Már-már a télbe is belenyúlt az idén a vénasszonyok nyara, a viszonylag hűvös nyári időszakot enyhe ősz követte. Az időjárás tehát meghosszabbította az éttermek, kávéházak utcai kitelepülésének szezonját. A vendéglátósok pedig mindent megtesznek azért, hogy a „kiülős” időszak még tovább tartson. A kávéházak a XXI. században reneszánszukat élik, a modern technika – ha kicsit más formában is – visszahozza a békebeli hangulatot.
Több mint tíz évvel ezelőtt Rómában járva lettem figyelmes arra, hogy az emberek még januárban is az utcákon ülve szürcsölik kávéjukat, falatoznak pizzájukból. Ezt a téli „nyárélményt” kandeláberekhez hasonlító talpas fűtőtestek tették lehetővé. A délies hangulatra, az utcai életre az olaszoknak tehát akkor is szükségük van, amikor hideg van. Ott tehát nem vallják Kellér Dezső sokszor idézett gondolatát, amely szerint azért jó kávéházba járni, mert az ember nincs otthon, de mégsem kell a friss levegőn lennie. Persze a kávézó- és étteremtulajdonosok érdekei azt diktálják: a vendégek legyenek kint, bent, fenn, lenn, mindenhol, ahol nincs, és ahol van friss levegő. Így ahogy beköszönt a jó idő, azonnal elkezdődik a kitelepülés, az utcákon, tereken megjelennek a székek és terített asztalok.
A gombamód szaporodó és növekvő kerthelyiségek vonzereje több tényezőből tevődik össze. Egyrészt szabadságérzést adnak a vendégnek, aztán lehet bámulni a járókelőket, az utcai történéseket az italunk mellől. Nem gond az sem, ha netán dohányozni akarnánk, és természetesen kedvünkre sütkérezhetünk a napsütésben. Ám a szezon sosem lehet eléggé hosszú ahhoz, hogy a vendéglátóipar is annak találja: mára már a magyar nagyvárosok több étterme, kávézója, bárja is megoldotta, hogy amikor ősziesebbre, vagy téliesebbre fordul az idő, akkor is csak a napfényről kelljen lemondania a betérő, sőt kiülő vendégnek a kerthelyiség számos előnye közül. Ma már az októberi, novemberi, sőt decemberi utcaképnek is szerves részei a kellemes meleget árasztó fűtőoszlopok. A vendégek kényelme és egészsége érdekében a vas székeket gyakorta meleg párnákkal bélelik ki, és vastag plédeket is kiosztanak.
A fővárosi Liszt Ferenc tér és más belvárosi utcák, terek hangulatos éttermei, kávéházai az új évezredben kezdik visszanyerni eredeti funkciójukat; azt a szerepet töltik be ismét, amit azokban a sokat emlegetett „boldog békeidőben”. Közösségi térré, alternatív munkahellyé válnak, ahova az emberek nem csak ücsörögni, beszélgetni járnak, hanem dolgoznak is. Annak idején számos pesti kabaréjelenet, kuplé, vagy Rejtő-regény született meg kávéházakban: a Japánban, a New Yorkban, a Centrálban vagy az Abbáziában. Ma már a kávézók népe sokkal inkább üzletemberekből, brókerekből, „médiamogulokból” áll, akik tárgyalásaik színhelyeként választják a Menzát, a Pesti Estet, a Buena Vistát, esetleg éppen a Gerlóczyt vagy a Negrót. Egyre több kávéházban építik ki a vezeték nélküli (WiFi) internet-hozzáférést, így a modern sikeremberek laptopjaikkal térhetnek be, és egyetlen pillanatra sem kell kizökkenniük a világ körforgásából. Az állandó kommunikációt igénylő fiatalok eközben pihenési lehetőséget is találnak.
Néhány ingyenes hotspottal felszerelt kávéház Budapesten: Abszint • Café Pierrot • Gerlóczy • Goa • Godot • Menza • Mokka Cuka • Szóda
Az utcai fűtőtestek meghosszabbítják a kiülős kávéházi szezont, a vezeték nélküli internet pedig tartalmasabbá teszi az ott töltött időt. Budapest 2005-ben, hosszú évtizedek után, ismét méltó a „kávéház-fővárosi” rangra.