foundation orientációja nagyon is evilági. „Határozottan úgy gondoljuk, hogy mérni kell az eredményeket vagy azok hiányát, s hogy az alapítványi világban ezt nem vették mindig szigorúan” – mondja Gordon Moore, aki a feladatot fiára, a szintén a félvezetőiparban dolgozó Kennethre bízta. Az alapítvány támogat például egy tízéves, 145 millió dolláros projektet, amely az óceánokban élő mikroorganizmusokkal foglalkozik. Kenneth vezetésével folyamatosan nyomon követik, hogy a kutatók hány új mikroorganizmust és gént találnak, figyelik a munkával kapcsolatos tudományos publikációkat és ezek idézettségét – amiből az eredmények hasznosságára lehet következtetni -, valamint azt is, hogy milyen új technológiák születnek a kutatás elősegítésére.


MÉRHETő KÉPZÉSI CÉLOK. Más módon integrálja az üzleti gondolkodást az adományozás világába a lista ötödik helyén álló Eli Broad, a SunAmerica és a KB Home alapítója. Az általa és felesége által támogatott egyik program néhány éves tapasztalattal rendelkező tehetséges MBA-hallgatókat képez ki arra, hogy vezető pozíciókat töltsenek be városi iskolai rendszerekben. Egy másik révén nyugalmazott katonatisztek vagy második karrierre vágyó menedzserek kapnak hasonló képzést. A Broad Superintendents Academy kurzusain végzett 63 ember 40 százalékának sikerült iskolafelügyelőként vagy más magas beosztásban elhelyezkednie.

Még a művészetek világában is fontosnak tartják az adakozók, hogy ténykedésüknek legyen hatása. Robert és Marguerite Hoffman más műgyűjtőkkel együtt alakította 170 millió dollárt érő kollekcióját – benne Jaspers Johns és Joseph Cornell alkotásaival -, amelyet a házaspár a Dallas Museum of Artra hagyott visszavonhatatlan végrendeletében. Ugyancsak a művészetet támogatja David Rockefeller, a Standard Oil Companyt alapító John D. Rockefeller unokája, aki 100 millió dollárt adományozott a New York-i Museum of Modern Artsnak, valamint W. Jeroma Frautschi, a Webcrafters volt elnöke, aki 205 millió dollárt adott a Wisconsin állambeli Madison új belvárosi művészeti központjának létrehozására. Figyelemre méltó trend az is, hogy egyre többen fordulnak a film felé üzeneteik közvetítése céljából. Jeff Skoll, az eBay alapító elnöke három, társadalmi kérdésekkel foglalkozó filmre adott pénzt. Ted Turner és Warren E. Buffett pedig a Nuclear Threat Initiative nonprofit csoportot támogatta, amely Az utolsó esély címmel dokumentumdrámát készített a nukleáris terrorizmusról.