Rosszabbkor nem is jöhetett volna a Katrina névre keresztelt hurrikán a gyorsan növekvő olajár miatt aggódóknak. Miközben már hosszú hónapok óta a magas energiaárak világgazdaságra gyakorolt negatív hatását próbálják előre jelezni és számszerűsíteni a szakértők, a Mexikói-öbölbe érkező hatalmas vihar nyomán most azt számolgathatják, mekkora kiesés várható az olajfeldolgozásban. Az egyébként is egyre felfokozottabb hangulatba kerülő olajpiacnak viszont nem volt ideje prognózisokra várni: hétfőn napközben pánikszerű vételek nyomták fel 67-ről átmenetileg 71 dollár közelébe az árat, mielőtt a hurrikán gyengüléséről szóló hírektől megtámogatva megnyugodtak volna a kedélyek.
Tankolásra várók Kínában. A kereslet húzza felfelé az árakat.
Az olajpiaci képlet már mintegy másfél éve jól ismert: a főleg Kína és az Egyesült Államok részéről jelentkező jókora kereslet-növekedéssel a kínálat emelkedése nem tud lépést tartani. A kilencvenes évtized végén mélyre eső olajárak miatt az olajcégek leálltak a kapacitásnövelő beruházásokkal, s mivel a mostani emelkedés meglepően gyors volt, új kapacitások kiépítésére és munkába állítására nem volt elég idő. Olajipari szakértők szerint ma még a kínálat nagyjából fedezni tudja a keresletet, de már nincs mögötte tartalék, s ha a várakozásoknak megfelelően emelkedik az igény, azzal már nem tud lépést tartani a kínálati oldal. Ebben a helyzetben pedig mindenki vesz. Az olajfelhasználók minél távolabbi időpontokra is megpróbálják a jelenlegi árakhoz közeli szinten lekötni vételeiket, de a spekuláció is ezen az oldalon áll.
A szakértők véleménye megoszlik arról, hogy a 70 dollár körüli olajárból mekkora rész írható a spekuláció számlájára, azt viszont lehet tudni, hogy az utóbbi hónapokban egyre több lazán szabályozott, ugyanakkor tőkéjének többszörösével játszó hedge fund szállt be az olajbizniszbe. Májusban még olyan rémhírek keringtek a világ pénzügyi piacain, hogy több hedge fund is tetemes veszteségeket szenvedett el, befektetőik megpróbálnak pénzt kivonni, s bukásveszély fenyeget. Ma viszont sokan úgy gondolják, hogy a bukóba került alapok is úgy próbálták idei teljesítményüket helyrehozni, hogy – korábbi befektetéseikből részben kiszállva – ráültek az olajvonatra.
Azt, hogy pontosan mekkora szerepe van a spekulációnak, azon belül is a hedge fundok vételeinek az olajpiaci hisztériában, már csak azért sem tudhatjuk, mert ezek az alapok szinte teljesen szabályozatlanul működnek, a befektetők pénzével lényegében azt csinálnak, amit akarnak, befektetési döntéseiket pedig teljes titokban tartják. Ráadásul – ellentétben például a részvényekkel – azt sem lehet még csak közelítőleg sem meghatározni, hogy mennyi a fekete arany reális értéke. Annyi azért kijelenthető, hogy minél erőteljesebb a spekuláció az olajpiacon, annál inkább eltérhet az ár attól, mint ami akkor alakulna ki, ha csak és kizárólag az olajbizniszben közvetlenül érintett cégek adnának-vennének. Azt pedig tudjuk, hogy a spekuláció aránya évek óta folyamatosan nő.
