Egy téli délután a Volvo autógyár menedzsereit a svéd tengerpartra vitték. Hegymászó cipőt és kötelet kaptak, és irány a Klippan, a tengeri szél által ostromolt és hótól csúszós szikla. Jó pár órával később, a kandalló melegénél ülve beszélték meg, miként oldották meg a feladatot, a vezető kiválasztását, hogyan viselték az egymáshoz kötöttséget, hiszen egyedül nem tudtak volna valamennyien feljutni a függőleges falakon, mi történt a csoporton belül mindeközben, mit tanultak személyesen a feladatból. Az eset tipikus MiL-képzési helyzet, ám a csoportépítő tréningek ismerőinek nem hat újdonságként. Annál inkább számít eredetinek az, hogy e vezetőképző intézmény külföldi utazásokra is elviszi a hallgatóit, ugyanazzal a céllal, amelynek elérése érdekében megmászatja velük a Klippant.
A MiL ugyanis a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt, s olyan helyzetekbe hozza a tanulóit, amelyekben megmutatkozik, hogyan viselkednek vezetőként. Ez lehet vállalati szituáció, de más, akár egy magyarországi utazás is – miként az idén nyáron ez meg is történt. A képzést elsősorban a személyzet-intenzív felállás teszi egyedivé. A csoportok tagjai rengeteg, a személyüket és vezetői stílusukat érintő fejlesztő beszélgetésen vesznek részt, amire egy előadás-centrikus oktatási mód keretében soha sem lenne lehetőség.
SZEMÉLYES BESZÉLGETÉSEK. A partnervállalatokat megkérik, hozzanak el a tanfolyamra egy valóságos, megoldandó problémát. Mivel a résztvevők középszintű vezetők, akik néhány éven belül valószínűleg magasabb pozícióba emelkednek, a problémák is általános vezetői szintű, stratégiai jellegűek. A „tanulókat” 4-5 fős csoportokba osztják, és a tanfolyam teljes hossza (8-9 hónap) alatt egy-egy nagyobb vagy több kisebb projekten dolgoznak. Természetesen senki sem foglalkozik a saját vállalatával. Minden cégnek van egy projekt-felelőse, akivel a résztvevők rendszeresen konzultálnak. Ennek a fázisnak az angolból vett neve: action (cselekvés). A tanfolyam során 20-25 napot internátusban töltenek el, itt adódik alkalom a közös megbeszélésekre, csoportmunkára. Az együttlétek alkalmával mindig jelen van a csoport vezetője, a MiL egyik munkatársa. Feladata azonban csak annyi, hogy figyelje a csoportot és az egyéneket, hogyan működnek együtt, miféle konfliktusok keletkeznek, milyen a csoport dinamikája, hogyan alakulnak a viszonyok egymással és a „megrendelővel”. Vállalnak-e például olyan kihívásokat, amelyeket a mindennapi életben, ahol esetleg több millió koronás felelős pozícióban kell döntést hozni, nem mernek. Ezekről közös és személyes beszélgetéseket is folytatnak. Ez a reflektáló fázis (reflection), amelyben az egyes résztvevőknek lehetőségük nyílik arra, hogy megfigyeljék saját magukat és a többieket, és levonják a megfelelő következtetéseket. Csak ezután ismerik meg a különböző modelleket, csoportviselkedési mintákat. Ez a tanulás fázisa (learning), amelyben megértik, mi történt az elmúlt időszakban. Az ARL (action-reflection-learning) koncepció végül is egyszerű: a menedzser-továbbképzésnek nem dönteni kell megtanítani a vezetőket, hiszen ezt már évek óta gyakorolták; e helyett abban kell segíteni őket, hogy jobb vezetők legyenek.
KAPCSOLAT A SVÉDSÉGGEL. A tanfolyam szerves része egy vagy két külföldi út is. „Manapság nem lehet vezetőket képezni nemzetközi perspektíva nélkül” – állítja Göran Alsén, a lundi egyetem docense, a MiL vezető munkatársa. Az utazás ugyanakkor kiválóan szolgálja, hogy a résztvevők még jobban megismerjék egymást, nagyszerű alkalmak adódnak minőségi beszélgetésekre. Végül, de nem utolsósorban a külföldi út lehetőséget ad, hogy az emberek az összehasonlítások révén közelebbi kapcsolatba kerüljenek saját svédségükkel.
Egy ország megismerése a MiL tanfolyamai során csak eszköz az önfejlesztésre. A résztvevőknek meg kellett figyelniük, hogyan működnek együtt a többiekkel csoportként, miként készülnek fel egy találkozó előtt, milyen kérdéseket tesznek fel, hogyan viselkednek, amikor valami újjal találkoznak, milyen előítéletekkel érkeztek, milyen kérdéseket tesznek fel, s meghallják-e az igazi válaszokat, vagy csak azokat, amelyeket meg akarnak hallani, hogyan funkcionálnak individuálisan és csoportban. Minden találkozót értékelnek, ám nemcsak tartalmi szempontból – hogy milyen információkat szereztek (és milyeneket nem) -, hanem elemzik saját viselkedésüket és gondolataikat is.