Előbb hideg zuhanyként hatott, később vaklármává szelídült az a minapi brüsszeli kiszivárogtatás, miszerint Magyarországnak – több más frissen csatlakozott uniós társával együtt – az úgynevezett normán felüli árukészletek felhalmozása miatt jelentős – százmillió eurós nagyságrendű – összeget kellene visszafizetnie az EU-nak az agrártámogatások terhére. A kedélyek egyelőre lecsillapultak, de az agrárszakemberek mégis arra figyelmeztetnek: az eddiginél komolyabban kellene vennünk az uniós statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségünket. Legalább annyira komolyan, mint a brüsszeli bürokrácia, amely szó szerint kezeli a különféle jelentésekben leírtakat.
Miről is van szó?
A kiszivárogtatott brüsszeli vádak szerint a frissen csatlakozott országok arra játszottak, hogy a csatlakozás előtt spekulatív céllal készleteket halmoznak fel, s azt az uniós piacon értékesítik. Agrárszakemberek szerint ennek akkor lett volna értelme, ha erősen támogatott, mint amilyen a len és a kender, vagy pedig intervenciós áron felvásárolt termékekről, mint amilyen a gabona, lenne szó. Ezzel szemben – többek közt – a kecskehús, a fokhagyma és a szőlőlé került szóba. Ezzel is magyarázhatóak Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter múlt heti határozott nyilatkozatai, továbbá a szaktárca mostani szilárd álláspontja, miszerint csak valami statisztikai félreértés lehet a háttérben. Magyarország tehát nem fizet. Időközben az EU illetékesei is léptek, korai kiszivárogtatásnak ítélve az újságokban megjelent híreket.
Alábecsülni azonban semmiképpen sem szabad a problémát. Annál is kevésbé, mert alig néhány hónapja közel 150 millió euró értékű, jogtalanul kifizetett agrártámogatást vasalt be az unió a spanyol len- és kenderszektoron. Arról nem is beszélve, hogy Vanicsek Mária, a GKI Rt. agrárszakértője szerint Brüsszelben komoly zavart okozott, hogy az egyik leginkább támogatott területen, a gabonaszektorban egyik évről a másikra megduplázódott a magyar termés. A magyarázat persze, innen nézve, egyszerű. Az intervenciós ár és a földalapú támogatás körülbelül 50 százalékkal növelte a jövedelmezőséget, minek nyomán a nyugat-európainál jóval bizonytalanabb helyzetű hazai termelők körében nőtt a gabonatermelési kedv. Ehhez társult a szokatlanul jó idő. És végül, az intervenciós ígéret miatt a honi gazdák elkényelmesedtek, legalábbis erre utal, hogy a szabadpiaci gabonakereskedelem jelentősen visszaesett. Hasonló a helyzet a szomszédos országokban is. Ezért valószínűsíthető, hogy a brüsszeli bürokrácia a gabonaintervencióra kiáramló többletköltségek forrásait keresi.
Fogást keresnek
A forráskeresés kapkodást szül – véli Raskó György agrárszakember, a Lajoskomáromi Győzelem Mgtsz elnöke. Erre utal, hogy a kiszivárgott anyagban olyan termékek szerepelnek a listán, amelyekkel aligha lehet spekulálni. Ilyen például a sertéshús, amelynek a csatlakozás előtti hazai árszintje meghaladta az uniós árakat – ugyan ki halmoz fel drágábban, hogy azután olcsóbban adhassa? Más a helyzet a fokhagymával, de ez sem spekulációs cikk, ugyanis az olcsó kínai áru miatt maradt a termés a termelőkön és a kereskedőkön. A kecskehús Raskó György szerint statisztikai elírás, a szőlőlé pedig egyértelmű félreértés, tudniillik az ágazat évek óta szenved az eladhatatlan raktárkészletektől. Ezzel szemben – tette hozzá – a cukorral és a tejporral lehet spekulálni, ám ez most nem került szóba.
Úgy vélte, mégis komolyan kell venni a mostani kiszivárogtatást, mert tapasztalatai szerint a statisztikai szolgáltatásra kötelezettek nálunk nem veszik eléggé komolyan az uniós igényeket. Márpedig szembe kell nézni azzal, hogy Brüsszelben azokból a számokból dolgoznak – jól vagy rosszul, egyre megy –, amit a tagországoktól begyűjtenek. Annál is inkább érdemes erre figyelni – vélekedett –, mert az uniós forráskeresés miatt várható, hogy újabb fogást keresnek majd a túltermelésre hajlamos magyar agrárszektoron.