Míg tavaly tavasszal elég egyértelműen látszott, hogy az olaj emelkedése szinte törvényszerű – befektetési tippjeink között is szerepelt az olaj határidős vétele (Figyelő, 2004/24. szám) -, mára változott a helyzet, s a folytatás, illetve az áresés valószínűsége egyre kiegyensúlyozottabbnak tűnik. A világ komoly erőfeszítéseket tesz az alternatív energiaforrások kutatására, folynak a kapacitásbővítő beruházások. Ma már sokan inkább attól tartanak, hogy ha fordul a trend, a sok vételi pozíció likvidálása okoz majd heves áresést és drámai veszteségeket a lassan reagáló hedge fundoknak.
Miközben a magas olajár mint veszélyforrás állandó témát ad a gazdasági élet szereplőinek, egyre inkább úgy tűnik, túldimenzionálta a világ az árrobbanás lehetséges következményeit. Tavaly előbb a 40, majd az 50, végül a 60 dollárt emlegették sokat a szakértők kritikus szintként, mint amely már komoly károkat okozhat a világgazdaságnak. Jelentjük, most már egy pillanatra a 70 dollár is megvolt, ám jelenleg az egyetlen olajjal is magyarázott válsággócnak Indonézia tűnik, ahol most éppen kamatemelésekkel próbálják megállítani a nemzeti fizetőeszköz gyengülését. A világ vezető tőzsdéinek többsége az idén emelkedett egy keveset, a feltörekvő piacok egyenesen szárnyalnak. A világgazdaságot meghatározó Egyesült Államokban az olaj, benzin és egyéb energiahordozók vétele a lakossági fogyasztás 3,3 százalékát, a GDP-nek pedig 2,4 százalékát teszi ki. Alan Greenspan Fed-elnök is megerősítette a múlt héten azokat a becsléseket, amelyek szerint a duplázódó olajár 0,75 százalékpontot csippenhet le az idei növekedésből. Egy másik szemléletes példa szerint a foglalkoztatottság 1 százalékos növekedése jobban növeli a fogyasztást, mint amennyivel az olajár elmúlt évben tapasztalt 35 dolláros ugrása szűkítette azt. Márpedig a foglalkoztatottság ez alatt az idő alatt 1,7 százalékkal bővült. Mindez persze nem jelenti azt, hogy jelentéktelen tényező az olajárrobbanás, de azt talán már ki lehet jelenteni, hogy az eddig erős félelmek nem bizonyultak megalapozottnak.
A duplázódó olajár hatása a jelenlegi gazdasági mutatók alapján Magyarországon sem jelentős, igaz, a földgázárak ugrása az olajat követve még csak most következik, s ez a túlságosan gázfűtésre hangolt országban gondokat okozhat. A magas benzinár eddig csak csekély mértékben vetette vissza az autózási kedvet, a kis túlzással „négypapíros” tőzsdének pedig egyenesen segített a szárnyaló olajár: míg az OTP, a Richter és a Magyar Telekom eredményességét nem befolyásolta, a Mol profitját az égbe emelte, s ez az árfolyamán is tükröződött.
Az már persze egy nehezebb kérdés, mi várható a közeljövőben. Az elemzők szerint az árfolyam ma már nagyjából tükrözi a tartósan fennmaradó magas olajárról szóló várakozást, a Mol nem tűnik alulértékeltnek. Érdekes módon sokan ilyennek tartják viszont a világ vezető olajcégeit. Ezek árfolyama a – profitot követve – szintén számottevő mértékben nőtt ugyan az elmúlt időszakban, de az amerikai tőzsdén például ma is 13-as P/E-vel (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény) forog az olajszektor. Ez alacsonyabb a korábban megszokottnál és jóval kisebb a teljes piac jelenlegi 18 körüli mutatójánál. Persze ennek az alulértékeltségnek lehet egy másik üzenete is: az olajárral kapcsolatban megnyilatkozó, s rövid távon többnyire emelkedést, vagy tartósan magas árakat valószínűsítő szakértőkkel ellentétben a részvénybefektetők már az olajcégek profitjának szűkülésére, vagyis középtávon az olajár esésére számítanak.