Radnai György azokban az időkben született, amikor a húskészítményekben még hús volt, és a pálinkát sem csúfolták valamilyen ízű szeszes italnak. No persze, a magyar lakosság már akkor is hajlamos volt a hízásra, és már akkor is előkelő helyen szerepelt az ehhez köthető ér- és emésztőrendszeri betegségek okozta nemzetközi halálozási rangsorban. A műszaki egyetem vörös diplomás vegyészmérnökének azonban 1965-ben még más volt az érdeklődési köre – így hát sok-sok évig a BME vegyipari műveletek tanszékének kötelékében oktatta a jövő mérnökgenerációit. Ez az időszak számára is megannyi tanulságot hozott, hiszen úgy tudott színvonalasan oktatni, hogy közben folyamatosan képezte magát. „Akkor még az ország rá volt szorulva a hazai kutatás-fejlesztésre, és a termelő üzemek sűrűn fordultak problémáikkal a tanszékhez” – idézi fel első gyakorlati megbízásainak körülményeit. „Ennélfogva négy-öt kollégával kellett ťkőbaltásŤ módszerekkel olyan világszínvonalat produkálni, amelyet tőlünk nyugatra egész kutatóintézetek végeztek.”
MIKROELEM-ELLÁTÁS. Az élet iskolájához hozzátartozott az akkori értelmiségiek egzisztenciális problémája is, amelyen Radnai György az úgynevezett költségvetésen kívüli (KK) munkák vállalásával próbált úrrá lenni: ezek a megbízások némi pénzt is hoztak a konyhára. A rendszerváltozás után viszont a hazai vállalatok megrendelései kezdtek elmaradozni, hiszen immár külföldről vásárolták a kész technológiákat.
Az akkor már néhány szabadalommal is rendelkező mérnök-tanár 1992-ben úgy érezte, hogy váltani kell – s nem elsősorban az anyagi lehetőségek beszűkülése, hanem a kihívások elmaradása miatt. Felnőtt gyerekeinek „kirepülése” után ráadásul bátrabban vállalkozhatott, érdeklődési köre azonban meggátolta abban, hogy kövesse az akkori „receptet” – ezért sem lett például valamely külföldi cég hazai képviselője. Az emberi szervezet mikroelem-ellátása, valamint az élesztő fermentáció (erjesztés, amelyben szerves anyagok mikroszervezetek enzimjeinek hatására átalakulnak) terén végzett kutatásai viszont arra ösztönözték, hogy harmadikként betársuljon az akkor alakult Vireco Kft.-be. Először laboratóriumi szinten, később egy fermentációs üzem felépítésével elégítették ki az élelmiszer- és gyógyszergyártóknak a mikroelemekkel dúsított élesztőpor iránti egyre növekvő igényeit, majd elérkezett az ideje, hogy önálló termékekkel is a piacra lépjenek. Ebben akkor nyugati tapasztalatai is megerősítették, ám később szembesülnie kellett azzal is, hogy az effajta egészséges étkezés-boom itthon elmaradt.
Az összes engedély birtokában a parányi cég egyik első „nagy dobása” az volt, amikor sikerült meggyőzni egy akkori, Túró Rudit gyártó cég vezetését, hogy érdemes cinkkel dúsított terméket kihozni. A cink ugyanis mérsékli a benzingőzben lévő ólom, illetve a cigarettafüst káros nehézfém-összetevőinek a felszívódását. A fogyasztói fogadókészség „izmosítására” azonban a Virecónak viszonylag szűkös büdzsé állt csak rendelkezésére, aminek következtében óhatatlanul versenyhátrányba került a piac többi résztvevőjével szemben. „Magyarországon az emberek többsége nem olvassa el a termékleírások apró betűs részeit, vagy ha igen, akkor sem tudja, hogy mi a különbség a szervetlen és a szerves kötésben lévő cink élettani hatásai között” – gondolkodik hangosan a tudósból lett ügyvezető.
VEGA KOLBÁSZ. Amikor a tejüzem új tulajdonosa felmondta az együttműködést, Radnai doktor önálló, növényi alapú élelmiszercsalád kifejlesztése mellett döntött, amelyben éppúgy megtalálható a pástétomkonzerv, mint a 90 napig hűtés nélkül eltartható „vega” kolbász, illetve a mikroelemekkel dúsított élesztőt tartalmazó étrend-kiegészítő termékcsalád. Az újabb lendületvételt furcsa módon éppen a biotermékeket preferáló Európai Unió bővítése veszélyezteti, hiszen Magyarország csatlakozása óta számos szlovák, cseh és lengyel termék jelent meg a piacon. „Az is igaz, hogy ezek nagy része viszonylag gyorsan fluktuálódik” – teszi hozzá Radnai.
