Megütközéssel vegyülő értetlenkedést vált ki általában a bankokban sorukra váló ügyfelekben, amikor a „hivatalos hirdetményekkel” birkózva próbálnak informálódni az adott pénzintézet aktuális betéti és hitelkondícióiról. Ez a „hivatalos hirdetmények” elnevezésű valami ugyanis az esetek többségében nem más, mint egy (jobb esetben két – külön lakossági és külön vállalati) hatalmas dosszié. Ezeket a többkilós gyűjteményeket rendszerint a bankfiókok ügyfélterének legeldugottabb részén találjuk meg, kezelésüket pedig a pénzintézetek általában tovább nehezítik: előszeretettel erősítik például oda azokat valamilyen tartószerkezetre. Ezzel végképp lehetetlenné teszik azt, hogy az ügyfél viszonylagos kényelemben lapozgathasson addig, amíg a számtalan hirdetmény között az éppen őt érdeklő adatokhoz ér.
Márpedig ezek a kiadványok lényegében az egyetlen útjelzők ahhoz, hogy az ügyfelek kellő előrelátással tudják tervezni banki
befektetéseiket. A hitelintézeti törvény ugyanis csak arra kötelezi a pénzintézeteket, hogy az ügyfélre nézve kellemetlen hatású kamatdöntéseikről azok bevezetése előtt 15 nappal a fiókokban hirdetmény útján nyújtsanak tájékoztatást. (Az ügyfél számára kedvező döntések azonnal bevezethetőek.) A bankok ekképp – élve a lehetőséggel – csak a „kötelezőt” teljesítik azzal, hogy az aktuális változásról szóló hirdetményüket „kifüggesztik” a bankfiókban, ami a legtöbbször nem jelent mást, mint hogy elsüllyesztik az adott papírt a hirdetménytömbben.
| |||||||
ELTÉRŐ HOZZÁÁLLÁS. Vannak persze jó példák is: a bankok elenyésző része (így az Erste) az interneten előre jelzi a módosulásokat – a többségnél viszont itt csak az épp aktuális kamatok tűnnek fel. A pénzintézetek egy másik része a havonta kiküldött értesítőiben segíti az ügyfelet a tájékozódásban. E derék megoldást ugyanakkor kéretik óvatosan kezelni: bankjaink ugyanis – ha a piaci helyzet úgy kívánja – nem riadnak vissza attól, hogy havonta akár többször is számukra kedvező, minket elszomorító módon módosítsák kondícióikat. Az OTP például az augusztus végét követő egy hónapon belül három alkalommal is belenyúlt a lakossági kondíciós listába, ezt pedig lehetetlen időben követni a 30 naponként postán kapott levélből.
A pénzintézetek egy csoportja más megoldással oldotta meg a kamatközzététel problematikáját. Ezek a bankok valamennyi konstrukciójuknak kezdő és végdátumot adnak, így az ügyfélnek eleve számolnia kell azzal, hogy az adott kamatszint csak a hirdetményben megjelölt időpontig marad érvényben, ezt követően mindenképpen tájékozódnia kell az új szintről. Az érintett bankok természetesen megtehetik, hogy kamatajánlataikat részben vagy egészben prolongálják a következő periódusra is, ám a helyzet változása kapcsán akár gyökeresen el is térhetnek az újonnan meghirdetett kamatszintek. A bankok legtöbbje ezt a módszert az akciós – 1-2 hónapra szóló – kamatajánlatai számára tartja fenn, de vannak olyanok is, amelyek teljes lekötött betéti ajánlati listájukat dátumok közé szorítva hirdetik meg.
Márpedig a kamatmozgásokat manapság különösen érdemes figyelni: a hazai pénzintézetek árazó testületeinek már-már megmagyarázhatatlanul keményen fog a ceruzája, amikor a forintbetéti kamatokról van szó. A jegybank kamatcsökkentési ciklusa minden bizonnyal a végéhez közelít, az ügyfelek pedig kénytelenek nagyítóval keresgélni az értékelhető ajánlatokat. A kamatverseny egyik fő elemének tekintett, s ennek megfelelően a pénzintézetek által relatíve magas kamatszinttel honorált 3 hónapos betétlekötések esetében 8 nagy lakossági bankunk e hét keddjén mindössze 4,5 százalékos (nem súlyozott) átlagos kamatot kínált az 1 millió forintot a banknál elhelyezőknek (lásd a táblázatot), szemben a 6,0 százalékos jegybanki alapkamattal. (Az átlagot lehúzó OTP-adat nélkül is pusztán 4,7 százalékos lenne az átlagkamat.)
Ilyen mérvű eltérésre az irányadó kamattól utoljára 2004 novemberében volt példa, de akkor az MNB kamatszintje még 10,5 százalékon állt. Még riasztóbb a kép, ha azt nézzük, hogy az általunk citált példából kialakult átlagkamat hány százalékkal marad el az aktuális jegybanki kamatszinttől: 24,3 százalékos eltérésnél nagyobb különbözetet utoljára 2003 szeptemberében tudtunk felfedezni, amikor a bankok nem siettek követni a júniusi 300 bázispontos jegybanki betétikamat-emelést.
SZINTKÜLÖNBSÉG. A fentiek után immár aligha csodálkozhatunk azon, amit a Magyar Nemzeti Bank hivatalos augusztusi statisztikái mutattak. Ezek szerint a bankok által az éven belüli lakossági betétek után fizetett kamatszint, valamint a változó, vagy maximum 1 éves kamatperiódusú fogyasztási hitelek kamatszintje közötti különbség a 2004. decemberi 12,27 százalékponthoz képest 15,06 százalékpontot tett ki. Az elmúlt 45 nap eseményeit megfigyelve pedig azt láthatjuk, hogy a 25 bázispontos jegybanki kamatcsökkentésre bankjaink a betéteknél 55 bázispontos átlagos mérsékléssel válaszoltak, miközben átfogó hitelkamat-csökkentésről továbbra sincs hír. A fentiek kapcsán nem kell túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: a banki marzs egyelőre fittyet hány minden olyan korábbi jóslatnak, amely szerint a vártnál gyorsabb jegybanki kamatcsökkentés drámai változásokat okoz majd a pénzintézetek jövedelmezőségében.
| |||||||
Helyreigazítás
Lapunk 2005/40. számának 76-77. oldalán Drága márka címen közölt írásunkban hibásan közöltük a Széchenyi Kártya törlesztési feltételeit. A valóságban az érintett kisvállalkozásoknak a futamidő alatt negyedévenként csak akkor kell törleszteniük, ha a nekik megítélt hitelkeret több mint 80 százalékát felhasználták az adott időszak alatt. A negyedéves résztörlesztéskor elegendő annyit befizetniük, amivel a még fel nem használt összeg a törlesztés napján a hitelkeret 20 százalékára nő, vagyis a kötelező maximális visszatöltés 20 száza-lékos. A hibáért az érintettek és olvasóink elnézését kérjük. A szerk.