Kávécserje-ültetvény Ázsiában. Sokan megszedték magukat.
Befektetett pénzének a sokszorosát nyerhette meg az elmúlt fél évben az, aki a kávé árának emelkedésére spekulált. Hasonló mértékű nyereséget értek el az olaj újabb és újabb csúcsait nemcsak elképzelni tudó, hanem erre pénzt is feltevő játékosok. A lehetőség a magyar befektetők számára is adott, s úgy tűnik, egyre többen élnek is vele.
SZINTE MINDENRE. A Budapesti Értéktőzsdén már több mint 10 éve zajlik határidős kereskedés, de aki nem részvényindexekkel és devizákkal szeretne üzletet kötni, hanem olyan „egzotikus” árucikkekkel tenne próbát, mint a kávé, az olaj és az arany, annak is csak egy belföldi telefonhívást kell lebonyolítania. Az érdeklődők ma már magyar brókeren keresztül is szinte mindennel tudnak spekulálni, ami él és mozog – pontosabban: nem biztos, hogy él, de az ára mozog… A lényeg pontosan az, hogy ha a világpiac bármely termékének esetében tartósan felborulni látszik a kereslet és a kínálat egyensúlya, akkor azt a világ befektetői azonnal kihasználják, a nagyok hátszelén evezve pedig a kicsik is profitálni tudnak.
Adásvétel – áru nélkül
A határidős piac lényege, hogy nem azonnali (prompt) üzletkötés történik, hanem a felek kötelezettséget vállalnak: egy jövőbeli időpontban a most rögzített áron eladják, illetve megveszik a kérdéses árut. A kávéhoz hasonló, nehezen egységesíthető termékek esetében a tőzsdék szigorú szabályzata szerint definiálni kell, hogy milyen minőségű, korú, előállítású áruról van szó. Az esetek többségében a tényleges eladás azonban nem is történik meg, mert valamelyik fél idő előtt kiszáll az üzletből, azaz értékesíti a pozícióját. A származtatott kereskedésnek is hívott ügyletek esetében a spekulatív tőke szerepe domináns – nem ritka, hogy a teljes forgalom több mint 90 százalékát teszi ki. A piac többi részét azok képviselik, akik a számukra kedvezőtlen ármozgások okozta esetleges veszteségeiket szeretnék ily módon elkerülni: például a kávétermelő határidőre eladja termékét, vagy egy légitársaság adott áron megveszi a következő évi kerozinszükségletét.
Az elmúlt évek egyik jellemző tendenciája, hogy világszerte egyre több pénz áramlik a lazán szabályozott hedge alapokba. Ezek egyetlen dolgot akarnak: akármilyen legyen is a világgazdaság helyzete, csak a pénzcsinálás számít. Hozamukat nem egymáshoz és nem referenciaindexekhez viszonyítják, egyszerűen a lehető legtöbb pénzt akarják gyártani. Ehhez sokféle stratégiát alkalmaznak, alkalmasint jó nagyokat buknak, de kétségtelen tény, hogy befolyásuk egyértelműen nő sok termék piacán. A legjobb példa erre az olaj, ahol másfél évvel ezelőtt az elemzők nagy része el sem tudott képzelni 40 dolláros olajárat, az emelkedést általános értetlenkedés kísérte, ma viszont szinte mindenki a rendkívül magas, 60 dollár közeli árak fennmaradására számít. Az erősödésben döntő részük volt a hedge alapoknak, amelyek korán felismerték a kereslet és kínálat egyensúlyának felborulását, és ezt egyre nagyobb tétekkel meg is játszották. Arányuk az olajpiacon folyamatosan nőtt, az emelkedés újabb és újabb alapokat is ide vonzott, majd jött a többi kisebb és nagyobb befektető.
A NAGY UGRÁS. Hasonló folyamat játszódott le a kávé esetében is. Jóllehet e termék bolti árán ez nem különösebben érhető tetten, néhány hónap alatt közel megduplázódott a tőzsdei árfolyam. A januári 700 dolláros szintről 1300 közelébe pattant a robusta – a koffeindús, de az arabicánál gyengébb minőségű kávé – tonnánkénti ára (lásd a grafikont), s noha az utóbbi napokban heves korrekciót látni, a piaci elemzők további emelkedést prognosztizálnak. S mivel határidős kereskedésről van szó, az árelmozdulás többszörösét nyerheti meg, vagy veszítheti el a befektető.