Az étrend-kiegészítők piacán a nagyokkal nem versengő Vireco stratégiája kézenfekvő: azokat a piaci réseket igyekszik kitölteni, amelyek sok hozzáadott értéket igényelnek, ennélfogva a rövid távon gondolkodó társaságok számára nem vonzóak. „Ehhez persze folyamatosan pályáznunk kellett, például az egykori Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál” – ecseteli a cégfejlesztés korai lehetőségeit. „- Igaz, ennek tanulságait most, az uniós pályázatok írásánál is hasznosítjuk.” Az egészséges élelmiszerek fejlesztésére szakosodott cég ilyen támogatás révén hajtotta végre 1998-ban azt a 15 milliós beruházást, amelynek nyomán megvalósult az élesztő fermentációs üzemük.
Mára egyébként az élelmiszer- és gyógyszergyártókhoz történő beszállítás a teljes termelésnek mindössze néhány százalékát teszi ki, az üzem szinte teljes egészében saját fejlesztésű élelmiszereket állít elő. A termékek sokfélesége indokolja, hogy a tulajdonosok végül ezek bérmunkában történő gyártatása mellett döntöttek – ennek különösen azok a nagy konzervüzemek örültek, amelyek az idényjellegből adódó kapacitásfelesleggel küszködtek.
|
|||||||
A mikroelemes élesztő, és a saját fejlesztésű étrend-kiegészítők gyártásából kinövő bio- és reform- élelmiszerek lassú térhódítása azonban Radnai szerint messze nem „EU-konform”, amit az is jól tükröz, hogy a nagy hipermarketek itthon csak vonakodva álltak kötélnek, amikor bemutatták nekik a termékeiket. „Külföldön ugyanezek a cégek hosszú polcsorokat tömnek meg ilyen áruval, igaz, ott a vásárlói kedv, a közgondolkodás is támogatja ezt” – osztja meg velünk saját piackutatási tapasztalatait. Ezt a több lábon állást emeli ki hajdani egyetemi tanítványa is. Zsarnóczay Gabriella, az Országos Húsipari Kutatóintézet igazgatóhelyettese szerint Radnai György a kutatói rendszerességét és körültekintését sikeresen mentette át üzletemberi tevékenységébe is, amit az is jelez, hogy termékeit csak alapos piackutatás eredményeire támaszkodva kezdi el gyártani. „Magyarán: mentes a tudós emberekre jellemző csőlátástól” – fogalmaz.
A magát a kutatómunka és a cégvezetés közt megosztó reformétel-gyártó saját bevallása szerint lehetne nyilván agilisabb, rafináltabb üzletember is, aki akár meg is duplázhatná a múlt év 150 millió forintos forgalmát. Nyilván ennek tudható be, hogy a cégvezető szerint vállalkozása termékeit egyszerűen lemásolják. Egyebek mellett ez a mentalitás teszi egyre egysíkúbbá a hazai élelmiszer-ipari bemutatókat is – manapság mindenki csak eladni akar, a nagy beszerzők pedig nem kóstolás, hanem egyéb szempontok alapján kötnek üzletet a gyártókkal.
A növényi pástétom termékcsaláddal a Kiváló Magyar Élelmiszer tanúsítványt is besöprő cég jelenleg azzal birkózik, hogy marketinginformációit minél szélesebb rétegekhez eljuttathassa. Ebben az ügyvezető – azonkívül, hogy amikor csak lehet, saját termékeit fogyasztja – igyekszik saját jó kondícióját is bevetni: a kutatói mentalitásától alapjaiban különböző üzletemberi életvitel stresszét például hetente ötszöri úszással „kezeli”. „Reggel fél hatkor már az uszodában vagyok, ezenkívül más sport nem fér bele az életembe, mert köztudottan munkamániás vagyok” – vallja be. A feladatok leosztásával magát tehermentesítő vezető elsősorban kutatás-fejlesztéssel foglalkozik, ugyanis teljesen megbízik munkatársai hozzáértésében.
HATÁRON TÚL. A cég határon túli kapcsolatai egyébként majdhogynem biztatóbbak, mint a hazai környezet, hiszen a szlovák és román exporton kívül immár az Egyesült Államokba is eljutottak a termékei. Az uniós csatlakozás érzékelhetően felpezsdítette ezt a piacot, mi több, egy szlovákiai disztribútor bekapcsolódása akár meg is duplázhatja a Vireco jelenlegi forgalmát. A társaság mellesleg új területek meghódítására készül: ezek közül a legfontosabb az a környezetvédelmi kutatás-fejlesztés, amellyel a fermentációval előállított speciális élesztőt képessé tudják tenni nehézfémeket tartalmazó szennyvíz ipari méretű tisztítására. Az alapvető problémát – azt, hogy a sütőélesztő fermentációs költségei magasak – úgy tűnik, Radnaiéknak sikerült áthidalni, mégpedig újonnan kiválasztott speciális élesztők élelmiszer-ipari melléktermékek felhasználásával való előállítása során. Az öt cég által alkotott konzorcium ennek kidolgozására 300 millió forint EU-pénzt is elnyert. Az elkészítendő demonstrációs üzem – várakozásaik szerint – jól modellálja majd azt a helyzetet, ahol az új módszer alkalmassága bemutatható lesz mind a mérgező fémeket tartalmazó ipari szennyvizek, mind a talajvizek, mind a magas fémtartalmú ivóvizek tisztítására.