A hazai tartósítóipar jövedelmezősége igen gyenge, ráadásul magas a forgóeszközigény, s állandó a tőkehiány Az ágazat érdekérvényesítő képességére jellemző, hogy a kiskereskedelemben értékesített termékei jövedelemtartalmának hetven százalékát a boltosok teszik zsebre, míg az élelmiszer-ipari cégeknek húsz, a termelőknek pedig alig tíz százalék jut – idézi a Világgazdaság a tanulmányt.
Miközben Nyugat-Európában néhány százalékos növekedést, a keleti piacokon pedig komoly bővülést regisztrálnak, a magyar piac csak stagnál – mondta a szerző Fórián Zoltán, az Agrár Európa Tanácsadó Kft. üzletág-igazgatója. Az erős forint és a növekvő import miatt egyre többen hagyják el az ágazatot. Ráadásul a márkahűség is alacsony: a vevők gyorsan átpártolnak az olcsóbb készítményekhez. Így az egész unióban nő a kiskereskedelmi láncok saját márkás termékeinek piaci részesedése, s ez tovább nehezíti a gyártók helyzetét, amelyek közül sok bérgyártásra áll át. Az igazgató szerint 2-3 év múlva a konzerviparban legfeljebb 50, a hűtőiparban 20-30 cég maradhat.
Lényegében egyetért a tanulmány állításaival Jéhn József, a Globus Konzervipari Rt. alelnöke is, aki arra emlékeztetett, hogy a hazai termelőkapacitások 50-60 százalékát a csemegekukorica- és zöldborsógyártó sorok adják. Márpedig éppen ezeknél a tömegtermékeknél a legnagyobb a verseny a piacokért. Az alelnök szerint a hűtőipar kilátásai jobbak, mert berendezései nem annyira termékspecifikusak, mint a konzervgyártásé, s termékeinek kereslete is gyorsabban nő. Ugyanakkor egy nagy volumenű termék kiesése itt is súlyos gondokat okozhat.