A spekulánsok számára nagyon vonzó, hogy az üzletkötésben szereplő áru értékének csak egy kis hányadát (terméktől és tőzsdétől függően átlag 5–10 százalékot) kell letétben elhelyezni. A tőkeáttétnek köszönhetően egy körülbelül 55 ezer dollár értékű olajkontraktus megkötéséhez mindössze 4 ezer dollárt kell befizetnünk, s amennyiben 1 dollárnyit a nekünk kedvező irányba változik az ár, 1000 dollár nyereségünk lesz. A profitot természetesen csökkenti a megbízott cég jutaléka, illetve az esetlegesen felmerülő adókötelezettség. Utóbbi attól függ, hogy milyen áruval és hol történt az üzletkötés. Az európai tőzsdei ügyleteknél magánszemélyeknek 0 százalékos az adó (London–Liffe/Euronext, Frankfurt–Eurex), az amerikai árutőzsdéken keletkezett profit azonban egyéb jövedelemnek minősül, tehát 38 százalékos adókulcs alá esik. „Ezért itt magánszemélyként nem, hanem csak céggel rendelkező ügyfeleknek érdemes kereskedniük” – ad felvilágosítást Oláh Flórián, a Hamilton Tőzsdeügynökség nemzetközi határidős piaci elemzője.
Olaj a magyar piacra
Olajpiaci brókerek
Amerikában. Az időjárás is befolyásolja a hangulatot.
Ha minden a tervek szerint alakul, már nem sokat kell várni arra, hogy közvetlenül Magyarországon is lehessen határidős olajügyleteket kötni. Az év elején még arról szóltak a hírek, hogy a Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde (BÁT) egyesülését követően hamarosan megindul az Ural típusú olaj tőzsdei kereskedelme. Török Sándor, a BÁT elnöke azonban érdeklődésünkre elmondta: a terv várhatóan 2006 első negyedévében valósul meg. A partnerként tárgyaló New York Mercantile Exchange (NYMEX) vezetőjével nemrégiben lezárult megbeszélésen arról határoztak, hogy a bevezetésig hátralévő időt az igények és lehetőségek alapos felmérésére fordítják. A vállalkozás több szempontból is fontos kezdeményezésnek tekinthető: egyrészt az orosz olaj nálunk cserélne gazdát a világon elsőként tőzsdei keretek között, másrészt ezzel a lépéssel hazánk regionális energia-kereskedelmi központtá válhatna.
Az ügyfélnek először számlaszerződést és nemzetközi határidős piaci bizományosi keretszerződést kell kötnie a megbízásait kezelő ügynökséggel, majd be kell fizetnie az üzletkötés fedezetéül szolgáló minimális összeget. Ebben szintén találhatunk eltéréseket, de útmutatásként elmondható, hogy 1 millió forintos összeghatár alatt nem érdemes beszállni. Információnk szerint a hazai befektetők zöme 5–8 millió forintos nagyságrendben érdekelt ezen a piacon. A viszonylag magas értéket az magyarázza, hogy a külföldi tőzsdéken a kötési egységek, a kontraktusok hatalmas árumennyiséget takarnak, az olajnál például egy kontraktus ezer barrel, a 4 ezer dolláros alapletétet nem lehet kikerülni. „A realizált nyereséget természetesen az elhelyezett letéthez írják jóvá, az esetlegesen felmerülő realizált veszteséget a pozíció megnyitásához elhelyezett alapletétből vonják le” – vezet le egy képzeletbeli ügyletet Taraczky Andrej, a Buda-Cash Brókerház deviza üzletágának vezetője.
ÉRZÉKENYEN. A határidős termékek ármozgása általában hasonló az egyedi részvényekéhez, naponta 1–2 százalékos elmozdulás tapasztalható, de elmondható, hogy a hosszú távon jelentkező változásokra érzékenyebben reagál a származtatott piac. A kőolaj és a kávé esetében kiemelt szerep jut az időjárásnak is: egy nem várt erős vihar alaposan megkavarhatja a tőzsdei állóvizet. Az olajnál természetesen a készletek változásának és az OPEC bejelentéseinek is óriási szerepe van, míg az aranynál Taraczky Andrej az ármozgató tényezők közül a központi bankok tartalékainak alakulására, háborúkra, terrorcselekményekre hívja fel a figyelmet.
A magyar brókercégeknél a megbízásokat általában telefonon adják az ügyfelek, de egyes termékek esetében lehetőség van online kereskedésre is: itt tulajdonképpen az ügyfél köti meg magának az ügyletet, teljes mértékben átvéve az üzletkötő szerepét. Az óvatosabb kliensek azonban ilyenkor is kérhetnek „telefonos segítséget” a cégek szakembereitől. Oláh Flórián szavaival élve: „vigyázunk az ügyfélre”. Mert bármennyire is csábító a határidős piac, amit itt valaki megnyer, az a pozíció másik oldalán álló befektető számláján veszteségként jelentkezik. A brókercégeknek pedig az a kézenfekvő érdekük, hogy az ügyfél nyerjen, ellenkező esetben ugyanis gyorsan elveszíthetik kliensüket.